Jakabszállás-Városföld 2-2 (1-2) Jakabszállás, 64 néző. Jakab: fehér mez, fekete nadrág, fehér zokni. Városföld: piros szerelés. A Jakabszállás-Városföld találkozót választottuk ki a hétvégi kínálatból. Jól tettük. Lendületes, változatos, fordulatos, jó mérkőzést vívott a két csapat. Az első negyedóra végén a hazaiak szereztek vezetést, a vendégek azonban villámgyorsan fordítottak. A Városföld ezután is fölényben maradt, s egészen a második félidő derekáig némi túlzással számolatlanul dolgozta és puskázta el a helyzeteket. Ám a félidő derekán a hazai gárda magára talált, majd nagy hajrát nyitva megérdemelten tartotta otthon az egyik pontot.
Bizony 1. Nagy Lajos. (A KTE-nek abból a keretéből, amely a Krónikást a klub szurkolójává tette.)
Ott a hazaiak vezető gólja. Bal oldali beadás után középről pörgették a bal sarokba, a bogyó épp oda tart.
Végig férfias, de sportszerű közdelem volt.
A hazai portás hárít.
A kép jobb szélén álló Nagy Lajos (19) bevarázsolta a forintos zsugát az ötösre, ahol három piros mezes rajtolhatott a labdára.
És kihagyták. Művészet volt.
Bizony 2. Kettessel Márics Béla. (Szintén a KTE "azon bizonyos" a keretéből.
A hazaiak egyenlítő gólja, ezzel lett 2-2.
Bizony 3. Torbavecz. (Naná. "Abból" a keretből.) Amikor a játékosedző lehozza magát.
B) Szubjektív, avagy a tudósító kínjai (Szubjek Tivadar rovata)
1. Miről maradtunk le?
Ezúttal a kisebbik lányom is velem tartott, és bár indulás előtt megtörténtek az ilyenkor szükséges előkészületek, mégis már az első negyedóra végén így szólt: „Apa, pisilni kell.” A pálya körül csak egyetlen pottyantós volt, így a városi, tehát normál mértékben elkényeztetett kis hölgy miatt bizony kénytelenek voltunk kocsiba szállni, s elmenni a legközelebbi (nem közeli) kocsmába elintézni a folyó ügyet. Ennek következtében az első gólt távolról, fejemet zsiráfként visszanyújtogatva láttam, a városföldiek egyenlítőjét, vezetőjét pedig egyáltalán nem. (Innen az a maszatolás az objektív tudósításban a gyors gólváltásról.)
2. Ki segített ki?
Nagy szerencse, hogy ezúttal a napsütést, kellemes tavaszi időt élvezni vágyó angol barátunk is velünk tartott, így ő vette át a fényképezőgépet, illetve nagyobbik lányunk felügyeletét.
3. Miben segített még ki?
Egyébként is szerencsés húzásnak bizonyult az angol barát kihozása, további két szerep jutott ugyanis neki a mérkőzés végén: megerősített abbéli véleményemben, hogy nem csak én éreztem úgy, hogy a második félidőre már kimondottan élvezetessé vált a küzdelem, illetve a lefújás pillanatában azonnal felhívta a figyelmemet arra, ami elmaradt: a taps a derekasan küzdő csapatoknak. Pedig valóban megérdemelték. Így aztán végül mi ketten tapsoltunk, ő pedig egy ”Well-done, boys”-zal fejezte ki elismerését a levonulóknak.
4. Érdekesség, sajátos couleur locale
A pályának a félegyházi út felé eső oldalán nem csak a tért ölelő átadásokat követően kötött ki a labda a köves úton, hanem a kisebb, oldalvonal irányába történő szerelések után is. Egy arra járó autó fékezni is kénytelen volt.
Jakabszállás-Városföld 2-2 (1-2) Jakabszállás, 64 néző. Jakab: fehér mez, fekete nadrág, fehér zokni. Városföld: piros szerelés. A Jakabszállás-Városföld találkozót választottuk ki a hétvégi kínálatból. Jól tettük. Lendületes, változatos, fordulatos, jó mérkőzést vívott a két csapat. Az első negyedóra végén a hazaiak szereztek vezetést, a vendégek azonban villámgyorsan fordítottak. A Városföld ezután is fölényben maradt, s egészen a második félidő derekáig némi túlzással számolatlanul dolgozta és puskázta el a helyzeteket. Ám a félidő derekán a hazai gárda magára talált, majd nagy hajrát nyitva megérdemelten tartotta otthon az egyik pontot.
Bizony 1. Nagy Lajos. (A KTE-nek abból a keretéből, amely a Krónikást a klub szurkolójává tette.)
Ott a hazaiak vezető gólja. Bal oldali beadás után középről pörgették a bal sarokba, a bogyó épp oda tart.
Végig férfias, de sportszerű közdelem volt.
A hazai portás hárít.
A kép jobb szélén álló Nagy Lajos (19) bevarázsolta a forintos zsugát az ötösre, ahol három piros mezes rajtolhatott a labdára.
És kihagyták. Művészet volt.
Bizony 2. Kettessel Márics Béla. (Szintén a KTE "azon bizonyos" a keretéből. 
A hazaiak egyenlítő gólja, ezzel lett 2-2.
Bizony 3. Torbavecz. (Naná. "Abból" a keretből.) Amikor a játékosedző lehozza magát.
B) Szubjektív, avagy a tudósító kínjai (Szubjek Tivadar rovata)
1. Miről maradtunk le?
Ezúttal a kisebbik lányom is velem tartott, és bár indulás előtt megtörténtek az ilyenkor szükséges előkészületek, mégis már az első negyedóra végén így szólt: „Apa, pisilni kell.” A pálya körül csak egyetlen pottyantós volt, így a városi, tehát normál mértékben elkényeztetett kis hölgy miatt bizony kénytelenek voltunk kocsiba szállni, s elmenni a legközelebbi (nem közeli) kocsmába elintézni a folyó ügyet. Ennek következtében az első gólt távolról, fejemet zsiráfként visszanyújtogatva láttam, a városföldiek egyenlítőjét, vezetőjét pedig egyáltalán nem. (Innen az a maszatolás az objektív tudósításban a gyors gólváltásról.)
2. Ki segített ki?
Nagy szerencse, hogy ezúttal a napsütést, kellemes tavaszi időt élvezni vágyó angol barátunk is velünk tartott, így ő vette át a fényképezőgépet, illetve nagyobbik lányunk felügyeletét.
4. Érdekesség, sajátos couleur locale
A pályának a félegyházi út felé eső oldalán nem csak a tért ölelő átadásokat követően kötött ki a labda a köves úton, hanem a kisebb, oldalvonal irányába történő szerelések után is. Egy arra járó autó fékezni is kénytelen volt.