Bejelentés



kismagyarfocilaz
"Hosszú útra mentem, de itt közel járok..." (HBB)

MENÜ








Üzenőfal


Név:

Üzenet:



Szavazás


A kajabajnokság beharangozása

Célfutball sertéslapockára, kuktára és friss kenyérre. Célfutball, mert nem a világot akarjuk kulinárisan megváltani, hanem viszonylag gyorsan, finom kajával jóllakni. 1. Miből, hogyan készítsük el? A világ legegyszerűbb kajája, - értem ezt úgy, hogy elkészíteni is egyszerű, meg röhejesen primitív is. Alapanyagnak megfelel lapocka vagy comb, és akár csak öt szelettel is nekivághatunk. (Nem kell klopfolni, a hentesnél nem kell mértani pontosságú szeleteket kérni.) A szelet húsokat alaposan besózzuk. (Ne sajnáljuk a sót, ezt a kaját elsózni gyakorlatilag nem lehet.) Serpenyőbe olaj, a hússzeleteket elősütjük egy-két percig, mindkét oldalát. Ezután behajintjuk a kuktába, utánaöntjük az olajt is, amiben megfuttattuk, teszünk egy egész kicsi vizet mellé, aztán 3/4 óráig hadd főjön, sziszegjen, sustorogjon, és aztán gyakorlatilag kész is. 2. Mire számítsunk, amikor kinyitjuk a kuktát? Kaptunk x* szelet vajpuha húst, de az még hagyján. Hanem az a szaft, az az olajos, sós, (ha túl sós, vízzel hígítsuk) tömény húslé, ami a husik mellett hullámzik. (Mármint ha elégedetten rázogatjuk a kuktát.) Kérem szépen, azt fél kiló friss kenyérrel ki lehet tunkolni, valami isteni. Ismétlem, a hús mellesleg vajpuha lett, tehát nem kell a háztartás legélesebb késével nekiesni, mert akár kanállal is szét lehet tologatni. Rátehetjük főzelékre feltétnek, de ha nem akarunk bonyolítani, - nem szoktam - elég főtt krumplit készíteni, azt kicsit megtörni, és rácsöpögtetni azt az eszméletlen szaftot. *Az x megegyezik azzal a számmal, ahány szelet húst beletettünk induláskor. 2011. április 20. Rövidkaraj „Nem kell kérni a kilenc métert!” módra Viszonylag gyorsan – háromnegyed órára saccolom - elkészíthető ételről van szó, saját innováció, több fokozatban fejlesztettem az alapötletet, véglegesíthető formáját múlt vasárnap nyerte el, amikor a család többi tagja tésztasalátát (!) tervezett ebédre. (Krémlevessel. Nekem hála az égnek még ott volt a pénteken gondosan megfőzött csont.) Délre és délutánra szántam, így a most következő recept gyakorlatilag két fős. Fogunk öt szelet rövidkarajt, klopfoljuk, bezzuk, belehajintjuk kevés forró olajba, amint a hús befehéredett, a lángot takarékra vesszük, addig sütjük lassú tűzön, fedővel leborítva – hogy puhuljon is -, amíg a saját leve el nem tűnik, és el nem kezd a karaj pirulni. (Forgatjuk is, természetesen, mindkét oldala egyforma legyen.) Közben rizs lábasba berak: olajra egy másféldecis pohárnyi rizs rá, fakanállal két-három bemelegítő kört futtatunk vele az olajban, majd pontosan kétszer annyi vizet öntünk rá, mint amennyi rizst tettünk bele, zzuk, felforraljuk, leborítjuk, aztán a leglassabb tűzre tesszük. (Amikor a víz majdnem elfogy róla, a tüzet lezárjuk, fedőt rajtahagyjuk.) A hús még nincs kész, bár már mindjárt elfogy a saját leve. Megpucolunk legalább kilenc, sípcsontvédő méretű gerezd fokhagymát, egy vagy két sárgarépát, két közepes fej vöröshagymát, a kispad mellett szökdelve várnak a bevetésre. A hús ekkora elkészült. Most a hús mellé odadarabolunk két darab lecsó minőségű paradicsomot, (lehet nyugodtan sokadosztályú és törődött, mint a sokat mosott mez, a lényeg, hogy érett, piros legyen), rádaraboljuk karikákba a két zöld, hegyes erős paprikát, szintén karikákba a két fej vöröshagymát, beledobjuk a fokhagymagerezdeket EGÉSZben, leöntjük olyan fél deci szójaszósszal. (A Tesco-s a legolcsóbb, célunknak tökéletesen megfelel.) (Én belehajintok ilyenkor fél evőkanál - nem elírás - Erős Pistát is, elvégre tétmeccset játszunk, lángoljon az a kaja!) Innentől nincs más dolgunk, csak egy kicsit összepárolni az egészet, tehát leborítjuk, közben az odaégés ellen néhány percenként fakanállal azért megkavarjuk. Ez nem nyűg, ugyanis esztétikailag is annyira szép félkész állapotban is az étel, hogy készítője a kedvét leli az eléje táruló látványban. Húsz perc után kész is van. Figyelem, teflont használjunk, mert különben az a szójás szósz úgy odaég, hogy a fegyelmi bizottság a szakácsot több fordulóra eltilthatja. A végeredmény egy a kínaias alapízzel rendelkező, egyúttal lecsóra emlékeztető anyag, viszont mégsem lecsó, lecsó helyett ugyanis egy rendkívülien imponáló, a Roma és a Reggina bordó mezére emlékeztető színű szaftot kapunk, lehet locsolgatni a rizsre, isteni. Az egészben megpuhult fokhagymagerezdek élvezeti szintje a kontrával elfogott piros ultiéval egyenértékű. A következő receptünk várhatóan a Karaj „a centerhalf bemondja a piros negyvenszázat” módra, szintén saját fejlesztés. Esetleg a Négy személyes Jethro tál, vagy a Célfutball sertéslapockára, kuktára és friss kenyérre. Március 11. Az egyik potenciális nehézsúlyú világbajnok bemutatása: kocsonya fejhússal. Fotó: Tippmix sirám képgaléria Végre autentikus, mert hogy saját fotóval tudjuk igazolni, indokolni eme fogás iránti elkötelezettségünket. Javaslom az illusztráció megtekintését. Ebben a tál kocsonyában tehát fejhús búvik, egész pontosan disznó testvér orrából és az állából, vagyis a tokaszalonnájából egy-egy darab. Már első pillantásra megállapítható, hogy a villára is éppen ez utóbbi mennyei falat van rátűzve. (A fotó készítője részéről egyébként nem kis önuralmat kívánt gyakorlatilag az első falat után félbeszakítani az élvezetet, hogy a fogást az utókor és a honlap látogatói számára megörökítse.) Naszóval az ott az isteni tokaszalonna, disznó koma állának az alja, ahol az ember megvakargatná barátját, a sertést. (Ami élőben nem is olyan egyszerű. Tanyán nyaralva ugyanis személyes tapasztalatom, hogy a disznót - bár mozgása, egész életmódja alapján lustának, tohonyának, hovatovább léhának tűnik -, elfogni, utolérni szinte képtelenség. Már maga a sebessége is meglepő, amelyet elérni képes azokon a füstölnivaló csülkökön, maga a tempó azonban még nem tenné utolérhetetlenné. Ám a nevetésre ingerlő slisszolása közben kiismerhetetlen cikk-cakkokkal képes megalázó lazasággal lerázni pusztán érdeklődés hajtotta – tehát nem előre megfontolt szándékkal konyhakéssel hadonászó - üldözőjét. Mellesleg – s ismét saját tanyai tapasztalataimra támaszkodok – a sertés a legnagyobb hedonista. Aki már látta őt a vályú végén, a tehenek itatása folytán lefolyt vízfeleslegből kialakult tömény sártócsába szépen lassan belehemperedni, majd abban élveteg röfögés közben firegni-forogni, az tudja, miről beszélek, aki meg még nem látott ilyet, annak meg ugyanolyan reménytelen vállalkozás leírással próbálkozni, mint ha azt próbálnám érzékeltetni, hogy milyen a hangulat a Besiktas stadionban, amikor a csapat épp a harmadikat rámolja be a Galatasaray-nak.) A kocsonya mellé oda van készítve természetesen a friss kenyér is, és ott piroslik benne, magában a kocsonyában, alul és felül hetyke büszkén egy-egy méregerős paprika. Édesanyám a két paprikát direkt számomra adagolta, én ugyanis egy tál kocsonyához ennyit fogyasztok. Ismétlem, a paprika méregerős, de hát tokaszalonnához az dukál, így tud a fogyasztó szájában kialakulni a nehézsúlyú ökölvívó vébé döntőket idéző viadal, ahol kék sarokban a tokaszalonna, a piros sarokban a paprika. Amikor a kettő a ring közepén – a szánkban, ugyebár - összecsap, és elkezdi gyepálni egymást, akkor kezdődik az igazi gasztronómiai élvezet. És itt most még egy kiegészítéssel tartozom, amire bizonyára sokan felkapják a fejüket, s ami miatt megvetően legyintenek is: a kocsonyához én coca kólát iszom. De úgy is definiálhatnám a kóla szerepét – a helyzetet mentendő - , hogy a coca kólát én a kocsonyához szeretem a legjobban. Ízre is passzol, de a szénsavas, palackozott amerikai álomnak jut egy fontosabb dramaturgiai feladat is. A kocsonyafogyasztásnak az egyik csúcspontja ugyanis – nálam - az a pillanat , amikor az erőspaprikának –az irtóztató, férfias küzdelem után – végre sikerül legyűrnie a tokaszalonnát. Az ember ilyenkor kezdi gyorsabban szedni a levegőt - a tokára közben már számolnak-, én - bevallom - ilyenkor fel is állok, az asztal körül lépek-kettőt hármat, mint aki az oldalvonalnál azt várja türelmetlenül, hogy legalább a kupadöntő utolsó öt percére becseréljék. Na és ha az ember ebben a pillanatban az egyébként is égő nyelvére ráküld még egy addig nagy óvatossággal emelgetett, tehát szénsavban még megfelelően gazdag kólát, akkor olyan érzése támad, mintha mind a két csapat egyszerre végezne stoplis csukában helybenfutást a nyelvén. A mérkőzés aztán hamarosan eldől, ahogy mi is eldőlünk a rekamién, hogy a szintén direkt a kocsonyához kiválasztott édességet, a klasszikus utasellátó szereltre emlékeztető, szerintem vajból meg kakaóból összekotyvasztott (kutyult?) rudat elfogyasszuk. (Hogy erre mit szólnának a mai, modern, hogy azt ne mondjam, up-to-date egészségmániások? A Pulp fictiont kell idéznem: No trial, strait execution. Azaz helyben gödörbe lőnék az embert.) Hát most itt ne várjatok csattanót, hacsak nem azt, hogy az ember kibont még egy ilyen (nem adhat mást, csak mi lényege:) gyanús kinézetű édességet. (Most megnéztem a papírját, hogy mi a hivatalos megnevezése: Eredeti utas roló!) Ne várjatok itt csattanót. Egyetek kocsonyát. (Vigyázat! A harmadik utasellátós rolót már ne együk meg, mert az ember ezután már újra sósra kezd vágyni, és legyűrhetetlen késztetést érez, hogy a hűtőhöz kisettenkedjen, és a másnapra kiporciózott kocsonyába beletorkoskodjon!) Február 22. Kajabajnokság, első forduló: húslevesek, szavazás előtti rövid emlékeztető 1. Csontleves. A klasszikus csontleves, a marhahús velőcsontjából, amilyet a Huszárik Zoltán-féle Szindbád filmben Latinovits olyan példás precizitással fogyasztott. (Lásd: Krúdy anekdotatár, a legalsó novella.) Tehát velőcsont órákig lassú tűzön, taktikusan belefőzve, (zöldségek is szerepelnek az összeállításban, de nem annyi, mint idegenbe előnnyel utazó olasz csapatban védekező felfogású játékos, elvégre a csontlevessel nem bekkelni, hanem igenis győzni akarunk), mi cérnametélttel nyomatjuk, a velőt pirítóskenyéren viszont csak másnap fogyasszuk el, reggelire. Igen, mert ha az ember pont a CSONTleves előtt eszi meg a velőt, akkor a levesnek már semmilyen ízét nem érzi, hiába kiváló az. (Hasonló ízkioltó effekt ez, mint Sportszeletre francia krémest enni. Vagy egy Schalke-Dortmund 3-3 után egy Catanzaro-Como 0-0-t megtekinteni.) Ha sikerül elkapni a húsboltban, (ehhez akkora mázli kell, mint tippmixelőnek jéghokiban döntetlent megfogni) elképesztően, hozzá nem értők, az az húsboltban ritkán forgolódók számára: hihetetlenül olcsó. 2. Ököruszályleves. Vagyis tehénfarok leves. A szarvasmarha farkát meg lehet egészben is venni a boltban, akkor az ember úgy ballag haza büszkén, mint aki most nyerte meg egyéniben az FA kupát, de szívesen el is vagdossák a hentesnél. (Persze kell a mázli, hogy fiatal legyen az a marha, különben kétszer kilencven perc után biztos a hosszabbítás, a tizenegyesek.) Akárcsak a csontlevest, a műfaj iránti szeretettel teli lassú tűzön, órákig főzni, hogy a csont végül olyan puha legyen, hogy lekéredzkedjen a csontról, mint mesterhármast szerző csatár, aki az utolsó pár percben már csak a közönséggel óhajtja ünnepeltetni magát. Ezt mi a cérnánál vastagabb metélttel, vagy például eperke tésztával fogyasztjuk. A marhafarok iszonyú drága, ezerhat körül mozog kilója, viszont meg van vele oldva a másodikféle, ajánlott hozzá a paradicsom-/meggy-/ízlés szerinti egyéb gyümölcsszósz meg főtt krumpli. Krúdy Gyula bátyánk pici kis újhagymát fogyasztott hozzá, egy kis hagymát magam is szoktam, tudom ajánlani. 3. Halászlé. A szavazásnál ne tegyünk különbséget bajai és szegedi halászlé között, mindenki képzelje oda azt, amelyiket szereti, mert hiszen ez a témakör - hogy bajai, vagy szegedi - egyébként is egy – jogi kifejezést keresgélek - csoportosan elkövetett garázdaságnak minősíthető leszámolás témája lehetne, bajaiak és szegediek között. Beismerem, a mi családunk a szegedit kultiválja, tehát előtte hagyma meg fejcsont passzírozva, mint állat, hogy a kész termékben majd megálljon a kanál, így aztán tésztát sem kíván a termék. (A család nagyobbik fele azért úgy fogyasztja, ezáltal afféle gordiuszi csomót átvágva egyesítve a két műfaj sajátosságait.) De egyébként egyetlen bajait pártolóval sem veszek össze, üljünk össze, tegyék oda a bajait elénk az asztalra, aztán miközben teli szájjal nyomatjuk a levet, elvitatkozhatunk arról, hogy melyik a jobb. Egyéni szoc. probléma: én a részemről olyan iszonyatosan beerősítem, hogy ha valaki véletlenül az enyémbe kóstol, olyan benyomása érzése támad, hogy fodbal labdával arcon rúgták. Halászlé helyett induljon inkább a májgombóc. A halászlé voltaképpen főfogás, tehát a kategóriából kilóg, és valószínűleg megint egyhangú tarolás lenne a vége. Úgyhogy akkor legyen májgombóc. A beugró: A májgombóc leves A májgombócleves lehet annyiféle, mint a focimezek díszítése. A májgombóc lehet picike, de nagy is, kerek is, hosszúkás is, de alak tekintetében a májbombóc brigád idézhet szabálytalan méretű és formájú meteorok által képezett meteorrajt is. Az alap fontos, az ugyebár valamilyen húsleves legyen. Azért részemről lehetőleg négylábúból készüljön. Utána főzetik bele a májgombóc, ennek elkészítésébe most nem mennék bele, már csak azért sem, mert e témában jómagam is csak lelkes kívülálló vagyok. A jó májgombóc leves teteje szelídebb aranyságra, mint a Wolverhampton hazai mezének az árnyalata, bár e sorok írója evett már piros színű májgombóc levest is, méghozzá a Hullám nevű legendás, mára sajnos patináját vesztett kecskeméti egységben, amely az egyik - igen hihető verzió - szerint a falát belülről borító hullámpaláról kapta a nevét, a másik, hivatalosabbnak ható verzió szerint a Vízművek közelségéből az elnevezés. No, szóval a májgombóc lehet kerek, kicsi, ha jól van elkészítve, akkor ez teljesen mindegy. Gyűjtők, májgombóc levesre specializáltak figyelmét mindenképpen felhívnám az - egyébként a könyvben is szereplő - szegedi Fasor vendéglő teljesen rendhagyó májgombóc levesére: na, itt tesznek bele akkora májgombócot a Juhász Gyula Annájának szőkeségét idéző tetejű levesbe, hogy abból voltaképpen elég is az egy darab. (Normális átlagembernek, persze, én sajnos behabzsolnék abból hármat is, persze akkor már a leve is legyen háromszor annyi, naná.) 4. Újházi tyúkhúsleves. A halászléhez hasonlóan kétfelé választhatjuk, ám a kategorizálás alapja ezúttal de nem főzésfilozófiai differencia, hanem szociográfiai adottság. (!) Állapítsunk meg önkényesen, de egyébként valós alappal két kategóriát, a belvárosi meg a tanyasi Újházy tyúkhúslevest. Kezdjük utóbbival. Ez a „városbéli puhányok, nyavalyások” számára készült soft, avagy light verzió. (Szégyen ide, szégyen oda, bevallom, én speciel ezt pártolom.) Tehát a belvárosi Újházy tyúkhúsleves, vagy egész egyszerűen csirkehúsleves az elkényeztetett belvárosi gyomrok számára lett kifejlesztve. Az eredeti szelídített változata, szakszerűen elkészítve olyan, mint egy a szájnak és a gyomornak szánt bársonyos simogatás, mint egy ötödik gól öt perccel a vége előtt egy gálázásra sikerült meccsen. A tetején csak rendkívül vékony, halványsárga zsírréteg jelzi, hogy azért húslevesről van szó, magában a levesben a csirkének voltaképpen csak a melle meg a combja szerepel, bőr csak itt-ott, (lévén a bőr manapság egyre többek étvágyát veszi el, viszont az is kell bele, mert anélkül az eredmény nem húsleves lenne, hanem egy kasztrált zöldségleves). A zöldségek szépen akkurátusan apróra szeletelve, a répa meg a gyökér karikába, vagy kockába, és akad benne zöldborsó is, gomba is, ettől lesz olyan bársonyos az érintése, mint egy enyhén melankolikus Chopin szonáta, áprilisi hazai null-null után. A tanyasi Újházy tyúkhúsleves viszont az eredeti, heavy metal verzió, ma is fellelhető, jómagam is alig két éve fogyasztottam. Ha az ember egy falusi vendéglőben van, akkor persze tudja, hogy ezt kapja, de ha nem tudná, akkor is tíz méterről meg lehet állapítani, hogy a szóban forgó termék valóban tanyasi húsleves, a tetején ugyanis jó másfél centiméter vastag, élénk citromsárga zsír áll. A zöldségek benne nincsenek városias módon elaprózva, a serdülő stopliscsuka méretű sárgarépák jó esetben hosszában négybe vágva, gyökér szintúgy, városi embert pusztán a levétől kiszámolhatják, ha nem vigyáz. (A tetejéről igyekezzünk elhessegetni szedés közben a zsírt, én borssal próbálom erősíteni a gyomor védelmét, hogy könnyebben menjen a catenaccio, azaz az ezúttal életmentéssel felérő emésztés.) A szárnyas barátunk pedig? Hát neki aztán minden porcikája benne van a levesben, de nem ám mindenféle konyhai masinériákkal szimmetrikusra darabolva, hanem úgy, ahogy elfogyasztandó szárnyas barátunk harc közben elesett. Igen, a tanyasi tyúkhúslevesben úgy találjuk a csirkedarabokat, mintha egy harckocsirohamot próbáltak volna meg, zárótűzzel szemben puszta kéz- ööö szárnnyal feltartóztatni. De – ismétlem – e leves elfogyasztása városi ember számára a tankokkal szembeszálló csirkehadéhoz hasonló mértékű hősiességet, elszántságot kíván. Szakértő hozzászólás, febr. 23. KHL: Végigolvastam a jóféle leveseket: a tyúkhúsleves csak zúzával, szívvel, májjal az igazi :) ja és sok borssal, meg nagy répákkal. 5. Nem kell a leves, a másodikkal indítok. (Veled, kedves barátom/barátném, e sorok írója nem ért egyet, de ha a felső négy nem nyerte el tetszésed, legközelebb rendelj egy legényfogót vagy egy citromos bárányragut, hátha elnyeri tetszésed.) Hajrá, a feladat szép, a feladat nehéz, jómagam sem igen tudok dönteni. Febr. 22., este. Az első kritika:(van benne valami)Totó: Kafa, de szerintem egyhangú, végül is a húsleves különböző verziói.... Hol a paradicsomleves, a ragulevesek, gulyások (habár az már halászlé/főétel kategória) káposztaleves, korhelyleves, zellerkrém, legényfogó, zöldborsóleves, stb? A listából a májgombóc forever!!! És ráadásul higgadtan is írta. Ugyanis: Hurka-kolbász volt a vacsora, így jóllakottan kritizálgatok... :) CIGÁNYPECSENYE, 2008. november 11. Szóval, a cigánypecsenye. Őszintén bevallom, hogy bár mondjuk a pacalt meg a halászlevet meg a birkapörköltet – meg még egy csomó mindent – jobban szeretem, valójában az egyik legtökéletesebb ételnek tartom. Nyilván senkinek sem kell bemutatni, két, egyszerű szelet hús, alapesetben is agyonborsozva, agyonpaprikázva, fokhagymával megküldve, és a tetején egy szelet szalonna. (Az is paprikázva, borsozva.) Ezt a szalonnaszeletet szokás talán kakastaréjnak is hívni, ha nem tévedek, én viszont elbizonytalanodom, amikor ezt a kakastaréj feliratot látom egy a fogásokat szemléletes rendszerességgel prezentáló étlapon, ilyenkor attól rettegek ugyanis, hogy ne adj’ Isten akad egy túlbuzgó, az utasításokat szó szerint vevő szakács, aki egyszer tényleg képes, és egy kakas taréját helyezi a két szelet hús tetejére, és attól a látványtól én – deklaráltan kizárólag a négylábú (se nem kevesebb, se nem több!!) állatokat kedvelő – minden valószínűség szerint elalélva csúsznék be az asztal alá. Szóval nyugodtabb vagyok, hogy ha már egyszer egy vendéglátóipari egységben szükségét érzik annak, hogy az étlapon a cigánypecsenyét definiálják, akkor sült szalonna szeletet írnak oda. Ha valahol igazán odafigyelnek, akkor az a husi előre pácolva is van, olajban vagy tejben, és attól olyan omlós lesz, hogy – ha szalonna koma nem feszítene büszkén a tetején, az őt majdan akkurátusan egyformára daraboló éles (!) késre várva - voltaképpen kanállal is el lehetne fogyasztani disznó testvér (erre rögtön visszatérünk még) nekünk áldozott darabját. A lényeg, hogy a cigánypecsenye úgy, ahogy van, tökéletes. Amikor az ember a szájába helyez egy kicsi falatka, jó fokhagymás húst, a tetején az előre rákészített kis sült szalonna darabkával, majd utána lapátol néhány szelet sült krumplit, esetleg pár szem rizst (hisz vegyes körettel az igazi) és néhány rágás után utána helyez még egy negyed csípős, ecetes almapaprikát, hát az az érzés, az a pillanat voltaképpen űberelhetetlen és leírhatatlan. Ugyanakkor érdekes, de éppen a sima, a legegyszerűbb füstölt szalonnával szervírozott fogás a tökéletes, ez alatt azt értem, hogy tovább javíthatatlan. Budapesten, kilencvennyolc táján egyszer ettem egy olyan cigánypecsenyét, amelyre kolozsvári szalonnát helyeztek, szinte ujjongtam eme innováció láttán, amikor elém helyezték a dúsan megrakott tányért, hiszen ki ne tudná, hogy a kolozsvári szalonna mennyivel finomabb, húsosabb, ízesebb mint a füstölt. És akkor jött a nagy megdöbbenés: bár sima füstölt szalonna versus kolozsvári viadal esetén mindenképpen utóbbi mellett voksolnánk, ám a cigánypecsenyét ennek ellenére kolozsvárival sem lehet javítani, a cigánypecsenye igenis egyszerű füstölt szalonnával a legfinomabb. És ha már sertés koma az előbb szóba került, Kecskeméten – ez röhejes, de így van – egyetlen helyen készítik úgy a cigánypecsenyét, ahogy a nagykönyvben meg van írva (elismerem: fagyasztott krumplit sütnek mellé, de hát semmi sem lehet tökéletes, ugyanakkor én a mirelit sült burgonyát is szeretem), mégpedig a Kishomokban. A nagykönyvben a cigánypecsenye ugyanis úgy van megírva, hogy az egyik szelet sertés, a másik szelet pedig marhahús! Bizony ám. Ajánlani a Kishomokot ugyanakkor nem igazán ajánlom, oda ugyanis elég tíz percre betérni, és még le se kell ülni étkezni, elég a pult mellett megállni, az embernek utána az embernek az esti, alapos, lehetőleg habfürdőzésig, ruhájának pedig a következő mosásig olyan szaga lesz, mintha a fogás iránti legmélyebb respektjét kifejezendő mintegy húsz percen át ő maga is ott ücsörgött volna, felöltözve a pattogó zsírban, a serényen készülő s piruló sült burgonya mellett. De hát mint minden jónak, a gasztronómiai élvezetnek is ára van. Amennyiben a Kishomokban fogyasztottunk cigánypecsenyét, akkor már inkább ne menjünk se baráti társasággal sörözni (illatunk éreztén a társaság előbb vagy utóbb, de inkább előbb, mint utóbb, megéhezik, és vagy lincseléssel, vagy a söröző társaság felbomlásával végződik a dolog), se nyelviskolába, nyelvórára, se színházba, a saját esküvőnk előtt pedig semmiképpen ne fogyasszunk a Kishomokban cigánypecsenyét, ahogy válóperes tárgyalás előtt se, mert a másik peres fél ügyvédjének elég csak ránk mutatnia, sokatmondóan kettőt szippantania, és miután a bíró is fogta az észveszejtő, fejbevágó sült krumpli szagot, az ügyvéd csak bólint, s ahogy az amerikai filmekben szokás, kijelenti: "Nincs több kérdésem." Aszondom, ha már elindult, és ismerjük el, izgalmas, étvágygerjesztő a dolog, akkor csináljunk korrekten egy öt fordulós körversenyt, és a csoportgyőztesek hadd játsszanak majd egy nagydöntőt. El is kezdem felvázolni a következő fordulók párosításait. Hangsúlyozom, ez még csak körvonalazódás, tehát a csoportbeosztás változhat. Annál is inkább, mert felmerül a kérdés, hogy az ezen a héten már versenybe szállt ászok beszállhatnak-e újra. A SZAVAZÁS A szavazás tegnap huszonhárom óra negyvenegy perc le lett zárva. Nyolcvannyolc szavazat érkezett, és szerintem csodaszép eredmény született. (Bár egy biztos: a pacal valóban eltaktikázta magát.) Pacal 37,5% Marhalábszárpörkölt 6,8 % Bableves füstölt csülökkel 37,5 % Kocsonya fejhúsból 3,4 Körmös pacal 14,8 % Tehát célfotó sem döntött, pacal, bableves füstölt csülökkel: DÖNTETLEN! Azóta van egy kis bibi. Nem volt szívem letörölni az oldalról a szavazást, gondoltam, majd csak akkor, ha megvan a következő, és nem tudtam eldönteni, hogy egyáltalán csináljak-e ötfordulós kajabajnokságot. No, mindegy, nem ez a lényeg, hanem hogy azóta befutott még hat szavazat, a bableves füstölt csülökkel egy kicsit megint meglépett, ezzel együtt én azt mondanám, a hivatalos eredmény most már legyen döntetlen. Viszont valamit azért ki kell találni, atekintetben, hogy mi legyen ezzel a pár új szavazattal. A kajaszavazásunk önjáróvá vált, de immáron nyilvánvaló, hogy az általam favorizált pacalt a bableves füstölt csülökkel néhány szavazattal mindig előzni fogja. Gratulálunk a bablevesnek. Végeredmény: 1. Bablesves füstöl csülökkel 53, 2. pacal 50, 3. körmös pacal 10, 4, marhalábszár pörkölt, 6, 5. kocsonya fejhúsból 4. Új szavazás indul. Csontleves Ököruszály leves Halászlé Újházy tyúkhúsleves Nem kérek levest Birkapörkölt Töltött káposzta Csülökpörkölt Pacal? Marhalábszár? Sólet, füstölt hússal Babfőzelék fasírttal Chilis bab Babos pacal (Bp. VII. Ker, Garai u. Vidróczki) Bableves füstölt csülökkel (hadd mérkőzzön újra) Szalontüdő zsemlegombóccal Resztelt máj Kocsonya fejhúsból Marhaszelet vadasan, zsemlegombóccal Székelykáposzta Hagymás rostélyos Cigánypecsenye Kofapecsenye Rántott hús Rablóhús Hát ez valami embertelen lesz. 2008-10-30 19:40 - öldöklő küzdelem Tegnap éjfél előtt a bableves átvette a vezetést, mire reggel megnyitottam az oldalt, újra a pacal vezetett. Amikor este hatra hazajöttem, újra a bableves csülökkel. Bevallom, én a pacalnak szurkolok, de ha veszítünk, elegánsan veszem tudomásul a vereséget, és kislányaim örömére főzök egy bablevest csülökkel. Jövő héttől öthetes kajabajnokságot indítunk, ötször öt étel fog összecsapni, és végül a heti győztesek találkoznak. A szavazás megindítása előtt lesz beharangozó, amelyben a szereplők bemutatkoznak. Aztán a végére a szavazókkal megszervezünk valami nagy zabálást! Hajrá KTE, hajrá pacal! (Az embernek az az érzése, hogy a pacal eltaktikázta magát. Ha nem indult volna körmös néven is, alighanem simán győz, így viszont könnyen a bajnoki címbe kerülhet a fennhéjázás.)


Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?





Hírek
Vasas - KTE 2-4 (0-3)

Magabiztos győzelem.

Újra kupadöntőben a KTE. Debrecen - KTE 1-1

Az egyenlítő gólunkig is csak a leginkább elfogultak izgultak egy picit - vagyis egy picit mi is izgultunk -, ám amikor Savic tanári labdáját követően Tököli eldöntötte a továbbjutást, végképp megnyugodtunk. A "Mit ér a kupadöntő, ha Liga?" kérdés felvetésekor jusson eszünkbe például a pár héttel ezelőtti Liverpool-Cardiff City csodálatos League Cup final, és örüljünk, hogy az idén újra kupadöntőben szurkolhatunk, ráadásul itthon. (S hogy ennek például mi a folyománya? Hát például az, hogy a kényelmes megoldás miatt nálunk például immáron a család összes nőtagja bejelentette részvételi szándékát.)

KTE - Haladás 2-2

Rendkívül indiszponált játékvezetés mellett a gyenge színvonalú, mégis küzdelmes mérkőzés a gólváltásoknak köszönhetően voltaképpen elszórakoztatta a publikumot. Az eredmény igazságos. 1-0, (Lencse) 1-1, 1-2, 2-2 (Tököli).

KTE - Debrecen 4-0

Az ember ímmel-ámmal, félszívvel, logisztikázza ki, hogy a sípszóra kiérjen, - mert ez csak Ligakupa, és bár elődöntő, de akkor is csak odavágó a Debrecen ellen -, aztán úgy tér haza, hogy fél lábbal már a következő kupadöntőben van a csapat, és bár csak Ligakupa, tehát pacal helyett csak paprikás krumpli, de a paprikás krumpli is jó, ha éhes az ember. Csak most már aztán főzzük is meg.

Honvéd - KTE 1-4

Egyszerű játék ez. Hátul nem kell gólt kapni, elöl néhány helyzetet be kell rúgni. Csattanós válasz ez a károgóknak - vagyis nekem is. Carry on!

KTE - Pécs 1-2

A 22. másodpercben már vezettünk, 10 perc 43 másodperc után már ők vezettek. Ezután nyolcvan percen át erőlködtünk, elképzelés, átütőerő nélkül. Igazságos az eredmény.

Debrecen - KTE 2-1

Óvatosan kezdtünk, aztán egyre bátrabbá váltunk. Én tévében nézve úgy éreztem, az egyik pontra rászolgáltunk volna.

KTE - MTK 1-0

Ligakupa: KTE - MTK 1-0. Összesítésben 3-2. Akik becsülettel végigfagyoskodták a mérkőzést, azok jutalma egy Litsingi-gól volt a 79. perc táján. Továbbjutásunk csak addig a néhány másodpercig forgott veszélyben, amikor az első félidőben egy vendégfejes után a labda gondolkodott, hogy a jobb alsó sarkunkba pattanjon vagy mellé.

KTE - Diósgyőr 1-0

A 6. másodpercben megítélt büntetőből szerzett góllal értékes három pontot szereztünk egy alacsony színvonalú, küzdelmes mérkőzésen.

Debrecen - KTE 1-1 (0-1)

Becsülettel harcoltak a fiúk, sokáig csak egy gólra voltunk a továbbjutástól, a párharc tehát végig kiélezett volt, ezt elsősorban a Debrecenbe ellátott szurkolóink meg is érdemelték. Tehát mégiscsak az odavágó második félidejében látott brigád a mi csapatunk.

KTE - DEbrecen 1-2 (0-2)

Kínkeserv a köbön. Néző korábban kibolondítva, tragikomikus gesztus, homályos jövő, the rest is silence.

KTE - DEbrecen 1-2 (0-2)

Kínkeserv a köbön. Néző korábban kibolondítva, tragikomikus gesztus, a jövő homály.

Kaposvár - KTE 2-1

Vert sereg kapott ki Kapos büszke várában.

KTE - Paks 0-1

Mumusunk lett a Paks. Megérdemelten szenvedtünk vereséget egy sokáig 0-0-ásnak kinéző mérkőzésen az idei év leggyengébb játékával. A teljes csapat betlije ellenére Németh Gábort mégis muszáj kiemelni: nélküle már az első félidőben komoly hátránnyal fordultunk volna. Angol szakértőnk véleménye: This game was difficult to lose but we succeeded. (Ezt a meccset nehéz volt elveszíteni, de nekünk sikerült.)

Ligakpua: KTE - Szolnok 0-0

A Ligakupa jelenlegi fázisában már mindkét brigádnak mindegy volt. Olyan is volt. De a szurkoló nem teheti meg, hogy nem megy ki. (Még ha szét is fagy.)

KTE-Siófok 3-2 (1-2)

Nehéz, de megérdemelt győzelem.

Újpest - KTE 3-1

First half was disappointing, but we dominated after the equaliser and deserved another goal. That said, there was more than one penalty that could have been given to Ujpest, so ultimately, we deserved a point from this game and were unlucky to come away with nothing. My MotM: Maynard for his work in both attack and defence. Good effort boys! Hajra KTE! (Matt Bruce) Hajtott a csapat, eldőlhetett volna így is, úgy is. Sajnos úgy dőlt el.

KTE - Pápa 3-0

Helyenként parádés játékkal, megérdemelten győzött a KTE, s a tabellán eddig nem látott magasságba emelkedett. Sivic és Savic újfent bizonyította, hogy erről a sportágról ők tudják a legtöbbet Magyarországon. De a meccs embere ismét Bori Gábor volt.

Videoton - KTE 0-2 (0-0)

Fegyelmezett, jól szervezett játékkal bravúros, megérdemelt győzelem a bajnok otthonában. Radanovic csúsztatott, Savic bombázott.

Rába ETO - KTE 4-0

Nagyon kikaptunk. Mit lehet erre mondani? Azt, hogy jobb a Rába ETO vendégeként szarrá veretődni, mint Szentesen küszködni a második ligába való feljutásért. Ja, és a Ribánszki nem kapus. Aranyos fickó, imádom, bármikor beszélgetek vele, főzök rá, de nem kapus.

KTE - Ferencváros 1-0

A vendégcsapat jól megszervezte a védekezését. Ennek ellenére többgólos hazai győzelem is születhetett volna, mivel azonban a helyzetek kimaradtak, a végén örülhettünk a győzelemnek a minden mindegy alapon kitámadó fővárosiak ellen.

ZTE - KTE 1-1

Döntetlen a sereghajtó vendégeként. Vezettünk is, aztán a végén tíz emberrel támadtunk. A netes tudósításokból ítélve.

KTE - Vasas 1-1

Nagy nehézségek árán sikerült feltörni a Vasas védelmét. Ha a helyzeteket berúgjuk, simán megvan a meccs. Aztán a némi bíróig segédlettel megtámogatott Vasas úgy fölbuzdult, hogy a végén az iksznek is örülhettünk. Az az érzésem, hogy szerdán veszítettük el ezt a két pontot, amikor tíz emberrel mindent elkövettünk a győzelemért.

Haladás - KTE 2-2

Így a távolból, látatlanban bravúrosnak tűnő pontszerzés, értékesnek tűnő pont.

Haladás - KTE 2-2

Így a távolból, látatlanban bravúrosnak tűnő pontszerzés, értékesnek tűnő pont.

KTE - Honvéd 3-1 (1-1)

Közönszégszórakoztató, izgalmas mérkőzésen megérdemelt győzelem.

Pécs - KTE 2-2

Nem láttam a mérkőzést, csak a vitibeten követtem a számokat, (elég fárasztó volt), tehát elfogulatlanság nélkül jelenthetem ki: két pontot Pécsen hagytunk.

KTE - Debrecen 0-1

A vendéggyőzelem igazságtalannak tűnhet, de nem érdemtelen.

Ma este:

KTE - Debrecen.

Diósgyőr - KTE 1-2

Nyertünk, az a lényeg, a többire fátylat.

KTE - Kaposvár 4-0 (3-0)

Bohózatba illő bíráskodás mellett - számomra - váratlan gólparádé.

Aktobe - KTE 0-0

Siófokon tudtam követni, neten, egy étteremben, de büszkén KTE póló/sálban. Hogy egy kedves ismerőst idézzek: állva haltunk meg.

Paks - KTE 3-2

A tribünön 3-1 után aggodalom által vezérelve már azon malmoztunk, hogy ez milyen siralmas, hogy a védelem átjáróház, meg hogy a támadójáték esetleges, ehhez képest meg simán döntetlen is lehetett volna.

Kecskeméti TE - Aktobe 1-1

Dühömben fogalmazott fogadalmamat megszegve, gyermekeimet nyaralásban cserbenhagyva mégiscsak hazajöttem a mérkőzésre. Nálunk jobb csapat ellen csíptünk meg egy értéktelen döntetlent. (Hogy Dosso mit keres a kezdőben: rejtély. Mondjuk nálam az Ebala is a "köszönjük, Emese kategória.)

A kupafőpróbán Kecskeméti TE – Videoton 0-1 (0-0)

Az első félidőben a vendégeknek állt a zászló, nyomasztó volt a vendégfölény, úgy a 60. perc után inkább nekünk, 10 emberrel szemben már helyzeteink is voltak, őket kihagytuk, aztán egy szép egyéni villanás döntötte el a meccset. (A tűzijátékot eme malőrből kifolyólag nem vártuk meg.) Semmi gond, a májusit kellett megnyerni.

KTE - Gloria Bistrica 1-1 (1-0)

Előkészületi mérkőzés. Főoldalon beszámoló.

KTE - Vojdvodina 1-2

Előkészületi mérkőzés. Főoldalon beszámoló.

KTE - Losonc 4-1

Előkészületi mérkőzés. Szombaton Vojvodina.





Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!