Bejelentés



kismagyarfocilaz
"Hosszú útra mentem, de itt közel járok..." (HBB)

MENÜ








Üzenőfal


Név:

Üzenet:



anekdoták - foci

Visszaemlékezés. Részlet a könyvből. 1991. június 9. KTE-DVTK 2-3, 1000 néző, vezette: Vágner. "...Egyszóval furcsa, zűrzavaros, ellentmondásos éve volt az a KTE-nek. (Akárcsak egyébként a rendes, polgári állást még mindig nem vállalt Krónikásnak.) Nem egyszer küzdöttek a fiúk derekasan, nagy nevet, előkelő helyezést nem tisztelve, máskor meg könnyű ellenféllel szemben nem jött össze semmi, hullajtottuk felelőtlenül a létfontosságú pontokat, és a végén aztán persze, hogy kieséssel zárult ez a csapongás. Az utolsó hazai fellépés önmagában is tökéletesen reprezentálja az egész idényünket. A Diósgyőr volt a vendég. A DVTK az NB I-be pályázott. A bajnoki címre, tehát a közvetlen feljutásra már nem volt esélyük, de az osztályozó jogának kivívásához létkérdés volt számukra Kecskeméten a győzelem. A mi szekerünk rúdja meg már az NB III felé állt, így tehát – ha úgy vesszük - volt a két csapat között akár két osztály különbség is, de mi egy hazai győzelemmel még bent maradhattunk. Persze tudom, mi hagytuk, hogy így legyen. De miért hagytuk? Nekünk nem a Diósgyőrt kellett volna legyőzni egy élet-halál meccsen, hanem mondjuk a Hatvant, néhány héttel korábban. A hatvaniak azon a meccsen a mi kettő-nullás vezetésünk után két tizenegyest kaptak, és bár mind a kettőt meg lehetett adni, a lelátón álldogáló, akkorra a sorsába nagyjából már beletörődött ezer azért őrjöngve követelte a bíró vesztét; a szerencsétlen, kétségbeesett sípos aztán nem is bírta a feszültséget, 2-2-nél a nyolcvanötödik percben befújt nekünk egy kamu büntetőt, (már mindenki csak arra várt, hogy valamelyik lila-fehér dobja már el végre ma-gát a vendégek tizenhatosán belül), csakhogy mi azt kihagytuk! Így a végén maradt a kettő-kettő, ami a tabellán elfoglalt helyezés miatt akkor már édeskevés volt. És nem is ez volt az egyetlen ilyen mérkőzés, amikor a DVTK-nál jóval egyszerűbb feladatot kellett volna meg-oldani, hogy ne zuhanjunk a gyors feljutással még véletlenül sem kecsegtető NB III-ba. De most már késő bánat, eb gondolat, ami történt, megtörtént, nekünk most már a DVTK-t kellett legyőzni. Jött a miskolci B-közép is, (mi az, hogy!), én élőben akkor ismerkedtem meg velük igazán. Televízióból és az írott sajtóból természetesen tisztában voltam azzal, hogy mit jelent a vasgyári öntudat, jól tudtam, hogy ott, Acélvárosban megszokott jelenség a telt ház, de testközelből akkor láttam őket először. Jó harmincat rögtön fekve, a pusztán átmeneti agyhalálra utaló jelképeként nem fekete, hanem piros-fehér lobogókkal letakarva. De a maradék százhetven űzte-hajtotta a csapatot, derekasan. Az ilyesfajta összeszokott kórus még az apatikus táborokat is képes felrázni, olyannyira, hogy ha ritmikus skandálás ki nem is alakul, a hazaiak azért biztatgatják egymást, hogy na, le kell nyomni ezeket, mire verik itt magukat? Ez a magyarázata annak, hogy mondjuk a Ferencvárosnak vagy akár a Diósgyőrnek idegenben mindig élet-halál harcot kell vívnia. Ennek a jelenségnek tehát nem pusztán az az oka, hogy ez a két klub vezeti az elejtendő nagyvadak képzeletbeli listáját, hanem az is, hogy a csapatot elkísérő, összeszokottan, álmos kisváros népei számára lelket ébresztő módon, gyakorlottan szurkoló közönségük a tespedtséghez, kósza bekiabálások-hoz, legjobb esetben közös bírószidáshoz szokott hazai közönséget is felrázza. Egyszóval, a tétet a körülmények csak tovább emelték, a rendezvényből igazi rangadó kerekedett. A Diósgyőr meg is szerezte a vezetést, és miközben a vendégszurkolók diadalüvöltése egyszerre fájdította a szívünket és sértette a fülünket, mi úgy kezdtük el magunkban siratni a hamarosan elbúcsúztatandó NB II-t, mintha nem tudtuk volna, hogy attól, ha bent maradnánk, attól itt még nem változna semmi. Attól újfent egy nagy csapatnak kellene idejönnie, s hazai kórus híján az ő szurkolóinak kellene felvernie a Városi pálya melletti körút túloldalán álló háromemeletes házakban a vasárnapi sziesztáról lemondani kényszerülő, labdarúgás iránt indifferens mezővárosiakat. Fel azért nem adták a fiúk, mentek ők becsülettel, olyannyira, hogy nemsokára egyenlítettünk. Ez a gól is abba a kategóriába tartozik, amihez nem kell elsárgult Népsportot elővennem, hogy hogy is esett, de még a szememet lehunynom sem. A jobb oldalról, tehát az állomás felől íveltünk be egy szögletet, többen ugrottak fel, ám az ugrók közé az ötösre berobbanó Boronkai emelkedett a legmagasabbra, és… És most lassítsuk le az emlékezet videólejátszóját, hogy Boronkai mint Kosztolányi ifjúságának a zászlói, úszva, lassan szállhasson a magasban, és bólinthassa a labdát a léc alatt a kapu bal oldalába. 1-1. Kitörő hazai hangorkán, a csapatunk pedig egy lépéssel közelebb az NB II-höz. Illetve még nem, mert ahhoz győzni kéne. És akkor a második félidőben a már veteránnak számító Horváth, - akit, amikor a KSC-ben játszott, nem szerettem, mert úgy éreztem, hogy túl sok gólhelyzetet hagy ki, de aztán akinek azon a bizonyos Szegedi Dózsa-KTE meccsen mindent megbocsátottam – a vezetést is megszerezte. 2-1. A hazai közönség őrjöng, hiszen ez mind az előzmények, mind a játék képét tekintve valóságos csoda. És akkor, kettő-egynél olyat tettem, amit sem azelőtt, sem azóta soha, és erre nem más késztetett, mint egy olyan szintű, már-már krónikus csapatféltés, amihez mérhetőt addig még nemigen tapasztaltam, azóta is csak az idén. Tudtam, hogy ez így csodálatos és mesébe illő, és hogy Boronkai egész életemben ott fog kiemelkedni az ötösön, de azt is, hogy ez 2-1 nem fog maradni, hogy ezek a mieinkénél átlagban húsz harminc centivel magasabb – még nem is említettem volna, hogy az a kilencvenes KTE termetre milyen pici focistácskákból állt? – diósgyőri legények be fognak minket darálni, akár gólhelyzet nélkül is. Elbattyogtam a második félidőben a vendégkapu mögé eső, azóta – hiába minősítették műemléknek az épületet – lebontott volt tiszti kaszinó épületében működő KTE vendéglőbe, hogy sört vegyek. (Inkább lerobbant csehó volt az, ahol egyszerű pörköltet, ilyen-olyan májat lehetett fogyasztani, és csapatzászlók díszítették a falakat, de igazából csak kéthetente, a hazai meccs alatt népesedett be.) Szóval elindultam sört venni, pedig alkoholt mérkőzés előtt és alatt soha nem fogyasztok; de akkor éreztem, hogy tiszta fejjel nem bírnám elviselni a hulltunk látványát, így hát inkább ne is lássam az elkerülhetetlent. Balsejtelmem beigazolódott, alig kortyoltam bele az első sörbe, amikor a kívülről berobbanó hangorkánból tudtam, hogy ez már az egyenlítés. Az üveggel a kézben azért kiálltam a kocsma előtti teraszra, ahonnan látni lehetett az egész pályát, és bánatosan elnéztem a küzdelmet, de szerencsére épp bent voltam a másodikért, amikor jött az újabb, nyilvánvalóan vendégszurkolói hangrobbanás, és akkor kikaptunk három-kettőre, és kiestünk. A meccs a másnapi sportban kiemelt betűtípussal volt szedve, négy vagy öt csillagot kapott, és a sportújság tudósítója is megjegyezte, hogy a KTE nem jutott volna erre a szomorú sorsra, ha máskor is ilyen vehemenciával durálta volna neki magát, de ez – az egész kiábrándult hangulatú idény alatt a csapathoz, a klubhoz meccsről meccsre észrevétlenül egyre jobban kötődő – Krónikás és a többi kecskeméti szurkoló számára szépségtapasznak édeskevés volt. 1991. június 9. KTE-DVTK 2-3, 1000 néző, vezette: Vágner. KTE: Molnár, Lipők, Endre, Nagy L., Forgó, Újfalusi (Fütyü), Baluta, Boronkai (Bálint), Horváth, Torbavecz, Berki. G: Boronkai, Horváth, ill. Szviszton 3. Ballószögi szilánkok 8. Ballószögi Vállalkozók � Kunadacs 1-2 (1-1) Jelszó: rend, fegyelem. Álmomban két szövetségi ellenőr voltam, s Ballószögön intézkedéseket foganatosítottam Tipikusan háromgólos mérkőzésen, nagy küzdelemben a vendégcsapat megérdemelten nyert. Az eredmény igazságos. Az első vendéggól után nem csak a vendégjátékosok ölelkeztek boldogan, nagy volt az öröm a kunadacsi kispadnál is. Onnan jött a gólszerzőnek � aki szerintem korábban sajtot fogyasztott � az önfeledt biztatás: Akkor mégiscsak jó vót az a romlott sajt! A múlt heti, általunk nem látott hetényi mérkőzés következményeiről idézzük a Fegyelmi bizottság határozatait: "B. A. Hetényegyháza 3 bajnoki mérkőzéstől eltiltás B. K. Hetényegyháza 2 bajnoki mérkőzéstől eltiltás N. T. Hetényegyháza 6 bajnoki mérkőzéstől eltiltás... Ballószögi Vállalkozók 3 soron következő hazai bajnoki mérkőzésre szövetségi ellenőr küldése." Tehát a következő három hazai mérkőzésen tehát szövetségi ellenőr. A mai volt a háromból az első, elfogult szemtanúként jelenthetem ki: a ballószögi pályán, kérem szépen, rend volt. Biztonsági intézkedések: 1. Kordon A bejáratnál mobil kordon fogadta az érkezőt. (Két kihúzott szalag, egyfajta folyosót képez, köztük vonulnak be a pályára a csapatok és a játékvezetők. A közönség pedig a bejáraton belép, kordon alatt átbújik, még egyszer átbújik, és úgy ballag oda a korláthoz.) 2. Szövetségi ellenőr: De ki a szövetségi ellenőr? Egy intelligens úr intézkedett, láthatósági mellényben. Azon malmoztam: ő már vajon maga a szövetségi ellenőr, vagy a szövetségi ellenőr valahol álcázva, lesben ül, hogy minden rendben folyik-e? Mindegy, két konkrét, akkurátus intézkedését láttam. 3. Egyetlen üveg sör Az idősebb, láthatósági mellényt viselő úr maximális udvariassággal felszólította az egyetlen nézőt, aki üveges sörrel a kezében battyogott a korláthoz, hogy fáradjon ki, és öntse ki papírpohárba. 4. Gyerekbicikli Az idősebb, láthatósági mellényt viselő, szövetségi ellenőrgyanús úr két, a korláthoz kerékpárral érkező fiatal gyereket udvariasan felszólított, hogy menjenek arrébb, a bicikli a lendülettől a pályáról kieső játékosok számára balesetveszélyes. 5. Fapad Egy idősebb házaspár előrehozott egy fapadot, és odahelyezték a korláton � azon könyökölünk � belülre. Az idősebb, láthatósági mellényt viselő úr maximális udvariassággal felszólította őket, hogy a padot vigyék a korláton kívülre, mert balesetveszélyes, bármikor nekieshet egy játékos. A � csak hangyányit méltatlankodó � pár visszakérdezésére, hogy hát a korlát az nem az, korrekt választ kaptunk: az a pálya tartozéka, tehát az nem számít. Ballószögi szilánkok 7. Hárman, háromfelé a megye háromban: Ballószög, Kunbaracs, Dunapataj �Kunbaracson mi a menü? Beee vagy múúú?� �Beee + 30 liter pálinka� "Akiknek nem adtak hírt róla, meglátják, s akik semmit sem hallottak, megértik." (Heinrich Böll) I. Ballószög: (Bács megye három, északi csoport) Vendég: Dunavecse. Kivonultunk, kezdésre odaértünk, a tabella előzetes megtekintése után hazai győzelmet várva. Jó iramú mérkőzésen lüktető játék alakult ki, majd az első félidő derekán a korábban már a kapufát is megdöngető hazai alakulat megszerezte a vezetést. (Középen egyedül kilépő csatár kifutó kapus mellett elegánsan gurít.) A második félidőre azonban felforgatott csapattal jött ki az öltözőből a hazai gárda - két védekező játékos bent maradt, elölről vezényeltek hátra embereket s forgatták fel teljesen a védelmet - , ez több alkalommal is elképesztő zavarokhoz vezetett védők és kapus között, ami kimondott vendéghelyzet nélkül is többször egyenlítést eredményezhetett volna. Érezhették a zűrt a pályán is, mert a hazai brigád hovatovább még egy kis időhúzástól sem riadt vissza. Végül a 75-80. perc táján egy szépségdíjas góllal � az ötösről fejes a hosszú felsőbe � eldőlt a mérkőzés. Kedvenc kapusunk, Csirke sárgát is kapott, majd olyan bohóckodásokat hajtott végre � hangos nevetést kiváltva, egyszer még a vendégek egyébként többször is felháborodottan reklamáló kispadjánál is � amelyért (csak zárójelben mondom) egy kevesebb humorérzékkel megáldott sporitól a második sárgáját is megkaphatta volna. De hát ezért szeretjük. Hozzátartozik még a beszámolóhoz, hogy úgy a hetvenedik perc táján a becsülettel küzdő vendégek egyik játékosának a szájából elhangzott a létező legemelkedettebb mondat, amely futballpályán elhangozhat: �Gyerünk, srácok! Figyeljünk oda! Meglehet még!� Az első félidő közepe táján jött aztán az sms Matttől: I�m watching a megyei 3 match in Duna pataj. Not sure who�s winning, but it�s great. Azaz: Megyei hármas meccset nézek Dunapatajon. Nem igazán tudom, ki vezet, de ez csúcs. Matt-et természetesen azonnal felkértük � soron kívül kinevezett, kiküldött tudósítói tisztségben � beszámoló megírására. A ballószögi meccs lefújása után pedig küldtük az sms-t Kunbaracsra, Ferinek: 2-0. Matt Dunapatajon van meccsen. Kunbaracson mi a menü? Beee vagy múúú? II. Kunbaracs (Bács megye három, északi csoport) A Kunbaracs immáron bajnokként várta a szomszédvár elleni rangadót, az aranyérem-kiosztót és az ünnepi vacsorát. A szomszédvár Kunadacsnak kellett volna a pont, (gondolom a második helyhez), ám a hazaiak nem adták, szikrázóan kemény, látványos összecsapáson 1-0-ra győztek. Jó egy hete Feri már mesélte, hogy e hétvégén éremkiosztó lesz, s azt sem mulasztotta el hosszasan ecsetelni, hogy a tavalyi évzárón mi volt a menü. A hazaiak sejtelmes/hamiskás mosollyal jelentették be, hogy kétféle menü van. 1. Birkapörkölt. (No itt jött egy kis somolygás a bajuszok alatt.) 2. Birkapörkölt erősen. Teljesen korrekt, hogy � amint azt az A menü mutatja - gondolnak a nőkre/gyerekekre is. Ezért ment hát Ferinek a feljebb már idézett kérdés, s jött hamar a válasz, szintén sms-ben: �Beee + 30 liter pálinka. Később az is kiderült, hogy volt sör is, illetve hogy Feriék a nem erős variációból kaptak, és az csípős volt. III. Dunapataj (Bács megye három, Nyugati csoport) Azt nem tudjuk, Matt hogy keveredett oda, de egy biztos: többször kértem már, hogy írjon a honlap számára bármit a KTE-meccsekről vagy a magyar fociról. Hogy aztán pont a megyehárom ihlette meg, azt a liga immáron elkötelezett rajongójaként nem csodálom. Tehát először a beszámoló angolul: Match report: Dunapataj 1 or 2 - Gerdelak between 3 and 5 Despite a second half sending off and a last minute penalty in their favour, Pataj (Anglicised hereafter to Potty) were unable to claw their way back into a match that had seen them on the defensive for most of its extent. From my vantage point of some distance behind the goal near the clubhouse, a gritty first half contest saw a resilient Potty survive a long spell of pressure from the Gerds. It may well have ended 0-0 or 1-1, but did seem to be even stevens at the half way mark. The key period of play seemed to occur a short way into the second half, when the visitors appeared to enjoy a spell of several unobstructed runs on the Potty goal, scoring an unknown number of times. Estimates at the beer table ranged between 3 and 5. Having thus exhausted their guests, the hosts later organised several forays toward goal, but were unable to penetrate the formidable Gerd defense. It brought to mind that classic struggle in which Mourinho`s Milan held Barcelona at bay with such great effect, sort of. My thanks to Atti for an unknown number of beers, and to Akos and Csaba, i think, for furnishing a cheeky stranger with a steady supply of cigarettes. Most magyarítanám. Matt eredeti szövege rendkívül ízes, izgalmas, ennek a visszaadásával nem is kísérleteznék, a szövegnek a lényegét kísérlem meg - minél több közhely alkalmazásával - visszaadni. Beszámoló: Dunapataj 1 vagy 2 - Gerdelak 3-tól 5-ig Dacára annak, hogy a második félidőben emberelőnybe került, és az utolsó pillanatokban büntetőt is elvégezhetett, a Pataj � az angol kiejtést megkönnyítendő innentől fogva: Potty � képtelen volt pontot menteni a mérkőzésen, amelynek túlnyomó részében defenzívába szorult. Ideális megfigyelő posztomról, amelyet a kapu mögött, a klubház közelében leltem meg, azt láttam, hogy a Potty hősies védekezéssel állta a nagy erőkkel rohamozó gerdusok nyomását. Az első félidő tán 0-0-ra vagy 1-1-re végződhetett; egy bizonyos: az állás határozottan döntetlennek tűnt az első negyvenöt perc lefújásakor. Mint utólag kiderült, a lényegi kérdések a második félidő elején dőltek el, amikor a vendégek többször is zavartalanul vezethettek támadásokat a Potty kapujára, s amely támadások során több, pontosabban egyelőre meg nem határozott számban a hálóba is betaláltak. A vendéggólok számát a sörökkel bőven megrakott asztal mellől 3 és 5 közöttire teszem. A vendégeik imígyen történő kifárasztása után a hazaiak több veszélyes akciót is vezettek, ám képtelenek voltak áttörni a lábán szilárdan álló gerdus védelmet. A vendégekre nehezedő nyomasztó hazai fölény láttán bizony lelki szemeink előtt felsejlett az immáron klasszikussá nemesült csata, amikor a Murinho-féle Internazionale ásta be magát a Barcelona ellen. A tudósító köszönettel tartozik Attinak a számolatlan sörért, illetve (azt hiszem) Ákosnak és Csabának, amiért prezentáltak egy nagy dumás vadidegent, aki a dohánytermékek kimeríthetetlen tárházának bizonyult. Hát mit lehet erre mondani? Hát hogy reméljük, hogy Matt Dunapatajról épségben hazatért, és hogy Kunbaracson is legalább hatvanan voltak a harminc liter pálinkára. (Plusz sörök.) Június 5. Ballószögi morzsák "Akiknek nem adtak hírt róla, meglátják, s akik semmit sem hallottak, megértik." (Heinrich Böll) Hát itt mindenki Laci vagy Zoli? Felmerülhet az oldal látogatójában, hogy a Krónikás miért nem tud neveket. (Talán három, ha fölmerült az eddigi meccsbeszámolókban.) Hát mert itt mindenkit keresztnéven szólítanak. De nem csak a játékosok egymást, hanem a közönség is a labdarúgókat. Az első három meccs után az volt az érzésem, hogy mindenkit Lacinak vagy Zolinak hívnak. Nem csak a Ballószögben, hanem az ellenfélnél is. Pályán: �Laci, tegyed!� Pályán: �Zoli, menjél!� Pályán: �Mi volt ez, Lacikám?� Korlátnál: �Laci, itt vagyunk!� Korlátnál: �Zoli, csak keményen!� Korlátnál: �Mi volt ez, Lacikám?� Azóta azért árnyalódott a kép. Bár vezetéknevekkel továbbra sem szolgálhatok. Öcsi, hozd csak vissza gyorsan a labdát! Az ágasegyházi meccsen, a második félidő elején mintha az öltözőben maradt volna a csapat. Ékes példája volt ennek a 47. percben elvégzett szöglet. Nem volt jó az ívelés, látszott, hogy nem a fejelésért előre tülekedők erdejébe megy, hanem túl rövid. Igen ám, de mit jelent az, hogy rövid? Hát azt, hogy a labda végül a kapufán csattan, a rövid saroknál, kedvenc kapusunk, Csirke (ez becenév!) azt bizony benézte volna. (Kislányomnak is ő a kedvence, azért a többes szám egy.) Bizony, életre kelt a klasszikus anekdota, amit Nyilasi Tibor a Szabad Föld-kupa meccs után mesélt. (Ismétlésben láttam, hiszen a Szabad Föld-kupa döntője a magyar kupa döntője előtt volt, úgyhogy a tévé elől igazoltam hiányoztam.) Hát szóval hogy az ellenfél belebikázik egy méreteset a labdába, és akkor a kapus sporttárs hátraszól a labdaszedőnek, hogy �Öcsi, szaladj csak a labdáért!�, mire a válasz: �Bent van a hálóban, mester!� Hogyan növeljük az apai tekintélyt? Május elején egyszer a másik ballószögi brigád hazaián jártunk, de olyan ordas hideg keletkezett, hogy a két kislányom miatt a hatvanadik perc táján haza kellett vonulni. No, azon a meccsen ott volt a Ballószögi Vállalkozók több játékosa is: hát persze. Nekik már az előző nap megvolt a meccsük, Fülöpházán. Na, és akkor nőttem a kislányom szemébe egy nagyot, egy igazi apait. A parkolóban jártunk már, lilára fagyva, amikor egyszer csak ballagott szembe velünk kedvenc kapusunk. Habozás nélkül megszólítottam: �Tegnap mit játszottatok?� �Hú, kikaptunk 3-1-re. De lehetett volna fordítva is!� Aztán még egy udvarias búcsúformula, - �jövő héten jövünk� - aztán lesandítottam a kislányomra. Ugyanolyan csodálattal nézett rám, mint én apura annak idején, amikor a céllövöldében két lövésből törte el a műanyag stoplis csuka két pálcáját. Május 22. Ballószögi szilánkok 6. Ágasról: Ágasegyházi SE - Ballószögi Vállalkozók 2-4 TomTom útvonaltervező: "Indulás ma innen: Kecskemét 16.25 - 21.7 km - 25 min. - Megérkezés ma ide: Ágasegyháza 16.50" 1. A beugatás joga A kislányom ma kivételesen nem jött, mégiscsak megviselte az egész napos gyereknap. (Nem csak őt.) De nem is bántam, mert Ágasegyházán a pálya a kecskeméti út mellett volt, így néhányan a kerítésen kívülről is szemlélték és/vagy kommentálták az eseményeket. Volt ott öreg Csingacsguk, aki a kilencven perc plusz szünetet egyetlen mukkanás nélkül féllábazta végig a biciklijén. Aztán mindjárt a kezdéskor krákogott valaki egy akkorát, hogy azt hittem, rókázik, ezt már nem bánom, hogy a kislányom nem hallotta. (Valaki hugyozott is, de azt nem néztem. De mondjuk annyira föltűnően, mintha a Nyugati pályaudvar előtt csövelne a régi Skála Metró irányába.) Hanem a negyedik, a holt részeg, aki nyilván az egyik kocsmából a másikba tartott. Nem az volt a bajom, hogy végig � főleg alaptalanul � anyázta, pocskondiázta minősíthetetlen hangnemben az ifjú partjelzőt, hanem hogy a kerítésen kívülről tette! Kérem szépen, ha már beugatunk, akkor legyünk szívesek legalább a kerítésen belülre jönni, és nem csak azért, mert ingyen van, hanem hogy az ugatás joga megillessen minket. Hálistennek félidőre elunta magát � illetve megszomjazott a napsütésben � és elpályázott a kocsmába, ahol tippem szerint aztán a kocsmárost fárasztotta halálra. Egyedül a vártán Úgy ítéltem, hogy én vagyok az egyetlen vendégszurkoló. Közben jöttem rá, hogy betudható ez éppen annak a büszkeségre alapot adó ténynek, hogy Ballószögnek immáron kettő csapata van, és a másik, a Községi SK az most éppen otthon játszik. 2. Az egyetlen sms be a városba, a harmincadik perc táján: Még 0-0. Izgulok, b----g.Az hogy lehet, hogy megye három, mégse lehet dajkálni a bogyót egy másodpercig se? Mert tényleg nem lehet. Aztán lehet, hogy pont azért, mert ez a megye három, és nem tudják olyan biztosan ki-, vagy szét-, vagy elvinni, de az tény, hogy akinél itt a labda van, arra jönnek, abban a pillanatban. Az sms első fele Kérem szépen, tényleg izgultam. Ennyire még egyszer sem. 0-0 volt, a Ballószög hagyott ki helyzeteket, és akkor nem tudom, mi hatott rám, talán az, hogy mégiscsak idegenben vagyok, sokkal jobban kezdtem el izgulni értük, mint a hazai meccseken, amikor én vagyok az első, aki készséggel elismeri, ha a vendég jobb volt. Az sms második fele Öt perccel később sajnos beigazolódott, amit írtam. A Vállalkozók csapatkapitánya, (kapitánya), nagy öregje, Patai, akit én a negyedik és az ötödik X közé teszek, hátul, teljesen ártalmatlan helyzetben valamiért nem szabadított fel, hanem meg akart csinálni még egy cselt, hogy aztán megjátssza, csakhogy a huszonegynéhány éves csikó persze, hogy odalépett, leszerelte, elvitte beadta, bent zűrzavar, kapusunk is beleér, és a végén öngól. Elképesztő hiba ez egy vén rókától. Hiszen neki kéne a leginkább tisztában lennie bizonyos törvényszerűségekkel. Mikor a srác leszerelte, akkor egyébként még óriási rutinnal eljátszotta, hogy faultolták, (a játékvezető nem ette meg, de egyébként akár le is fújhatta volna, mert tényleg bravúros mutatvány volt, nagy nyögéssel, kalap le), de aztán mikor vonultak a középkezdéshez a hazaiak, akkor szó szerint szégyellte magát. (Nem bántották egyébként annyira nagyon.) Akkor még azt hittem, végzetes hiba. Ha így lett volna, napokig bizton nem aludt volna a cséká. Az eredmény Az első félidő lefújása előtti pillanatokban egyenlítettünk. A második félidőben egy káprázatos Turcsányi kitörés után a vezetést is megszereztük, aztán 2-2, majd egy mintaszerű kontrát kigurigázással fejeztünk be, végül öt perccel a lefújás előtt Turcsányi harcolt meg egy elveszett labdáért a szögletzászlónál, s küldte aztán nulla fokos (cimbalom)szögből - szerintem ő maga sem tudja, hogyan - a léc alá. Ágasegyháza-Ballószög 2-4. Három tizenegyesgyanús eset volt a mi tizenhatosunkon belül, lehet, hogy egyik sem volt az, de ismerjük el, ilyenkor ezekből azért egyet be szoktak fújni. Még két apróság, a spori, a fejes Idős volt a spori, alacsony, határozott emberke, nyilvánvaló volt, hogy mi az, amit ki nem állhat: ha kritizálják. Minden beszólásért röpült a lap, de nekem az tetszett a legjobban, hogy az első félidő közepén egyszer csak kirikkantott a hazai kispadra, ahol az egyébként bordó fölső, fekete nadrág szerelésben pályára lépő hazai gárda egyik játékosa félmeztelenül üldögélt: �Cserejátékos Vegye föl a mezit!� (Elszórt röhögés, néhány kósza �Öcsém!�) (Az nyilvánvaló, hogy szolgálatvezető törzsőrmesternek nagyon nem szerettem volna az öreget.) A lefújás előtti pillanatokban az utolsó ballószögi kontra, mintaszerű beadás, ám az ötösről a játékosunk toronymagasan fölé fejel. Hátulról még kiabálnak is rá, hogy miért nem fejeli lejjebb. Hallottam, hogy csatártársa kérdezi: �Megnyomtak?� Válasz: �Aha.� Hát szóval ezért (is) mennek fölé magasabb osztályú meccseken ordító helyzetek. Május 22. Ballószögi szilánkok 5. Ballószögi Vállalkozók � Apostag 1-2 (0-2) Nézőtéri beszólás, kislányhang: "Szép volt, apa!" 1. Kit szabad félvállról venni? Bevallom, kis híja volt, hogy ki se mentünk. Informátorom még péntek este jelezte, hogy az Apostagnál momentán az is gond, hogy egyáltalán ki bírnak-e állítani tizenegy embert, s hogy minden valószínűség szerint maga a POLGÁRMESTER is kénytelen lesz utazni a csapattal. (Nos, valóban egyetlen cseréjük volt, s termeténél, kilóinál, rendezett frizurájából ítélve az valóban lehetett egy Apostag polgármestere.) Szóval nem túl lelkesen, a vendégeket maximálisan lekezelve érkeztünk meg a kislányommal Ballószögre, abban a meggyőződésben, hogy itt csak a gólkülönbség kérdéses. (A vendégek szerelése egészen imponáló volt: sötétkék-ezüst csíkos mez. A múltkor a Helvécia úgy nézett ki, mint egy rögbicsapat � határozottan jó értelemben, - ez az Apostag viszont külsőre futballcsapat benyomását keltette.) Kövessük az eseményeket a három, kecskeméti informátorunknak meccs közben hazaküldött sms fényében: 1. sms � elismerő fejcsóva: tulajdonképpen hányadik ez a brigád? Apostag hányadik? Tényleg csak egy cseréjük van, de jók ám. Wolves hogy áll? � Bizony, a vendégeket a játékuk alapján én ekkor már az első ötbe saccoltam. Mire néhány perc múlva megjött a válasz � �Apostag 13. vagy 14.-ik, a Wolves 3-0-ra ég otthon, MU-Blackpool 1-1.�, - a vendégek már 2-0-ra vezettek. Az első gól előtt a hazaiak spílere, Turcsáni (?) adta el a félpályánál úgy a labdát, hogy két vendég nyargalhatott kedvenc kapusunkra. Nincs mese: ilyet hibázni ilyen szinten nem lehet. A második gól szépségdíjas volt, a vendégek benjáminja emelte szöglet utáni kavarodás után a hosszú felsőbe, igazi ínyenc csemege gól. Ezzel vonultak félidőre, ekkor jött meg az sms. Igencsak elcsodálkoztam, hogy a vendégcsapat voltaképpen alattunk van. 2. sms � a szünetben �Itt is gáz van. A rendkívül kulturáltan játszó Apostag 2-0-ra vezet. No comment, ez önmagáért beszél. De hanem akkor aztán: 3. sms � Föltámadott a tenger, az 55. perc táján �Viszont a Ballószög minden erejét mozgósítva megnyitotta a hajrát.� És jól láttam. Ilyen parázs félidőt még nem láttam, mióta a kislányommal Ballószögbe járunk. Az 55. percben látszott, hogy a hazaiak megnyitották a hosszú hajrát, mindent egy lapra föltéve rohamoznak, amiben ugye bőven benne volt a kontrák lehetősége is. Valamikor a félidő közepén sikerült szépíteni, ekkor még nagyobb ámokfutás vette kezdetét. Egész egyszerűen káprázatos volt. Lassan már hozzászoktam, hogy a megye hármas meccseken mekkora a pályáról kifelé szűrődő játékosok általi szövegelési szint. Nos, ezúttal jóval magasabb volt, érezhető volt, hogy az egyik csapat mindent egy lapra feltéve támad, a másik mindent egy lapra feltéve védekezik. Olyan helyekről eresztettek meg lövéseket, ahonnan más, ráérősebb tempójú meccseken azt nézik, hogy merre ívelhetnék. Szögleteknél igazi tömegjelenetek, az utolsó percekben minden játékos a vendégek tizenhatosánál. De csak egy kapufára futotta, az első gólnál kapitálisat hibázó Turcsáni lépett ki jó ütemben, küldte el nagyon ésszel a kapus mellett a labdát, ám az a bal kapufán csattant. Aztán még öt perc észvesztő rohanás, majd végül lefújta a spori, én meg csak elismerően bólogattam, ez igen, ez csemege volt. (Valahol megérdemelték a vendégek, egyébként.) Nálam eddig minden idők legszebb nézőtéri beszólása: � Még adós vagyok a május elsejei meccsről annyival, hogy azon a meccsen hallottam minden idők legszebb nézőtéri beszólását. A hazaiak, a Vállalkozók állítgatták az utolsó percben a sorfalat, amikor kívülről beszólt egy gyermekhang: �Apa, gyere kijjebb!� Ballószögi szilánkok 4. Parádés majális: Ballószögi Vállalkozók - Tiszaug 6-1. Játékvezető kedvenc kapusuknak: "Végezzük már el azt a kirúgást!" Kedvenc kapusunk válasza, már szalad neki, tehát közben: "Foglalkozom vele, mester, foglalkozom vele." 1. Miért gyenge a Tiszaug idegenben? No, próbálom összeszedni a két héttel ezelőtti meccset. Tehát. Egy, a bács-megyei labdarúgó ügyekben jártas jó baráttól tudom, hogy bár a Tiszaugot idegenben mindenütt agyonverik, otthon azért elég ütős kis csapat. Ennek az oka az, hogy otthon számos roma is beáll, idegenbe viszont nem hajlandók elmenni. Ők úgy fogalmaznak, hogy nincs kedvük elutazni "messzire". Amikor ezt meghallottam, a hasamat fogtam a röhögéstől, de aztán elkezdtem gondolkodni meg számolni. Jó, nekem Ballószög tíz kilométer, de a város határától tényleg már csak egy ugrás. Tiszaug kecskeméti központból már harmincöt, tehát - bizony ám - az össz-vissz negyvenötkilométer, majdnem ötven, tehát hiába bács-megyei északi csoport, az tényleg "messzire" van. (Az egyik roma futballista azért eljött Ballószögbe, bal oldali középpályásként nyújtott végig megbízható teljesítményt.) 2. Szkenner, papír, olló A másik érdekesség a tiszaugiak működése kapcsán, hogy a ballószögi meccs előtt, mivel hogy alig volt ki a csapat, csak egy vagy két csere, nekiálltak otthon, Tiszaugban dolgozni. Munkaeszközeik: szkenner, papír, fénymásoló, olló, munkájuk célja, óhajuk tárgya: két hamis igazolás, hogy megnyugtató kerettel utazhassanak Ballószögbe. Csakhogy hiába dolgoztak annyit, ez nem jött össze. A játékvezető kiszúrta a turpisságot, hogy a papírokkal valami nem stimmel, s olyan hosszas tanakodás vette kezdetét, hogy amikor például a kislányommal megérkeztünk a pályához, azon egy lélek se tartózkodott - a civil passzolgatókat leszámítva -, azt hittük, elmarad a meccs. Nem maradt el, a Ballószögi Vállalkozók a mérkőzés végén már közönségszórakoztató játékot nyújtva 6-1-re nyertek. Ehhez viszont még egy adalék. 3. A kapitális bírói baki. Vagy dodonai-freudi ítélet? A hazai kapust az ötödik percben bizony ki kellett volna állítani. Még 0-0-nál. Elég volt egy apró félreértés a védelemben, máris két tiszaugi lépett meg, ketten vezették a kapusra a labdát, aki messze a tizenhatoson kívülre futva szándékosan, kézzel állította meg azt. Ez, kérem szépen, azonnali piros, gondolkodás nélkül, még a Ballószög, sőt, kedvenc kapusunk ellen is, hiába, hogy nekik drukkolok. A piros azonban elmaradt. Kapitális bírói hiba. Vagy lehet, hogy még a hamisított igazolás mozgott a fejében? 4. Pacal helyett mást is lehet főzni, de minek Még egy adalék, pályán kívül. Május elsején volt a meccs, mellettem kérdezte egyik szurkoló a másikat, aki már a majálison is kint volt. "Pacalt főztek? Finom volt?" Így, egyben, egy lendülettel. Azaz a Pacalt főztek? kérdésnél nem várta meg a választ. (!) Mit jelent ez az aprócska gesztus? Hogy teljesen magától értetődő, hogy ha közösség számára közfőzés van, az csakis pacal lehet. Ismétlem, ezért nem tartott szünetet a két tőmondat között. Viszont kellett volna tartania, beszélgetőtársa ugyanis egyszerre fitymálóan és fájdalmasan jelezte, hogy nem pacalt főztek, hogy mit, azt is mondta, de azt már nem értettem, de nem is számít, igaz? 5. Miért éreztük magunkat mégis brazil szurkolótábornak? A május elsejei program része volt, hogy néhány hölgy a faluhoz illően kis színpadon nekiállt hastáncolni, farmer, pulóverben - érthető, hiszen hideg volt -, és ezt a mutatványt hat-nyolc úriember kísérte - jókedvű civil társulás, baráti társaság lehetett - dobokkal, tablákkal, mit tudom én mikkel. Szünetben egyetlen fellépőt én is láttam, elképesztően jó betét volt, mondom, farmer-pulóverben, sőt, a második félidőt a keleties rigmusokkal a háttérben néztük végig, s a megbízhatóan dübögő keleti dobok újfent bizonyították, hogy az lehet, hogy nem csak a megye háromban érdemes meccsre járni, de hogy ott érdemes, az biztos. Ballószögi szilánkok 3. Április 17. Végre hazai győzelem: Ballószögi Vállalkozók � Szabadszállási SE 1-0 (0-0) Gyermekem: Apa, minek meccs, ha nem nézi senki? Minek meccs, ha�? Immáron tudom, hogy Ballószögben pontosan kezdésre mennek ki az emberek. Tehát öt perccel kezdés előtt, amikor mi már ott vagyunk, még nincs senki. Ezt a legelső látogatásunkkor még nem tudtuk, így aztán a kislányom akkor teljes joggal tette fel a kérdést: De minek meccs, ha ennyire kevesen nézik? Nem fakanál, zászló! Ma az egyik partjelző egy attraktívnak mondható ifjú hölgy volt. Semmilyen sértést nem vágtak a fejéhez, nem érte semmilyen, nyomdafestéket nem tűrő verbális inzultus. Egyetlen egy alkalommal intett be (talán) tévesen egy lest, akkor is csak a hazai tábor egyik női tagja kifogásolta az ítéletét, kifogásolhatatlan hangnemben. Hosszú lépés a szünetben!? A szünetben sorban álltunk a kislányommal jeges teáért, amikor kedvenc kapusunk, a hazai portás, akinek egyébként is mintha privilégiumai lennének � lefújás után a többiek még a cipőfűzőt kötik, neki már láncban adják a hű barátok kézről-kézre az óhajtott hüsítőt a pulttól � hirtelen felbukkant a büfénél, az aktuális baráti kéz pedig már nyújtott is felé egy műanyagpohárban valamit. A színe alapján, kérem szépen, biztonsággal állítom: hosszúlépés volt. (Akkor elkezdtem aggódni, de a második félidő közepe táján egy bravúros kifutásnál nem hibázott, tehát nem ártott meg.) Kihagyott tizenegyes. Kaptak egyet a hazaiak, a második félidő elején. Ha tippelnem kellett volna, hogy ki fogja rúgni, akkor természetesen a hazaiak nagy öregjére, a csapatkapitányra tippeltem volna. Ő is rúgta. Bal alsó sarokra, a vendégek szerintem rúgás előtt már elmozduló kapusa bravúrral hárított. (Meg is húzódott bele.) A hangulat a szokás szerint az utolsó húsz percben paprikázódott, a vendégek egyre többet reklamáltak a hazaiak időhúzása miatt. Nem alaptalanul. Közönség? Kiszolgálva. Az utolsó tíz percben jártunk, amikor mellettünk egy hang megszólalt, morfondírozva, hogy "úgy látom csere lesz. Ki megy le?" A választ mi nézők váratlan helyről kaptuk meg, az orrunk elől, a pályáról. "Én." Ballószögi szilánkok 2. Április 4. Ballószögi Vállalkozók-Tass KSK 2-2 Belépőjegy: 0 forint. Tökmag: 120 ft. Szotyola: 80. Kóla: 380 forint. De az élmény megfizethetetlen. 1. Kezdjük a végén, a felső lécre zúdult lövéssel, idézzük az egyik érintettet Szóval a kapus, barátai körében, még az egyes mezben, a kisasztalnál ülve, miután rövid habozás után hosszú lépés helyett mégis inkább egy üveg sört kért, arról a lövésről, ami egy jó messziről (idekívánkozik: a falu túlsó végéről) elvégzett szabadrúgást követően, az utolsó negyedórában döngette meg a felső lécet, a kapufa és a léc találkozásánál: �Amikor a csávó megküldte, azt hittem, a világból kirúgta a labdát. Aztán a labda elkezdett kanyarodni, én meg aszondtam, hunye, ez nagyon jön, de akkor már késő lett volna elindulni, aztán egyszer csak bumm, bazdmeg, ez a kapufa volt.� 2. A fault Már csak öt perc lehetett hátra, amikor a hazaiak előretörő 10-esét, ha jól hallottam a nézőket, Szűcsöt (Szücsi) csúnyán felrúgták. Ijesztő volt a jelenet, és akkor szólt be valamelyik néző egyáltalán nem vicceset - pedig tán azért járnánk megye háromba?- , sőt, kijózanítóan gyakorlatiasat: �Hé, öreg. Neki hétfőn be kell ám mennie dolgozni.� Hát igen. Ez brutálisan komoly. Egy BL vagy EL meccsen ha lerúgnak valakit, azt specialisták garmadája veszi azonnal kezelésbe, s ha esetleg maródi lesz, a biztosító vasvillával hányja be a pénzt a klub és a sérült játékos háza ablakán. Itt azonban a keserves kis keresetet hozó munkahelyre kell másnap, a meccs után bemenni, kérem szépen. Ez itten a való világ. A vendégek amúgy először méltatlankodtak, hogy fogy az idő - öt perc volt hátra, állás 2-1 -, de aztán látták, hogy nem szimula, úgyhogy ők maguk is sürgették a hideg vizet, az eltalált lábat borogatandó, talán duzzadást csökkentendő? (A vétkes egyébként nem csak akkor kért elnézést, amikor végre helyreállt a rend, hanem még egyszer, a lefújás után, az öltöző felé ballagtukban is kezeltek.) 3. Hovatartozás (Kell egyáltalán valahova? Persze, hogy kell.) Három hete került sor ugyebár a Ballószögi KSK � Ballószögi Vállalkozók rangadóra, és bár magamnak sem vallottam be, már akkor elkezdett a szívem az utóbbihoz húzni. Az előbbi mellett is szólt érv � ők az eredeti, a patina; az utóbbi mellett is - ők a renegátok, akik juszt is csapatot alapítottak, mert nekik már nem jutott szerep, vagy csak megalázóan kevés. Ezúttal már tudtam, hogy a ballószögiek közül az én csapatom a Vállalkozók, habár amikor gördültünk hazafelé, a Városba, azért egy pillanatra a másik brigád is az eszembe jutott, reméltem, hogy elégedetten gurulnak hazafelé az idegenbeli meccsükről valahonnan, nem messziről. Csak otthon, este kérdeztük meg a kisebbik lányomat, hogy ő kinek drukkolt. A pirosaknak, volt a felelet. Szóval a Tassnak. 4. Kulturális örökség lenne ez? Szotyi, tökmag Mégiscsak valami speciális örökség ez. A nagyobbik kislányom tökmagot kért, a kisebbik szotyit. Felkészültem a hosszadalmas, kudarcosnak ígérkező okításra, hogy hogy kell bontogatni, de nem volt rá szükség. Reflexszerűen rakták a fogak közé és nyitogatták a magokat. Fernando-nak, a chilei zenésznek, aki a Kodály intézetben tanul, KTE-meccsen hiába magyaráztuk, - nem sokáig, mert ilyesmire nem érünk rá, hisz megy a KTE-meccs - hogy kell szotyizni. Nem csak azt nem bírta megérteni, hogy kell bontogatni a magot, de szerintem azt sem látta be, hogy minek. 5. Belenézni a semmibe A múltkori beszámolóból lemaradt: fotó készült a helyi rangadón, a meccs szünetében. Ez úgy nézett ki, hogy felállt/guggolt a klasszikus beállításban a papíron hazai, a Ballószögi KSK, szemben velük pedig a fotós, igazgatni a csapatot. Picikét ment ott a bíbelődés, ki álljon arrébb, ki nem guggol eléggé. Bíbelődés folyt, és kisvártatva észrevettem, hogy tőlük balra, olyan tíz méterre, már a Vállalkozók csapata is fel van állva/guggolva. Csak éppen velük szemben akkor még nem volt fotós. De már csapatképet alkotva néztek a semmibe. Semmibe, hiszen Ballószög zsákfalu, és ők a Várossal ellentétes irányba néztek, a pusztába. (Valahol nagyon messze, a homokon, az akácokon túl persze ott van a Duna, de az idevalósi azt csak tudja, nem hiszi.) Szóval nézek a pusztába, várva türelmesen a fotóst. (Életemben először kívántam, bár lenne nálam fotóapparát, az lett volna az igazi ép, hátulról.) 6. Maga a meccs A vendégek már az elején vezetést szereztek, - csatár középről a kimozduló kapus mellett a bal alsó sarokba pörget - majd több ziccert alakítottak ki, végképp lerendezhették volna a meccset. A kihagyott helyzetek után azonban a hazaiak egy potyaízű góllal egyenlítettek, majd egy látványos találattal � a kitörő csatár a kifutó kapust egy testcsellel becsapva megkerüli, majd az üres kapuba gurít � a vezetést is megszerezték. A második félidőben a Tass mindent egy lapra feltéve rohamozott, viszont egyre idegesebbé váltak, egyre többet reklamáltak, én úgy éreztem, hogy a Tass a jobb csapat, viszont a Ballószög megérdemelné a győzelmet. Ám a lefújás előtti pillanatokban egy rossz helyezkedés után üresen maradt egy vendég, és az átívelt labdát nyugodtan lekezelhette, majd a bal alsó sarokba helyezhetett. A Tassnak volt még két lesgólja, két kapufája, a hazaiaknak egy kapufája, fejes után. Ballószögi szilánkok 1. Március 12. Ballószögi KSK � Ballószögi Vállalkozók 2-2 Ezt a mérkőzést március 12-én tekintettem meg, visszaadta a futballba vetett el nem veszett, ám sztárcsapatok által megtépázott hitemet. Mi az a Ballószög? Ballószög ugyebár az a falucska, ahol életem első meccsét láttam valamikor. Itt éltem életem első három évét is, tehát szívemhez közel áll. Egy kis előzetes információ: hogy szúrtuk ki pont ezt a meccset. (A Kis magyar fociláz avatott olvasói tudják: itt járt a szerző életében először futballmeccsen.) A rivalizálás Ballószög néhány száz lelkes falu. A Ballószögi KSK az a csapat, amely öröktől fogva (1964) létezik, tehát A ballószögi csapat. Igen ám, csakhogy néhány éve gyűltek-gyűltek a sértettek, akik nem fértek be, és egyszer csak, láss csodát, megalakították a Ballószögi Vállalkozókat. Így a magyar labdarúgás legalacsonyabb osztályában, a megye III-ban tiszteletbeli szülőfalum két klubbal (!!!) büszkélkedik. A keletkezés körülményei miatt is a rivalizálás, az ellenségeskedés adott. Egyszóval erre a meccsre látogattunk ki, nagyobbik kislányommal. A meccs Kezdés után azt láttam, hogy a Vállalkozók bizony korosabbak, mindkét csapatban van egy-két túlsúlyos ember, de nem csak emiatt éreztem úgy az első öt perc alapján, meggyőző hazai győzelem lesz. Ám aztán változott a játék képe, a Vállalkozók először helyzetekig jutottak, majd a vezetést is megszerezték. A második félidő első negyedórájában úgy éreztem, simán kihúzzák 1-0-lal. Ám a hatvanadik percben egy nyilvánvaló bírói tévedés � kirúgás helyett szöglet � miatt elkezdett hisztizni a Vállalkozók egyik fiatalabb játékosa, sárga és piros, maradtak tízen. Akkor a �hazaiak� elég bevittek két gólt, viszont ezután a tíz emberrel küzdő Vállalkozók mindent egy lapra tettek fel, bevallom, akkor már nekik drukkoltam, mert ha itt van valami igazságos eredmény, az csakis a döntetlen. És aztán a 80. perc táján egy szabadrúgás, a csereként beállt, meglehetősen fiatal, meglehetősen túlsúlyos, és addig jószerével labdába sem ért Töki állt a labda mögé, és a bal felső sarokba tekert. (A kapus még beleért.) Helyi jellegzetességek: A közönség természetesen keresztnevén szólította a játékosokat. A hetvenedik pert táján nem messze tőlem egy középkorú női hang bölcs tulajdonosa kijelentette: �Remélem, döntetlen lesz, mert akkor egyiknek se lesz nagy az arcra.� Az lett. Majd elfelejtettem: kezdé előtt, amikor a kezdőkörből éljeneznek, már-már megindító volt, hogy mindkét csapat milyen lokálpatrióta büszkeséggel intett és kiáltott ki, hogy Ballószög! Október 7. Az újdonsült Nobel díjas tiszteletére: Mario Vargas Llosa: Júlia néni és a tollnok (Európa kiadó, 1983. Ford: Huszágh Nándor.) XVI. fejezet �Joaquin Hinostroza Bellmont, aki majdan stadionokat fog tűzbe hozni, de nem góllövéssel, nem is büntetőrúgások kivédésével, hanem labdarúgó-mérkőzések levezetésével, és akinek alkoholszomja maradandó emlékeket és adósságokat fog maga után hagyni a limai kocsmákban, azoknak a rezidenciáknak az egyikében született, amelyeket még a mandarinok építettek maguknak Perlában harminc évvel ezelőtt, amikor ebből a beépítetlen területből egy limai Copacabanát akartak teremteni (de szándékukat � a teve büntetése, amely mindenáron át akar menni a tű fokán � meghiúsította a levegő nedvessége, ami tönkretette a perui arisztokrácia torkát és légcsövét.) Joaquin egyetlen gyermek volt egy olyan családban, amely nemcsak vagyonos volt, hanem � lombos erdeje a címek és címerek fáinak � spanyol és francia márkikkal is rokonságban állt. De a majdani bíró és szeszkazán atyja sutba vágta a kutyabőröket, és a pénzfiaztatás modern eszményének szentelte az életét, olyan üzleteknek, amelyek magukban foglaltak mindent, a kasmírgyártástól egészen a bors csípős kultúrájának az Amazonas-vidéken való meghonosításáig. Anyja, a sápkóros madonna, az önfeláldozó hitves azzal töltötte életét, hogy orvosokra és kuruzslókra költötte a férje által keresett pénzt )mivel többféle főúri betegségben szenvedett). Már mindketten benne járta ka korban, amikor sok-sok imádkozás után, hogy Isten ajándékozza meg őket egy örökössel, megszületett Joaquin. Megérkezése leírhatatlan örömöt okozott a szülőknek, akik már a bölcső mellett nagy jövőt álmodtak neki: ő lesz az ipar fejedelme, a mezőgazdaság királya, a diplomácia mágusa, vagy a politika luciferje. Vajon lázadás, az eleve elrendelt üzleti dicsőség és társadalmi csillogás elleni tiltakozás volt az oka, hogy futballbíró lett a gyerekből, vagy egyszerűen csak pszichológiai alkalmatlanság? Nem! Valódi elhivatottság volt az oka. Természetesen, a cuclisüveg és a szakállpelyhzdzés közötti időszakban egymást váltották mellette a nevelőnők, akiket a szülők egzotikus országokból, Franciaországból és Angliából inportáltak. Lima legjobb iskoláiból verbuválták össze a tanárokat, hogy megtanítsák neki a számokat és a betűket. De végül egymás után valamennyien lemondtak a zsíros fizetésről, erkölcsi és idegroncsok lettek a gyerek eredendő közömbösségétől, amit a tudás bármely fajtája iránt tanúsított. Nyolcéves korában még nem tudott összeadni, az ábécéből pedig sok-sok fáradozás árán mindössze a magánhangzókat tanulta meg. Csak szótagolva beszélt, közönyös volt és halálos unalommal ődöngött a perlai ház szobáiban a tömérdek játék között � német építőjátékok, japán vonatok, kínai fejtörők, osztrák katonák, amerikai triciklik között -, amiket a világ legkülönbözőbb tájairól hordtak össze a szórakoztatására. Az egyetlen, ami olykor mintha felrázta volna brahmani révetegségéből, a Mar del Sur-i csokoládé papírjának futballistafigurái voltak, amiket fényes fedelű füzetbe ragasztgatott, és órákon át bámult nagy érdeklődéssel. �.� Június közepe után: Drága jó barátaim, a könnyeimmel küszködök. Nem mosok kezet egy hétig, ugyanis ma este a Nagy Lajoshoz óvakodtam oda, és vállalta, és kezet rázott velem. 1. A Nagy Lajos, az Nagy Lajos. 2. Saját állítása szerint ő tökéletesen tisztában volt azzal, hogy annak idején, a Városi pályán azért imádta őt öreg, és fiatal, de leginkább öreg, mert ő tényleg meghal a pályán. (Ezt én is tudom.) 3. (Ez zárójeles: Azt mondta, hogy az Újfalusinál nagyobb futballistát még nem látott, és tényleg ezt mondta, viszont lehet, hogy egy kicsit részrehajló vagyok, viszont az Újfalusi aktát újra kéne nyitni.) 4. Ez a legfontosabb. Most kicsit gondolkodom, hogy érthetően vezessem elő. Megvan. Valami olyasmi kérdést tettem föl neki, hogy "ugye, például azért szerettek téged az öregek, mert hogy végre saját nevelés vagy, ugyebár", és erre ő közbvegátott, hogy bocsánat, én nem kecskeméti vagyok, hanem matkói. Akkor én leborultam, mint muszlim hívő - egyébként Ballószög felé - és megkérdeztem, hogy "na jó, de azért kecskeméti kórházban születtél." Erre igennel bólintott. Ezúton szeretném jelezni minden barátomnak - és (remélem: kevés) ellenségemnek - hogy bár én kecskemétinek tartom magam, de ha ez számít, hogy az embert a szülei honnan vitték be a kórházba, hogy megszülessen, és ember legyen belőle, akkor én ballószögi vagyok. (Faterom meg városföldi.) (Nagy Lajos meg matkói.) Június 9. Kecskemét: Átigazolási hírek A KTE a következő játékosokkal vette fel a kapcsolatot: Valujev, (RUS) Podolák, (CZEH) Calamity James (ENG) Buguerra, (URU) Honma (JAP) Di Narlorinc (ITA) Sándorfalvi (HUN) Kocsis (HUN) Halász, Vadász, Madarász, Erdész (HUN) Újfalusi (HUN) (Janás múlt heti hozzászólása a kesporton: �Monti, Csori, Szűcs, Kokot, Bori, Litsingi�marad egyáltalán valaki?� Hát igen. A szurkolói szívet megviseli, ha arról olvas, hogy ki mindenkit néztek ki maguknak a mi csapatunkból mások. Holott az ilyesmi gyakran lehet, hogy nem több, mint aminek hívják: kívánságlista. Ám mivel nálunk csönd van, a mezei szurkoló egyre kényelmetlenebbül feszeng. Átmeneti, idegnyugtató megoldással szolgálnék. Vágjunk vissza a saját fegyverükkel. Megalapozatlan játékosmegfigyelések hírének a terjesztése semmibe nem kerül. Következzék itt egy csokorravaló. Nyugodtan lehet a hivatalos honlapokon úgy fogalmazni, hogy a kismagyarfociláz.5mp.eu nem hivatalos forrásokból azt hallotta, hogy a Kecskeméti TE megkereste a következő klubok következő játékosait.J) Igól Valujev, Kuban Krasznodar, védő Zolnár Moltán két napig a Kuban Krasznodar középhátvédjét figyelte meg, Krasznodarban. A bekk a közismert orosz bokszoló, Valujev öccse, így aztán csöppet sem meglepő, hogy a magassága 212 centiméter. Zolnár Moltánt a Krasznodarban folytatott tapogatózások után Ferihegyen várta a klub sofőrje, aki honlapunknak elmondta, hogy Zolnár Moltán, miután beszállt a gépkocsiba, csak annyit mondott: az a faszi valami eszméletlen. Majd eszméletét vesztette, átaludta a hazavezető utat, (csak néha hadovált ilyesmiket, hogy: vodká, nyet, nyet, nó mór, nyémá, nemá�), hazaszállítását követően Kecskeméten még további három napot aludt, immáron családi körben. Jrzi Podolák, Teplice, középpályás Falubert Nosi Teplicében járt, a helyi csapat egyik középpályására volt kíváncsi. Két edzőmérkőzést is megtekintett, de Podolák játékának a megfigyelése mellett a két klub közti hivatalos kapcsolatfelvétel alapkövét is letette. Az ott töltött második nap estéjén a teplicei klubvezetés külön díszvacsorával kedveskedett a magyarországi vendégnek. Falubert Nosi znaimi sertésbordát fogyasztott knédlivel, vacsora után pedig - ez itthoni berkekben, ahol Falubert antialkoholizmusa közismert, komoly meglepetést kelthet � megkóstolta a helyi sört is. Másnap megtekintette a klub múzeumát, a városka templomát, koszorúzott, majd délután saját kérésére találkozott a helyi szurkolói csoportokkal, amelyeknek rövid, ám annál lelkesítőbb beszédet mondott. A távozása előtti délelőttön a két klub közti kapcsolat megpecsételéseként Kecskemétről takaros kis zsákban magával vitt homokot szórt a szélbe a városka főterén. (A pillanat ünnepélyességét a helyi tűzoltózenekar a Homok a szélben című Korál-sláger előadásával emelte.) A rá jellemző alapos munka elvégeztével vaskos aktával a hóna alatt tért haza, kérdésünkre sejtelmes arccal elárulta, hogy nem csak Jiri Podolákról készített jegyzeteket. Calamity James, kapus (A profilja szerint: goalkeeper.) Batt Mruce-t, a Facebook-on (sajnos mi tagadás: alig) működő Kecskeméti Te International Fan Club alapítóját Portsmouth-ban látták, ahol nem kisebb labdarúgóval találkozott, mint azzal a kapussal, aki a jelen állás szerint a héten kezdődő labdarúgó világbajnokságon az angol válogatott első számú hálóőre lehet. (Életkora minimum harminchét magasságában, azaz: ideális kapuskor.) Kivásárlási ára nincsen, lévén klubját, a Portsmouth-t csődeljárás keretében bezárták, a kapusnak sincsenek anyagi igényei; nem a pénzkeresés céljából érkezne a Kiskunság fővárosába, (hiszen állatra kereste már magát), hanem mert tizennyolc éves korában kötött a barátaival egy fogadást, hogy egyszer az életében játszik még lila-fehérben. Batt Mruce állítja, hogy mivel Angliában lila-fehér klubok túl nem tengenek, van rá esély, hogy a világbajnokság után az angol válogatott első számú kapusa Kecskeméten vezessen le, amennyiben a hírös város klubvezetése hajlandó belemenni, hogy a hazai csapat hálóőrének a szerelése lila nadrág, fehér mez, lila-fehér hosszanti csíkos sportszár legyen. Buguerra, csatár, Honma, középpályás Dágács Forvid Nyíregyházán tett villámlátogatást. Buguerrával találkozott, és az elmúlt idényben igazi gólgyárossá avanzsáló csatárfenoménnek egyetlen kérdést tett fel: jól érzi-e magát Nyíregyházán. Buguerra erre a következőt válaszolta: igen is meg nem is. Majd eme válaszát a második üveg tequila felbontása után a következő - dalban előadott - kijelentéssel egészítette ki: Don�t Cry For Me, Nyíregyháza. Az est során Honma is az asztaluknál foglalt helyet, szemtanúk szerint több, a városunkra vonatkozó kérdést tett fel, a �Van-e Kecskeméten villamos?� kérdésére kapott választ elégedetten nyugtázta. (Szakértőnk szerint ugyanis megőrjíti a villamos csattogása. A KTE tehát a fővárosi klubokkal szemben helyzeti előnyből indul.) Dágács Forvid a tárgyalás közben mintegy mellékesen megnyerte a Freddy Mercury hasonmás verseny Szabolcs-Szatmár megyei döntőjét is, így kvalifikálta magát a Freddy Mercury hasonmás verseny közép-európai középdöntőjébe, amely augusztusban, Ljubjanában kerül megrendezésre. Luigi Di Narlorinc, középpályás A közkedvelt ex-admin, K.F. Catanzaro-ba utazott, és hosszan elbeszélgetett a Catanzaro uruguay-i származású, de magyar felmenőkkel is bíró jobb oldali középpályásával, akinek a szolgálataira a következő idényben a klubja, miután anyagi nehézségek miatt a kiesést tűzte ki célul, nem tart igényt. Kiderült, hogy Di Narlorinc magyar nagyapja egy, a labdarúgó által meg nem nevezett Kecskemét közeli faluból származik, és ő szívesen töltene el egy esztendőt a Covidinca (itt kacsintott a centrocampista) hazájában, a menedzsere ezért is vette fel a kapcsolatot a kecskeméti lila-fehérekkel. K. F. � akinek a klub múzeumában videón megmutatták a Catanzaro-Como, szinte majdnem mindig 0-0-ra végződő párosítás elmúlt évszázadában esett mindhárom gólját - hazaérkezése után diplomatikusan csak annyit mondott, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén nem kizárt a játékos Kecskemétre igazolása, egyúttal bejelentette, hogy köszöni szépen, de a kecskeméti pizzafutár cég ingyenes pizzára feljogosító bon-ját inkább akciós szárazkolbászra váltaná át, mert az alig egy hetes kiruccanást követően jó ideig akkor lásson pizzát, amikor a háta közepét, a háta közepét pedig akkor lássa, amikor gólt a Juventus hálójában. Sándorfalvi Sándor, csatár Kiküldött tudósítónk, KHL a szegedi labdarúgó tehetségek felkutatására kapott ideiglenes felhatalmazást. A szegedi futball világában otthonosan mozgó KHL eskü alatt állítja, hogy bár Szegeden nem talált olyan gyémántot, aki a KTE színeiben robbanhatna be üstökösként a magyar futball helyenként állóvízre emlékeztető egére, a Sándorfalva csapatában viszont egy isten áldotta tehetségre lelt, aki olyan szinten műveli a labdabűvölést, hogy amikor nála van a pettyes, még a nap is előbúvik a felhők mögül, éjjel pedig egy betlehemi csillagra emlékeztető égi jelenség világít le arra a sándorfalvi tanyára, amelynek zsindelyteteje alatt a focifenomén szerződésre, egyúttal sorsa jobbra fordulására várva jóízűen alussza álmát. Három másik tárgyaló útja viszont kifejezett kudarccal zárult, olyannyira, hogy az ő munkájukat a klubvezetés rövid úton meg is köszönte. Kocsis Lajos, posztja: tisztázatlan Gispon nem a klub által hivatalosan kiküldött játékosügynökként érkezett Salgótarjánba, hanem a saját cége küldte oda, egészen más jellegű üzleti ügyben. (Az e helyt meg nem nevezhető üzletlánc állítólag olyan vegyesboltot szándékozik nyitni a Karancsalján, ahol nem csak mangalica sertéshúst, hanem mangalica sertések fotóit is árulják.) Ennek ellenére Gipson nem csak hogy tárgyalt a helyi illetőségű Kocsis Lajossal, hanem a rövid, de annál intenzívebb eszmecserét követően azon melegében egy egy-plusz hat év opciós elővásárlási jogról szóló szerződést is aláíratott vele. Amikor hazatérése után a KTE vezetősége kérdőre vonta, hogy hogyan szerződtethetett � egyébként hatáskör híján - egy olyan faszit, akit focizni nem is látott, Gipson széttárta karjait: Hja kérem, egy Kocsis Lajos az Kocsis Lajos. (Ezen érvelést egybehangozó források szerint Kecskemét számos vendéglátóipari egységének a törzsközönsége elfogadhatónak találja.) Halász Kálmán, Vadász Vilmos, Madarász Árpád, Erdész Elemér, (védők) Andi Kis Bandrás Győrbe utazott, a Győri ETO teljes védelmének a megfigyelésére, s három napot töltött a Rába parti városban. A második estén a KTE egyik ideiglenesen Győrben állomásozó szurkolója, Dzsízász mellékesen bemutatta a helyi női kézilabdacsapat egyik tagjának. Hogy eme ominózus bemutatás után mi történt, s mi nem, nem tudhatjuk, egy biztos: Andi Kis a három napot még kettővel megfejelte, majd a győri kézilabdázó hölgy társaságában érkezett haza. A klubvezetés � amely hozzánk hasonlóan szintén kénytelen szóbeszédekre támaszkodni - próbálta kérdőre vonni az egyébként pusztán ideiglenes engedéllyel rendelkező ügynököt, hogy mégis, mit képzel, mi a francot csináljanak egy női kézissel egy férfi labdarúgó csapatban, ám Andi Kis � mióta a hölggyel hazatért - bezárkózott, és senkinek nem hajlandó ajtót nyitni. Újfalusi János, középpályás Mincze Viklós a családjára hivatkozva nem vállalt semmiféle utazással járó játékosmegfigyelést, ám a többszöri felkérés elutasítását követően mégiscsak bűntudata támadt, hogy a látszat csalhat, rosszindulatú külső megfigyelőnek még úgy tűnhet, hogy egy szalmaszálat sem hajlandó keresztbe tenni a csapatért. (Jóakarói tájékoztatták, hogy a háta mögött már ilyesmiket beszélnek róla: Nem elég lustának lenni, lustának is kell látszani. Az ember potyára ne látsszon lustának: ha már úgyis annak látszik, akkor tényleg ne csináljon semmit.) Így aztán végül mégiscsak elutazott Tiszaszentivánra, ahol � skandalum! - közismert kedvencével, Újfalusi Jánossal bármiféle próbajáték, egyetlen kapura rúgás nélkül, tizenvalahány üveg belföldi gyártású sör elfogyasztása után rögtön szerződést is aláíratott. A klub természetesen - Gipson-hoz és Andi Kis-hez hasonlóan - Mincze Viklóstól is azonnal bevonta ideiglenes játékosügynöki engedélyét. Na, kérem szépen. Most már lehet mazsolázgatni. Május 10. Sötét szárnyak suhogása (Karl May: Winnetou) (Figyelem, akit aggasztana, hogy festem én itten ezerrel az ördögöt a falra, azt megnyugtatom. Minél tutibbra bebizonyítom, akár ezoterikus eszközökkel is, hogy a csapat lassan már menthetetlen, annál valószínűbb, hogy sikerül a bentmaradás. Ezt a képességemet ha másban nem, tippmixen már bizonyítottam. Én leszek a legboldogabb, ha Cassandra-ként leégek, mint a Reichstag. Hajrá KTE!) 2010.05.10. 19:53 Régebbigyerek Kegyetlen Kaposvárt most már illene legyőzni, mert ha nem akkor szombaton kezdődhet a hangos visítós virrasztás. 2010.05.10. 09:32 sopánka MI LESZ VELÜNK??? Baljós jelek a KTE egén. Egyelőre három. 1. Immáron kigolyózhatnak minket. Éppen elég baj volt, hogy az összes riválisunknak jól sikerült a hétvégi forduló, sőt, még a következőre is gyűlhetnek a viharfelhők, a sorsolás tekintetében nekünk ugyanis a Honvéd eredménye se volt mindegy. És mi történt? A Honvéd hathatós játékvezetői segédlettel legyőzte idegenben a ZTE-t. Elég a tabellára nézni, és mi következik ebből? Hogy ezzel a győzelemmel kiharcolták, hogy már nincsenek veszélyben, tehát a következő, Nyíregyháza elleni meccsük eladható. A helyzet súlyos, úgyhogy most már ne legyünk prűdek, ne tegyünk úgy, hogy ilyen nincs. Érdemes idézni Szűcsöt a mai Nemzeti Sportból, aki úgy mondja ki, hogy lehet bunda, hogy nem mondja ki: �Ha a Nyíregyháza győz Kispesten, akkor azért nagyon elgondolkodnék. Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy egy összeesküvés áldozatai vagyunk, sőt, tegyük a szívünket a kezünkre: ilyen hazai teljesítménnyel, amit a tavaszon itthon nyújtottunk, nem is érdemeljük meg a bentmaradást, én csak attól félek, hogy ki is játszhatnak minket, illetve hogy a sorsunkat meg is pecsételték. (Ne hagyjuk! Hajrá KTE!) 2. Egy áruházlánc árukészlete Pár napja láttam a Tesco-ban egy újfajta lila pólót, ráadásul három XL-eset, azaz. XXXL. (Putto, ne kerekedj föl, ez azért nem valóságos három XL, inkább csak normál két XL.) És lila póló a dicsőséges NB II-es tavaszunk óta a kecskeméti Tesco vagy Auchan áruházakban állandóan hiánycikk volt. Eddig mindig ott lógott a szivárvány összes színe, de hogy lila volt egyáltalán, arra csak a néhány ott árválkodó S méretű árulkodott. Most meg vagy tíz napja láttam, ma úgy mentem vissza érte, hogy kizárt, hogy még legyen, aztán tessék. (De azért VETTEM! Hajrá KTE) 3. Egy molinó Minden nap elhaladok a Katona gimnázium mellett, - megyek a gyerekért - , és kedd, szerda felé általában fölkerül az új molinó, hogy a KTE kivel, mikor, hánykor, és � az újabb kori divat szerint � az is, hogy ingyenes-e. Namármost ma pont akkor rakták föl az új molinót, én pont neki háttal érkeztem, de biztos voltam benne, hogy a Kaposvár meccs van rajta. Mivel azonban pont a molinónak háttal érkeztem, illetve mert az ördög nem alszik, ezért a kereszteződésben áthaladáskor biztos, ami biztos hátratekertem a fejemet olyan százhúsz fokban, hogy nyugtázzam, hogy tényleg az van kint. DE NEM AZ VOLT! Visszafelé jövet azt láttam, hogy az Időgép május 14-i, pénteki koncertjét hirdetik. Ha e sorokat az Időgép bármely tagja vagy rajongója olvasná, félre ne értsen, természetesen nem a zenekart fikázom, hanem elért a hideg frász, hogy ez nem egy újabb jel-e, hogy most már elengedték a hajó kormányát. (A KTE � Kaposvár meccsen természetesen ott leszünk. Hajrá KTE!) Figyelem! Örömmel és bizakodva jelentem, hogy a harmadik pontban felvázolt állapot változott. Ma délelőtt kirakták a KTE-Kaposvár meccs molinóját! A hajó kormánya nincs elengedve! 2010.04.19. KHL bejegyzése: Egyetemi előadáson: "... az EU catenacciót alkalmazott a kelet-európaiakkal szemben..." Nbcee a divatdrukkerségről: Műfaj: egyperces vitaindítószerű esszé Kis szösszenetem a divatdrukkerségről: Igazából maga a `divat` szó sem tetszik. Ahogyan "Mindig van egy nagyobb hal", úgy mindig lesz valaki, aki régebb óta jár meccsekre, mit te. A divatság olyan, mint eg

Képgaléria

Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?



putto [ 2009-05-21 21:54 ]

"KSC-KTE rangadó előtt két haver beszélget, az egyik a kék-fehéreknek drukkol, a másik kedvencei a lila-fehérek.
- Te mit szólnál ha átjönnétek a családdal meccs előtt?
- Rendben, hozok sört is. Éva örülni fog!
- Jót dumálnánk, az ebéd után hagynánk a lányokat babázni, aztán kimennénk a stadionba és szidnánk egymást. Na?!? \"

Ez yóóóóó !




Hírek
Vasas - KTE 2-4 (0-3)

Magabiztos győzelem.

Újra kupadöntőben a KTE. Debrecen - KTE 1-1

Az egyenlítő gólunkig is csak a leginkább elfogultak izgultak egy picit - vagyis egy picit mi is izgultunk -, ám amikor Savic tanári labdáját követően Tököli eldöntötte a továbbjutást, végképp megnyugodtunk. A "Mit ér a kupadöntő, ha Liga?" kérdés felvetésekor jusson eszünkbe például a pár héttel ezelőtti Liverpool-Cardiff City csodálatos League Cup final, és örüljünk, hogy az idén újra kupadöntőben szurkolhatunk, ráadásul itthon. (S hogy ennek például mi a folyománya? Hát például az, hogy a kényelmes megoldás miatt nálunk például immáron a család összes nőtagja bejelentette részvételi szándékát.)

KTE - Haladás 2-2

Rendkívül indiszponált játékvezetés mellett a gyenge színvonalú, mégis küzdelmes mérkőzés a gólváltásoknak köszönhetően voltaképpen elszórakoztatta a publikumot. Az eredmény igazságos. 1-0, (Lencse) 1-1, 1-2, 2-2 (Tököli).

KTE - Debrecen 4-0

Az ember ímmel-ámmal, félszívvel, logisztikázza ki, hogy a sípszóra kiérjen, - mert ez csak Ligakupa, és bár elődöntő, de akkor is csak odavágó a Debrecen ellen -, aztán úgy tér haza, hogy fél lábbal már a következő kupadöntőben van a csapat, és bár csak Ligakupa, tehát pacal helyett csak paprikás krumpli, de a paprikás krumpli is jó, ha éhes az ember. Csak most már aztán főzzük is meg.

Honvéd - KTE 1-4

Egyszerű játék ez. Hátul nem kell gólt kapni, elöl néhány helyzetet be kell rúgni. Csattanós válasz ez a károgóknak - vagyis nekem is. Carry on!

KTE - Pécs 1-2

A 22. másodpercben már vezettünk, 10 perc 43 másodperc után már ők vezettek. Ezután nyolcvan percen át erőlködtünk, elképzelés, átütőerő nélkül. Igazságos az eredmény.

Debrecen - KTE 2-1

Óvatosan kezdtünk, aztán egyre bátrabbá váltunk. Én tévében nézve úgy éreztem, az egyik pontra rászolgáltunk volna.

KTE - MTK 1-0

Ligakupa: KTE - MTK 1-0. Összesítésben 3-2. Akik becsülettel végigfagyoskodták a mérkőzést, azok jutalma egy Litsingi-gól volt a 79. perc táján. Továbbjutásunk csak addig a néhány másodpercig forgott veszélyben, amikor az első félidőben egy vendégfejes után a labda gondolkodott, hogy a jobb alsó sarkunkba pattanjon vagy mellé.

KTE - Diósgyőr 1-0

A 6. másodpercben megítélt büntetőből szerzett góllal értékes három pontot szereztünk egy alacsony színvonalú, küzdelmes mérkőzésen.

Debrecen - KTE 1-1 (0-1)

Becsülettel harcoltak a fiúk, sokáig csak egy gólra voltunk a továbbjutástól, a párharc tehát végig kiélezett volt, ezt elsősorban a Debrecenbe ellátott szurkolóink meg is érdemelték. Tehát mégiscsak az odavágó második félidejében látott brigád a mi csapatunk.

KTE - DEbrecen 1-2 (0-2)

Kínkeserv a köbön. Néző korábban kibolondítva, tragikomikus gesztus, homályos jövő, the rest is silence.

KTE - DEbrecen 1-2 (0-2)

Kínkeserv a köbön. Néző korábban kibolondítva, tragikomikus gesztus, a jövő homály.

Kaposvár - KTE 2-1

Vert sereg kapott ki Kapos büszke várában.

KTE - Paks 0-1

Mumusunk lett a Paks. Megérdemelten szenvedtünk vereséget egy sokáig 0-0-ásnak kinéző mérkőzésen az idei év leggyengébb játékával. A teljes csapat betlije ellenére Németh Gábort mégis muszáj kiemelni: nélküle már az első félidőben komoly hátránnyal fordultunk volna. Angol szakértőnk véleménye: This game was difficult to lose but we succeeded. (Ezt a meccset nehéz volt elveszíteni, de nekünk sikerült.)

Ligakpua: KTE - Szolnok 0-0

A Ligakupa jelenlegi fázisában már mindkét brigádnak mindegy volt. Olyan is volt. De a szurkoló nem teheti meg, hogy nem megy ki. (Még ha szét is fagy.)

KTE-Siófok 3-2 (1-2)

Nehéz, de megérdemelt győzelem.

Újpest - KTE 3-1

First half was disappointing, but we dominated after the equaliser and deserved another goal. That said, there was more than one penalty that could have been given to Ujpest, so ultimately, we deserved a point from this game and were unlucky to come away with nothing. My MotM: Maynard for his work in both attack and defence. Good effort boys! Hajra KTE! (Matt Bruce) Hajtott a csapat, eldőlhetett volna így is, úgy is. Sajnos úgy dőlt el.

KTE - Pápa 3-0

Helyenként parádés játékkal, megérdemelten győzött a KTE, s a tabellán eddig nem látott magasságba emelkedett. Sivic és Savic újfent bizonyította, hogy erről a sportágról ők tudják a legtöbbet Magyarországon. De a meccs embere ismét Bori Gábor volt.

Videoton - KTE 0-2 (0-0)

Fegyelmezett, jól szervezett játékkal bravúros, megérdemelt győzelem a bajnok otthonában. Radanovic csúsztatott, Savic bombázott.

Rába ETO - KTE 4-0

Nagyon kikaptunk. Mit lehet erre mondani? Azt, hogy jobb a Rába ETO vendégeként szarrá veretődni, mint Szentesen küszködni a második ligába való feljutásért. Ja, és a Ribánszki nem kapus. Aranyos fickó, imádom, bármikor beszélgetek vele, főzök rá, de nem kapus.

KTE - Ferencváros 1-0

A vendégcsapat jól megszervezte a védekezését. Ennek ellenére többgólos hazai győzelem is születhetett volna, mivel azonban a helyzetek kimaradtak, a végén örülhettünk a győzelemnek a minden mindegy alapon kitámadó fővárosiak ellen.

ZTE - KTE 1-1

Döntetlen a sereghajtó vendégeként. Vezettünk is, aztán a végén tíz emberrel támadtunk. A netes tudósításokból ítélve.

KTE - Vasas 1-1

Nagy nehézségek árán sikerült feltörni a Vasas védelmét. Ha a helyzeteket berúgjuk, simán megvan a meccs. Aztán a némi bíróig segédlettel megtámogatott Vasas úgy fölbuzdult, hogy a végén az iksznek is örülhettünk. Az az érzésem, hogy szerdán veszítettük el ezt a két pontot, amikor tíz emberrel mindent elkövettünk a győzelemért.

Haladás - KTE 2-2

Így a távolból, látatlanban bravúrosnak tűnő pontszerzés, értékesnek tűnő pont.

Haladás - KTE 2-2

Így a távolból, látatlanban bravúrosnak tűnő pontszerzés, értékesnek tűnő pont.

KTE - Honvéd 3-1 (1-1)

Közönszégszórakoztató, izgalmas mérkőzésen megérdemelt győzelem.

Pécs - KTE 2-2

Nem láttam a mérkőzést, csak a vitibeten követtem a számokat, (elég fárasztó volt), tehát elfogulatlanság nélkül jelenthetem ki: két pontot Pécsen hagytunk.

KTE - Debrecen 0-1

A vendéggyőzelem igazságtalannak tűnhet, de nem érdemtelen.

Ma este:

KTE - Debrecen.

Diósgyőr - KTE 1-2

Nyertünk, az a lényeg, a többire fátylat.

KTE - Kaposvár 4-0 (3-0)

Bohózatba illő bíráskodás mellett - számomra - váratlan gólparádé.

Aktobe - KTE 0-0

Siófokon tudtam követni, neten, egy étteremben, de büszkén KTE póló/sálban. Hogy egy kedves ismerőst idézzek: állva haltunk meg.

Paks - KTE 3-2

A tribünön 3-1 után aggodalom által vezérelve már azon malmoztunk, hogy ez milyen siralmas, hogy a védelem átjáróház, meg hogy a támadójáték esetleges, ehhez képest meg simán döntetlen is lehetett volna.

Kecskeméti TE - Aktobe 1-1

Dühömben fogalmazott fogadalmamat megszegve, gyermekeimet nyaralásban cserbenhagyva mégiscsak hazajöttem a mérkőzésre. Nálunk jobb csapat ellen csíptünk meg egy értéktelen döntetlent. (Hogy Dosso mit keres a kezdőben: rejtély. Mondjuk nálam az Ebala is a "köszönjük, Emese kategória.)

A kupafőpróbán Kecskeméti TE – Videoton 0-1 (0-0)

Az első félidőben a vendégeknek állt a zászló, nyomasztó volt a vendégfölény, úgy a 60. perc után inkább nekünk, 10 emberrel szemben már helyzeteink is voltak, őket kihagytuk, aztán egy szép egyéni villanás döntötte el a meccset. (A tűzijátékot eme malőrből kifolyólag nem vártuk meg.) Semmi gond, a májusit kellett megnyerni.

KTE - Gloria Bistrica 1-1 (1-0)

Előkészületi mérkőzés. Főoldalon beszámoló.

KTE - Vojdvodina 1-2

Előkészületi mérkőzés. Főoldalon beszámoló.

KTE - Losonc 4-1

Előkészületi mérkőzés. Szombaton Vojvodina.





Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!