"A kenyér" című sorozat. A fotó saját munka, az a semmi, viszont a kenyeret Gabi anyukájától kaptam, az meg a nem semmi. A Nagy Élő Közvetítés, 2009. november 22.
Galatasaray-Manisaspor
3. Végkifejlet: (Előzetes megjegyzés: az arcok minden fotón milyen barátságosak!)
Indulás a meccsre:
"Cherhez la femme!"
Basszus, hát a látványba beleborzongok!
Szerintem nem anyáznak, hanem buzdítanak.
És hát a lényeg. Ná já.
Apa és kislánya
Szerintem ez a legjobb, de elfogult vagyok. Lásd sima képgaléria menüpont.
Figyelem! A teljes képgaléria itt!!!
2. Fejlemény:
Mindenki biztatására mondom, hogy igen, ezt a fotót helyszíni tudósítónk küldte!
1. Miről is fogunk tudósítani?
Hát ez lesz a vendégcsapat:
Ránézésre elég szigorú társaság, bár a feketéket leszámítva arcra bármelyiküket el tudnám képzelni mondjuk a törökszentmiklósi kocsmában. (Mint helybéli. Naná.)
Ez meg a hazai, ugyebár.
(Próbálunk levadászni tizenegy fős fotót is, mert ez így olyan személytelen.)
Én nem tom, de ezen a címeren talán még dolgozhattak volna. Ha magam elé képzelem mondjuk az Egri csillagok valamely csatajelenetét, valahogy csicsásabbat, mozgalmasabbat várnék. Meg egy jatagánt a címerbe.
A hely:
A stadion viszont nem semmi.
Ez ugyan szorosan nem tartozik ide, de megáll az ember esze:
Szigetszentmiklós az a helység, ahol alapjaiban akarják megrengetni a magyar meccslátogatási kultúrát.
(Sopánka gyűjtése)