Bejelentés



kismagyarfocilaz
"Hosszú útra mentem, de itt közel járok..." (HBB)

MENÜ










Hetényegyháza – Kunadacs 0-2 (0-1) Hetényegyháza, 63 néző, megye három, északi csoport Hetényegyháza: végig piros szerelés Kunadacs: Hosszanti csíkozású kék fehér mez, kék gatya, kék sportszár A) Objektív: A holtversenyben éllovas látogatott egy középcsapathoz. A mérkőzés pár perces késéssel indult, az asszisztens hölgy kezdő sípszó előtti verdiktje ugyanis így hangzott: „Nem jó a háló.” A gyors, hatékony beavatkozás után azonban hamarosan kezdődhetett a játék. A kunadacsiak magabiztosan adogattak, érezhető volt: tudják, hogy idő kérdése, hogy mikor szerzik meg a vezetést. A hetényiek derekasan küzdöttek, időnként próbáltak nyomást is gyakorolni vendégeikre, helyzetekig ritkán jutottak. Végül aztán a hazai védelem szerencsétlenkedése következtében az egyik támadó senkitől sem zavartatva passzolhatott a hálóba. 0-1. Ezt követően benne volt a levegőben egy kiadós verés, a hazaiak azonban becsülettel küzdöttek, sőt, amikor időnként felszívták magukat, még meddő nyomást is képesek voltak gyakorolni a hazaiak kapujára. A Hetény sorsa végül a 75. perc táján pecsételődött meg: a félpályáról – nem először – egyedül kiugró vendég csatár egyedül vezethette a kapusra a labdát, s el is gurította mellette. 0-2. A mérkőzés nem volt kimondottan sportszerűtlen, ám számos nem szándékos szabálytalanság, több fájdalmasra sikerült könyöklés, vélt rossz játékvezetői ítélet következtében végig feszült volt a hangulat. A felszín alatt lappangó parázs a mérkőzés utolsó perceiben lobbant fel, amikor egy apróbb kakaskodást követően a játékvezető kénytelen volt a - jogos - piros lapot is felmutatni. B) Benyomások, avagy egy elfogulatlan megfigyelő észrevételei (Szubjek Tivadar rovata): 1. Nyelvezet: Az idény elején járunk, az idei tavasz káromkodás-versenyében azonban ez a mérkőzés viszi el eddig a pálmát. Nem is annyira cifra, mint inkább elkeseredett indulatszavak röpködtek a szárazság miatt sárga, poros gyep fölött. 2. Furcsa hangulat: A tudósítónak másnap este esett le, mi volt olyan furcsa ebben a mérkőzésben. Nem a pályán váltak frusztrálttá a játékosok, hanem behozták oda magukkal egyéb eredetű frusztrációikat. És ezt én újnak éreztem. Hiszen a labdarúgás arról (kéne) szól(jon), amiről annak idején így dalolt Ihász Gábor: „olyankor elszáll a gondom…” A futballista a meccs előtt általában az öltözőben hagyja egyéb problémáit, és kilencven percre kikapcsol, csak a küzdelemre, az adott mérkőzés által produkált problémákra koncentrál. Ezúttal azonban végig valami meghatározatlan – nyilván bedőlt / bedőlésveszélyes hitelek, veszélyben forgó munkahelyek, vagy akár már realizálódott munkanélküliség és egyebek miatti – keserűség árnyékolta be a játékteret. Micsoda bánatról árulkodott az az elkeseredett inzultus is, amelyet az egyébként az immár 2-0-nál valóban álmosító lassúsággal leballagó vendégcsatárnak címeztek a túloldalról: „Menjél már le a f---ba.” (A címzett bölcsen a füle botját sem mozgatta.) 3. Illusztráció: Az alaphangulat furcsaságát jól illusztrálja az a rövid párbeszéd, amely az egyik néző és a melegítést végző kunadacsi játékos közt folyt le, a második félidő derekán: - Mi az, most értél ide? - Á, eddig dolgoztam. 4. A vitatott bírói ítélet: A piros lapot megelőző s érdemlő apró tüskét, majd az azt követő dulakodást hat méterről láttuk, a játékvezető szerintünk helyesen ítélt. A kiállított játékos egyébként nem kizárólag negatív szereplő, a hetvenedik perc táján ugyanis csapattársa „Minek sietünk?” kérdésére imígyen felelt: hogy gólokat rúgjunk.






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!