Kunszállás – Izsáki Sárfehér SE 0-1 (0-0)
Kunszállás, 250 néző, Megye 1.
Kunszállás: kék mez, narancssárga nadrág, kék zokni Izsáki Sárfehér SE: fehér mez, kék nadrág, fekete zokni
Objektív: A bajnokság második helyezettje fogadta a negyediket, így a publikum kiélezett, kiegyenlített küzdelmet várt, s nem is csalódott. A csapatok elsősorban a biztonságos védekezésre ügyeltek, a kapuk csak ritkán forogtak veszélyben, érezhető volt tehát, hogy az első gól – ha lesz egyáltalán - akár döntő is lehet. A huszadik perc táján fogalmazódott meg a tudósítóban a gondolat, hogy – hacsak nem történik valami durva hiba, vagy egyéb rendkívüli esemény, 11-es például - ez a meccs 0-0 lesz. (Ha ekkor erre ott helyben fogadni lehetett volna, meg is tette volna.) A fogadást a tudósító elbukta volna, a vendéggyőzelem azonban valóban a hazai kapus kapitális hibájának köszönhetően született meg. (Miért olyan furán jött ki? Miért olyan sután, felfelé bokszolta a labdát a levegőbe, hogy pár másodpercre csak a nézők tudták, hogy merre kóvályog a pettyes? Költői kérdések ezek.)
Már tudják, hogy baj van. Portás fülén vaj van.
A tényekhez hozzátartozik, hogy a 75. perc táján született vendéggól előtt a hazai csapat volt az, amely érezhetően próbált erősíteni, minden erejét mozgósítani a győzelemért, a lefújáskor azonban mégis a vendégek örülhettek.
Szubjektív, Szubjek Tivadar rovata:
1. Nos, újabb adalék a „Miért érdemes megyei meccsekre járni?” témához. Stadionban, több ezer néző előtt az ember soha nem tudhatja, hogy egy adott pillanatban miért ápolják a kapust. (Ha a vendégkapust ápolják, akkor nyilvánvaló, hogy időhúzásról van szó, ha viszont a hazait, akkor a hazai tábor abban az esetben is hörögve, egy emberként keresi a bűnbakot, ha nem látott semmit; alattomos szabálytalanságot szimatolva sárgát, pirosat követel.)
Itt azonban, az első félidő derekán, egy ártalmatlanná tett támadás után a saját fülünkkel hallottuk, hogy a vendégcsapat portása miért kérte a játék leállítását: „Bogár ment a szemembe.”
2. Szó szerint színfolt a magyar mezőnyben a kunszállási csapat, amely kék mez, narancssárga gatya, kék zokni összeállításban pompázik. (Egyszer csak a homlokunkra csaptunk: hát persze, a kiskunfélegyházi illetőségű sütőipari franchise színei ezek!)
3. A mérkőzés vége felé, már vendégvezetésnél megsérült az egyik vendégjátékos, s mivel több mezőnyjátékos csere nem ült a kispadon, a cserekapus öltözött át, jött be, s vállalta az előretolt ék szerepét. (Noha a fotón védekezik épp.)
4. Az izsáki táborban ezúttal egy idősebb nagypapa szórakoztatta beszólásokkal közvetlen környezetét. A játékvezetőnek címzett közhelyszerű, obligát kritikái - „Hallod-é, rossz kezdés után nagyon visszaesté’!”, illetve „Ennél gyöngébb játékvezetést még az életbe’ nem láttam”, - még nem tűntek sem szórakoztatónak, sem eredetinek, sem indokoltnak, ám amikor az egyik izsáki támadó közelről, mintegy tizenöt méteres, senki által nem vitatott lesről a hálóba talált, a joviális nagypapa kommentjét – „Részemről mondjuk megadhatta volna!” - még a környéken ülő hazaiak is hahotával jutalmazták.
KTE-hez kötődő nevek a helyszínen. A) Virágh András (olvalvonalnál, szerényen), B) ifjabb Virághok, fentebbi fiai (a pályán, harcosan), C) Némedi Norbert (a pályán, rutinosan, látszott rajta), D) Bertus Lajos (a nézőtéren, szerényen).
Objektív: A bajnokság második helyezettje fogadta a negyediket, így a publikum kiélezett, kiegyenlített küzdelmet várt, s nem is csalódott. A csapatok elsősorban a biztonságos védekezésre ügyeltek, a kapuk csak ritkán forogtak veszélyben, érezhető volt tehát, hogy az első gól – ha lesz egyáltalán - akár döntő is lehet. A huszadik perc táján fogalmazódott meg a tudósítóban a gondolat, hogy – hacsak nem történik valami durva hiba, vagy egyéb rendkívüli esemény, 11-es például - ez a meccs 0-0 lesz. (Ha ekkor erre ott helyben fogadni lehetett volna, meg is tette volna.) A fogadást a tudósító elbukta volna, a vendéggyőzelem azonban valóban a hazai kapus kapitális hibájának köszönhetően született meg. (Miért olyan furán jött ki? Miért olyan sután, felfelé bokszolta a labdát a levegőbe, hogy pár másodpercre csak a nézők tudták, hogy merre kóvályog a pettyes? Költői kérdések ezek.)
Már tudják, hogy baj van. Portás fülén vaj van.
A tényekhez hozzátartozik, hogy a 75. perc táján született vendéggól előtt a hazai csapat volt az, amely érezhetően próbált erősíteni, minden erejét mozgósítani a győzelemért, a lefújáskor azonban mégis a vendégek örülhettek.
Szubjektív, Szubjek Tivadar rovata:
1. Nos, újabb adalék a „Miért érdemes megyei meccsekre járni?” témához. Stadionban, több ezer néző előtt az ember soha nem tudhatja, hogy egy adott pillanatban miért ápolják a kapust. (Ha a vendégkapust ápolják, akkor nyilvánvaló, hogy időhúzásról van szó, ha viszont a hazait, akkor a hazai tábor abban az esetben is hörögve, egy emberként keresi a bűnbakot, ha nem látott semmit; alattomos szabálytalanságot szimatolva sárgát, pirosat követel.)
Itt azonban, az első félidő derekán, egy ártalmatlanná tett támadás után a saját fülünkkel hallottuk, hogy a vendégcsapat portása miért kérte a játék leállítását: „Bogár ment a szemembe.”
2. Szó szerint színfolt a magyar mezőnyben a kunszállási csapat, amely kék mez, narancssárga gatya, kék zokni összeállításban pompázik. (Egyszer csak a homlokunkra csaptunk: hát persze, a kiskunfélegyházi illetőségű sütőipari franchise színei ezek!)
3. A mérkőzés vége felé, már vendégvezetésnél megsérült az egyik vendégjátékos, s mivel több mezőnyjátékos csere nem ült a kispadon, a cserekapus öltözött át, jött be, s vállalta az előretolt ék szerepét. (Noha a fotón védekezik épp.)
4. Az izsáki táborban ezúttal egy idősebb nagypapa szórakoztatta beszólásokkal közvetlen környezetét. A játékvezetőnek címzett közhelyszerű, obligát kritikái - „Hallod-é, rossz kezdés után nagyon visszaesté’!”, illetve „Ennél gyöngébb játékvezetést még az életbe’ nem láttam”, - még nem tűntek sem szórakoztatónak, sem eredetinek, sem indokoltnak, ám amikor az egyik izsáki támadó közelről, mintegy tizenöt méteres, senki által nem vitatott lesről a hálóba talált, a joviális nagypapa kommentjét – „Részemről mondjuk megadhatta volna!” - még a környéken ülő hazaiak is hahotával jutalmazták.
KTE-hez kötődő nevek a helyszínen. A) Virágh András (olvalvonalnál, szerényen), B) ifjabb Virághok, fentebbi fiai (a pályán, harcosan), C) Némedi Norbert (a pályán, rutinosan, látszott rajta), D) Bertus Lajos (a nézőtéren, szerényen).