Kínkeserv a köbön: KTE - Debrecen 1-2 (0-2)
1. Nézők korábban kibolondítva
Stílszerűen kezdődött: a KTE a honlapján külön felhívással bolondította ki a hidegbe a szurkolókat 16.45-re. A mérkőzés végül 17.09-kor kezdődött.
2. Tragikomikus gesztus.
Már-már kínkeserves, giccses gesztus, bár inkább akasztófahumor: képesek voltak kirakni a magyar kupát a játékoskijáró elé. Bezzeg mikor a kislányaimmal meg az unokahugicájukkal mentünk a stadionba - kétszer is - hogy lefényképezkedjünk a kupával: mehettünk a dolgunkra.
És még egy gesztus: A szünetben bejelentették, hogy - hogy is mondta a hangos? - a karácsonyi hangulathoz való hozzájárulással kedveskednek majd a nézőknek. És akkor következett egy Mariah Carey szám, valami Christmasos. Közben fotók az énekesnőről, Mikulásruhában, az eredményjelzőn. Akkor volt egy olyan benyomásunk, hogy már nincs lejjebb.
3. A jövő homály
Az első félidő pont olyan kiábrándító volt, amire számítani lehetett: hazai csapat sehol, az ellenfél simán gurít kettőt, de ez fel se tűnik az elkeseredett félezernek. Inkább azt nem érti az ember, hogy hogy nem mentünk mind haza a szünetben.
Aztán a második félidőben valahogy mégis csipkedték magukat mieink, akik ki tudja, meddig még a mieink, olyannyira, hogy végén már az iksz is reális lett volna. (Megérdemelte volna a KTE is, a Debrecen is.) Nem mintha számítana.
4. The rest is silence
Az egyik szurkoló kínjában még a szünetben kisorsolt és a hangosbemondó által többször a nevén nevezett nézőt is lemondásra szólította fel.
U.I.
Mégis volna remény? A kislányom ezalatt léggömfocizik a nagyszobában, - kisasztal két lába a kapu - és lelkendezve újságolja nekem: apa, 84-0-ra vezet a Kecskemét a Diósgyörgy ellen.
KTE - Paks 0-1
Mumusunk lett a Paks. Megérdemelten szenvedtünk vereséget egy sokáig 0-0-ásnak kinéző mérkőzésen az idei év leggyengébb játékával. A teljes csapat betlije ellenére Németh Gábort mégis muszáj kiemelni: nélküle már az első félidőben komoly hátránnyal fordultunk volna. Angol szakértőnk véleménye, nyolc perccel a lefújás előtt: This game was difficult to lose but we succeeded. (Ezt a meccset nehéz volt elveszíteni, de nekünk sikerült.) (Szakértőnk se volt az igazi: a szokásos, vehemens buzdítás helyett csak néha rezignáltan a paksi kapu felé mutatott, és ennyit mondott: Oda.)
(A második félidőben jó félórát emberelőnyben játszhattunk. Aztán a 80. perc táján összehoztunk egy tizenegyest a vendégeknek, majd a fórt is eladtuk.)
THE VOICE, azaz: Hangpróba 2 a Kecskeméti TE Kft. – Szolnoki MÁV FC Kft.összecsapásonJelige: Strangers in the Night Olvasás közben ezúttal Sinatrát ajánlanék1. Miket mondott a THE VOICE? (A Hang)
Az utolsó pillanatban értünk ki a meccsre, mégis már a kezdés előtt ledöbbentünk. Azzal tisztában vagyunk, hogy él egy ilyen „Gyere, légy te a KTE hangja”, vagy „Jöjjön, legyen Ön a KTE hangja” vagy valami hasonló, a hangosbemondó posztját betölteni hivatott, elemi erejű felhívás, (amit meghallván az ember rögvest kardot ránt, paripáját szólítja, s zsebbe tuszkol pár bankót, hogy a PRÓBA előtt bedobhasson pár felest), és hallottunk legendákat az első versenyzőről, a korábbi Ligakupa meccsen, (a hatvanadik percben elköszönt, hogy megy a busza) a mai debütálás elsőre mégis mellbevágott mindannyiunkat. Hogyaszongya Kecskeméti tée káefté, szolnoki máv efcé káefté. (Szinte már vártuk, hogy adószám, cég székhelye, ne adjisten csődeljárás alatt, meg egyéb ínyencségek.) Utána pedig jöttek a játékosok TÚL precízen, keresztnevekkel, (persze, izgult, rendben van) meg még néhány meglepetés: Tomiszlav Sivic például Szivics Tomiszláv lett, Francis Litsingi nevének pedig olyan furcsán futott neki a jelölt, hogy a név első negyedének az elhangzásánál egy pillanatra komolyan aggódtunk, hogy nehogy Frank Sinatra legyen belőle.
(A szünet után azért jött egy olyan, hogy Litsingi Franc is beáll.)
2. Hogy tetszett a THE VOICE? (A Hang)
Na, kicsámcsogtuk, elménckedtük magunkat, akkor most jöjjön a vélemény:
A hang, kérem szépen, nekem személy szerint tetszett. Futballpályára illő hang. Ha tulajdonosa megnyugszik, kedélyes hang. És talán éppen a kedélyesség miatt talán mégsem ő az igazi választás egy – reméljük – az eddigi csúcsoknál is magasabbra törő, profi együttesnél, viszont ezt a hangot nem szabad veszni hagyni. A hang hatására megjelent lelki szemeim előtt a Szegedi Dózsa pálya, sőt (s ez még fontosabb, még több revelanciával bír): a kecskeméti városi pálya is. Ez a hang, kérem szépen, tud valamit. (Csak legközelebb ne írják már oda a Kft-ket vagy Zrt-ket meg ilyesmiket a csapat neve után, mert a szegény hangpróbára jelentkező amúgy is izgul, beolvas ő mindent, ami ott van a papíron.)
3. A meccs
Volt meccs is, a két Kft. 0-0-ra végzett. A Ligakupa jelenlegi stádiumában ez a meccs mindkét csapatnak mindegy volt, de a szurkoló nem teheti meg, hogy nem megy ki.
KTE – Siófok 3-2 (1-2)
Mindig a kötelező győzelmek a legnehezebbek. (Ha ez igaz, akkor az állítás fordítottja mi? Hogy a nem kötelező győzelmek könnyebbek? Azok a legkönnyebbek?)
Az első félidőben a mieink csak a mezeket küldték ki a pályára, és a szemmel láthatóan motiváltabb, rendkívül eltökélt vendégek több nagy helyzetet is kidolgoztak, és a játékrész lezárultával megérdemelten vezettek.
Jogos volt az aggodalom a hazai arcokon.
Sok jó ember kis helyen is nagyon tud aggódni a csapatért. Fotó: délmagyar
A második félidőben aztán mintha kicserélték volna a csapatot. Litsingui, a szünetben beállt cserejátékos látványos akció végén a harmadik percben egyenlített, majd a félidő derekán Lencse káprázatosan nagy gólt ragasztott a Siófok kapujának a jobb alsó sarkába. (Jó huszonötről, laposan, elképesztően nagy bomba volt.) Ezt követően az eredmény lehetett volna akár öt is ide, - hogy nem lett így, abban az egyre indiszponáltabb teljesítményt nyújtó partjelzőnek is volt szerepe -, de a végén akár el is úszhatott volna két pont. A Siófok tett azért, hogy találjon gólt, szerencsére nem talált.
A meccs embere nálam Németh Gábor. Lencse a második félidőben látványos teljesítményt nyújtott, Gyurcsó a szokásos csupaszív játékát hozta, csatár létére nem egyszer utolsó emberként mentett. De a nem egy látványos, mégis veszélyes, alattomos lövést hárító Németh Gábor nyugalma, megbízhatósága nélkül nem jött volna össze a győzelem.
Újpest-KTE 3-1
A KTE International Supporters` Club képviselője társaságában tekintettük meg a mérkőzést, ezúttal az ő véleményével kezdjük: (Holnap majd fordítom is.)
First half was disappointing, but we dominated after the equaliser and deserved another goal. That said, there was more than one penalty that could have been given to Ujpest, so ultimately, we deserved a point from this game and were unlucky to come away with nothing. My MotM: Maynard for his work in both attack and defence. Good effort boys! Hajra KTE! (Matt Bruce)
Hajtott a csapat, eldőlhetett volna így is, úgy is. Sajnos úgy dőlt el.
KTE-Pápa 3-0
Helyenként parádés játékkal, megérdemelten győzött a KTE, s a tabellán eddig nem látott magasságba emelkedett. Sivic és Savic újfent bizonyította, hogy erről a sportágról ők tudják a legtöbbet Magyarországon. De a meccs legjobbja ismét Bori Gábor volt.
After a beautiful, sometimes spectacular 3-0 victory against Pápa KTE moved to heights unprecedented on the table. Sivic and Savic proved again that they are the Sultans of football in Hungary. But the man of the game was Gábor Bori again.
A ZTE szurkoló a csarnokban a KTE- meccs után
Szóval úgy tudtunk átérni azon lila sálasan, kegytárgyakba burkolva a KTE meccsről a kosármeccsre, hogy majd félidős késéssel, mert egybecsúszott a kettő. (Sokan malmoztak, érdemes-e jegyet venni a kosármeccsre úgy, hogy egy félidőről már gyakorlatilag lemaradtunk, de kérem szépen: KTE jeggyel, illetve bérlettel nem kellett jegyet váltani!)
Aztán beértünk, és elég volt egy pillantást vetni az eredményjelzőre (51-30), hogy lássuk: ezúttal csak szó szerinti, nem pedig képletes értelemben fogunk fölmelegedni a csarnokban.
A végeredményre már nem is emlékszem, iszonyú verés lett a vége ellen a tavaly leeresztett, merthogy anyagilag kipukkant Zalaegerszeg ellen.
Na mármost ennek ellenére � értsd: hogy voltaképpen reménytelen az idegenbeli meccs - volt néhány ZTE szurkoló.
És kérem szépen, a meccs után, a csarnok előtt hallom ám, hogy jön ki egy ZTEs, igen-igen mérgesen, és gondolom, tán kapatosan is, mert hangosan mondogatta � nem üvöltötte, csak határozottan, fennhangon sorolta, hogy észrevegyék � hogy hajrá ZTE, bajnok a ZTE, bajnok a ZTE. És aztán hozzátette, Kecskemét, az miben bajnok. Nem tűnt egyébként verekedő huligánnak, csak igen elkeseredettnek. Úgyhogy � bár ilyet nem szoktam csinálni � finoman feleltem neki, hogy mi meg kupagyőztesek vagyunk. És akkor rám sandított, látta és megértette a lila sálat, és azt felelte: Igaz. Igaz.
Videoton - KTE 0-2 (0-0)
Fegyelmezett, jól szervezett játékkal bravúros, megérdemelt győzelem a bajnok otthonában. Radanovic csúsztatott, Savic bombázott.
Rába ETO-KTE 4-0
Nagyon kikaptunk. Mit lehet erre mondani? Azt, hogy jobb a Rába ETO vendégeként szarrá veretődni, mint Szentesen küszködni a második ligába való feljutásért.
Ja, és a Ribánszki nem kapus. Aranyos fickó, imádom, bármikor beszélgetek vele, főzök rá, de nem kapus.
KTE - Ferencváros 1-0 A vendégcsapat jól megszervezte a védekezését. Ennek ellenére többgólos hazai győzelem is születhetett volna, mivel azonban a helyzetek kimaradtak, a végén örülhettünk a győzelemnek a minden mindegy alapon kitámadó fővárosiak ellen.
ZTE-KTE 1-1
Döntetlen a sereghajtó vendégeként. Az elején a Zete tizenegyest hibázott, aztán mi vezettünk, aztán a végén, kiállítás után tíz emberrel is voltak helyzeteink. A netes tudósításokból ítélve.
Most mindenki elcsöndesedett-csalódott, a Vasas meg a Zete elleni döntetlen után, de a fodbal már csak ilyen. Ha a jövő hétvégén teszem azt legyőzzük a Ferencvárost, minden (látszólagos) botlás meg lesz bocsátva, elfelejtve, mindenki be lesz lelkesülve, mintha megnyertük volna a kupát. Ja, azt már megnyertük.
KTE � Újpest 4-3 (1-2)1. Hangulat fölforrt
A Ligakupához méltóan csöndesen kezdődő mérkőzés a Ligakupához �méltatlanul� forró, fiesztahangulatban ért véget.
Ligakupa meccsre rutinból civilben (értsd: sál, egyéb harci díszek nélkül) jár az ember és nem óbégat. Az elképesztően indiszponált játékvezetői hármas azonban felrázta békés apátijából a hazai tábort; mit felrázta, úgy felpaprikázta, hogy már az első félidőben ment kórusban a Hajrá, Kecskemét! (Én úgy láttam, hogy nem csalt a sípos, csak valami elképesztően rosszul fújt.)
Az első, majd a második vendégtizenegyes persze csak olaj volt a tűzre.
2. Savic varázsol
1-3-nál a tizenhatosunknál felszabadító fejes, Savic a mellével maga elé teszi, a következő érintéssel negyven méteres, tökéletes indítás Gyurcsónak, az új kedvenc ki is ugrott jó ütemben, csak aztán valahogy rátekeredett a labdára, és odalett a helyzet.
Nem sokkal később, szintén 1-3-nál szabadrúgás, jó huszonötről. Kivételesen még kiabáltam is, hogy Savic álljon oda. Szavke a legnagyobb természetességgel lőtt a balösszekötő helyéről a jobb felső sarokba. 2-3.
Aztán jött még a nevetséges kiállítás, ment tovább a flúgos futam, tribünön a hangulat a tetőfokán, 3-3-nál azt beszélgettük, hogy ezt se hittük volna, hogy egyszer sajnálni fogjuk, hogy egy Ligakupa meccsből már csak pár perc van hátra. Aztán a végén győzött a �jó�.
3. Apai szerep: rutinból hoztuk
Kisebbik lányom látta a gólokat, tanári módon osztotta el a nyalóka-chips-sózott mogyoró triót a kilencven percre, felismerte a Kinder tojásos cikkekhez mellékelt fotókról Lajost, itthon hibátlanul számolt be eredményről-ellenfélről.
U.I. A nap legérdekesebb beszólása a játékvezetőnek (talán talányos is): Úgy néz ki a homlokod, mint egy vonatütköző. (?)
KTE � Debrecen 0-1. A vendéggyőzelem igazságtalannak tűnhet, de nem érdemtelen
1. Hogyan láttuk 88. percben?
Ez a szikrázóan kemény, nagy iramú, az első negyedórát követően robbanásig feszült hangulatú mérkőzés a bizonyíték arra, hogy egy 0-0-és meccs is lehet izgalmas és érdekes. Az első félidőben bizony fölényben volt a Loki, a kiállításra is szükség volt ahhoz, hogy a második félidőben már a KTE domináljon. Helyzeteket kialakítani azonban alig-alig sikerült, így igazságos a döntetlen.
2. Hogyan láttuk a lefújás után?
Nem tudtuk bedarálni a második félidőben végig hátrányban játszó vendégcsapatot, a vendéggyőzelem talán igazságtalan de nem érdemtelen.
3. Szintézis
Olyan szikrázó, lüktető mérkőzés volt, hogy kilencven perc után úgy éreztem, mintha száznyolcvan percig tartott volna az esemény. Nem csak kisebbik lányom ásítozott utána a kocsiban a hulla, mert idegi fáradtságtól, hanem én is.
4. A játékvezető Who`s the clown? Syrius. Klikk ide.
Ismét az a chilei barkós volt. Általában fölborzolja a hazaiak idegeit, ez ezúttal is sikerült. Bár a közönség többségének meggyőződése, szerintem nem rajta ment el a meccs. Jellemző jelenet viszont az, ami a 88. percben lezajlott. A Foxi középről indítaná a jobb oldalon üres területre beinduló Gyurcsót, labdája azonban abban a chilei bohócban akad el. A róla lepattanó labdával a Debrecen azonnal ellentámadást indít, a félpályánál létfontosságú taktikai szabálytalanságot követünk el. Szerintem egyből sárga vagy akár piros, a chilei azonban éppenhogy szabadrúgást adott, tehát mérlegelt. A lefújás előtti szabadrúgásunkat pedig már a legszívesebben ő rúgta volna be, annyira érezte, hogy vaj van a fején.
5. A közönség osztályzata
Nálam ma ötös. Gyakorlatilag megtöltötte a lelátót, a lefújás után pedig � miután ki Mocskos csalók!-ozta magát -, még egyszer felzúgott a hajrá lilák és a taps.
Diósgyőr - KTE 1-2 (1-1)1. Első összefoglaló verzió:
A 88. perc táján így terveztem összefoglalni: Nagy helyzetünk talán több volt ugyan, a lelkes Diósgyőr otthonában mégis örülhetünk a döntetlennek. Dosso szereplése kriminális.
2. A végleges
Aztán jött egy ívelés, egy kapushiba, Dosso a hálóba juttatta, és mégiscsak nyertünk � az első osztályban először - Miskolcon. (Egyúttal NB I-es történetünk legjobb rajtján vagyunk túl.) Néha nekünk is lehessen már mázlink.
3. Egy fővel gyarapodott a szurkolótábor
Kisebbik lányom a múlt heti Kaposvár elleni mérkőzésen felbuzdulva sálban tekintette meg a mérkőzést. A végeredmény beálltakor megállapította, hogy ez jobb csapat volt, mint a Habosvár.)
Rettenetes gyötrelem tévén nézni a kedvenc csapat meccsét.
(Kislányomat egy órával később teszteltem, - ki játszott, mennyi az eredmény - a hetyke felelet: Kecskemét - Diósgyörgy két egy.)
KTE � Kaposvár 4-0 (3-0)"Apa, máskor is kimegyek veled meccsre�"1. Miért nehéz a sportfogadásból megélni?
Ezért nehéz mesterség a sportfogadás, mert a szegény fogadót folyton meg lehet lepni. (Ezért vagyok kénytelen jómagam is becsületes munkával próbálni megkeresni a betevőt.) Én például, ha megkérdezték volna, hogy mikor nem rúgunk biztosan egy sima négyest, akkor az Aktobe utáni zarándoklatot követő meccset tippeltem volna. Ezért is vagyok kénytelen becsületes munkával megkísérelni a betevő megkeresését.
2. Hogy nézett ki a meccs
Az első félidőben két parádés Foxi gól, (az első közelről, talán sarkazás, a második kapásgól), aztán egy tanári (naná!, hiszen) Savic tizenegyes, majd a második félidő legelején Gyurcsó egy parádés lövéssel le is rendezte a mérkőzést.
(Ja, szerencse, hogy sima volt a meccs, mert ilyen bohózatba illő bíráskodást már rég láttam. Jellemző, hogy a hatvanötödik (!) percben a hazai közönség ollézása melletti passzolgatást úgy a huszadiknál maga a játékvezető szakította meg: odakotnyeleskedett, eltalálta a labda.)
3. Váratlan apai feladatok, sikeres rögtönzések
Amely a Krónikás számára ezúttal a szokásosnál kalandosabbnak bizonyult. Mindenféle programok váratlan és összeegyeztethetetlen konvergálása miatt váratlanul a kisebbik lányommal tettük tiszteletünket a Széktóiban. Meccs előtt, noha szorít az idő, váratlan pisiltetés a parkolóban, majd miután az éhségre panaszkodásra baráti kézből kapott ropi nem volt elég, szünetben bizony be kellett állni hot dogért. Ott viszont maximálisan teljesítettem az apai szerepet. Tippem ugyanis az volt, hogy a huszonkettedik perc táján fog hátrafordulni a drágaság, hogy �Apa, szomjas vagyok�, úgyhogy jó taktikával már a hot doggal együtt megvettem két deci jégkását, (málnásat), amit aztán valóban a huszonharmadik perc táján nyújtottam át olyan diadalittasan, ahogy góllövő integet ki a tribünre.
4. Elégedett sóhaj, rövid rezümé
Szóval 4-0. Néha, átmenetileg, futólag olyan egyszerű is tud lenni az élet. Kár, hogy aztán óhatatlanul újrakezdődik a bonyolódás.
MégmindignemértemmitkeresEurópában Aktobe - KTE 0-0
Siófokon tudtam követni, neten, egy étteremben, de büszkén KTE póló/sálban. Hogy egy kedves ismerőst idézzek: állva haltunk meg.
Paks - KTE 3-2
A tribünön 3-1 után aggodalom által vezérelve már azon malmoztunk, hogy ez milyen siralmas, hogy a védelem átjáróház, meg hogy a támadójáték esetleges, ehhez képest meg simán döntetlen is lehetett volna.
Előkészületi meccsek, 2011, nyár.
Július 5.KTE � Gloria Bistrica 1-1 (1-0)
Az utolsó előkészületi mérkőzésen gyakorlatilag a B csapatunk játszott. Pozitívumok:
1. Lendületesen kezdett a KTE, az első félórában beszorította a magyarnál erősebb bajnokságból érkezett ellenfelet.
2. A frissen (remélem, nem: akciósan) vásárolt Stokic, amikor abszolút gólhelyzetben kiugrott, nem �lesz ami lesz� alapon küldte a labdát nagyjából a kapu felé, (remélhetőleg a kapura), hanem megnézte, merre mozdul a kapus, és utána helyezett a rövid sarokba.
3. Pisanjuk lélekemelő távolságból engedett el egy váratlan bombát. (Ez nálunk sajnos ritkaság.)
4. A szünetben felhangzott a honlapunk által is többször emlegetett KTE-dal. (Tristantrió.) Itt.
A Krónikásnak csak a 40. perc táján tűnt fel, hogy mi volt addig furcsa: hogy csapatunkban ezúttal csak fehérbőrűek játszanak. (Ez itt nem fajok gyűlölése, csak ténymegállapítás. Hiszen manapság négy afrikait sorolhatunk az első csapatba. Foxi és Litsingi vitathatatlanul az első csapat tagja, Ebola is, bár az ő fiksz helyzete a szurkolók körében viták tárgyát képezi, Dosso pedig, hát� Maradjunk annyiban, hogy szerepeltetése az első csapatban a szurkolók körében nem képezi viták tárgyát.)
A második félidőben a gyors román egyenlítés után ellaposodott a játék.
A hangulat ennek ellenére pozitív volt, s békebeli. Őszintén be kell vallanom: jólesett volna még egy hónapnyi előkészületi mérkőzés-látogatás, ám az idillnek ezennel vége: pénteken kezdődik az agy- és idegsejtpusztító taposómalom.
U. I. Koszó egyszer 30-ról iszonyú bombát küldött a léc alá: a román portás résen volt.
U.I. 2. Kedvencem, Vladan Savic csékáként végig"robotolta" a mérkőzést.
KTE-FK Vojvodina 1-2 (0-2)
Kellemes, békebeli hangulatú edzőmérkőzés a Krónikás által szeretve tisztelt Vojvodina ellen. A 0-2-es félidő aggasztó végeredményt sejtetett, ám a második félidőben a KTE nemcsak szépített, hanem az egyenlítő gólért is harcolt. A nézőszám tiszteletet parancsoló volt: a Krónikás által mintegy 600 fősre becsült publikum nagyjából egyezik azzal, amely annak az idénynek az őszi felében volt általános, amely idényben a kecskeméti lila-fehérek a mennybe mentek. Jó volt ez a tét nélküli meccs egy nálunk jobb bajnokság csapata ellen. A nézőket nem nyomta agyon a tét terhe. (A második félidő elején felcsattanó tapsból kiderült: vendégszurkolók is voltak. Egy szemtanú azonnal igazolta a gyanút: két személyautóval érkeztek Újvidékről.)
KTE - Losonc 4-1
Előkészületi mérkőzés. Ahhoz képest elég tekintélyes nézőszám. A délmagyar tudósítója jó érzékkel 400 fősre becsülte a látogatottságot. Litsingi rúgott két, élményszámba menő, grundfocigólt. Simon a cseréje után, első labdaérintésként 17 méterről (délmagyar becslés) élesen a jobb alsó sarokba lőtt. (A cserekapus első érintése a labda hálóból történő kihalászása.) Savic kétszer indított, ez olyan volt, mint amikor Jon Lord ujjai végigszaladnak a Hammond orgona billentyűzetén.
Hallgassátok a nótát, a KTE dalt. Itt szól. Az Európa Ligában: Kecskeméti TE-Aktobe (kazah). Július 14. Visszavágó egy hét múlva, jelige: Hétezer kilométer, néha több. (7200)
A KTE 2010-11-es idénye a honlap rövidhíreinek a fényében. Van itt a kiábrándulástól az eufóriáig, az indulatos vádaskodástól a rezignáltságon át a hitetlenkedő lelkesültségig minden.Néhol a legszívesebben belenyúltam volna most, utólag, de ellenálltam a kísértésnek, nem lett cenzúrázva.
A következő mérkőzés
MTK - KTE. Július 31., este 7.
Ligakupa, KTE-Honvéd 4-2
Sürgős munka miatt stresszben néztem, de meglepően imponáló volt.
MTK - KTE 4-2
Lehetett volna 6-6 is, 6-2 is, 2-6 is, 4-2 lett. Ott voltunk, fájni csak az fájt, hogy a 70. percben éreztük: kikaptunk.
KTE - Ferencváros 1-2
Közönségszórakoztató játékkal újabb vereség. Én huszonhat éve vallom, hogy közönséget nem kell szórakoztatni, 1-0-ra kell nyerni. Na, mindegy, most szórakozunk.
Debrecen - KTE 6-2-re állt
Nem tudok semmit, mert mi a kecskefőző fesztiválon viaskodtunk, de biztos vagyok benne, hogy közönségszórakoztató játékkal kaptunk ki. Ezeregyedszer mondom el: szórakozni az ember cirkuszba, vagy operettbe megy.
KTE - Szolnok 4-2 (4-1)
A meccs előtt vihar előtti csend volt. A megtisztító vihar végül egy harmatgyenge Szolnoknak köszönhetően elmaradt.
KTE - KTE 2-1
Business as usual.
Pápa - KTE 4-1
Féltő, egyúttal hitetlenkedő szemünk láttára omlik szét az egész, ami olyan remek volt.
Békéscsaba - KTE 1-2
Alempijevic rúgta - Csabáról most hazainduló szemtanú szerint - 30-ról a másodikat, Alempijevic, akiben a labdarúgás Mozartja felfedezte a szélsőhátvédet. Kesport: "...Urbányi Istvánt megtalálták a vendég szurkolók, folyamatosan megy a lelátóról az �oltás� a vezetőedző felé. A legenyhébb verzió szerint távoznia kellene a kispadról, egyebet ehelyütt most inkább nem idéznénk..."
KTE - Paks 0-1
Mitől lett volna más.
Kaposvár - KTE 2-1
Tabellára egy pillantás: immár első számú kiesőjelöltek vagyunk.
KTE - Haladás 1-0
Nem volt egyszerű. A tipikus egygólos, illetve nem is. A tipikus 0-0-ás mérkőzést a végén a Csordás elleni felesleges szabálytalanságért befújt Némedi 11-essel nyertük meg.
Honvéd - KTE 1-2
Vonatos túra volt. A meccs nem volt egyszerű. A végén iszonyúan nyomott a Honvéd. De Sivic mégiscsak győzelemmel tért haza. Ahogy az angol cimbora mondta lefújás után: We`re back. Azaz: újra van csapatunk.
KTE - Videoton 2-4
Nálunk jóval erősebb csapattól kaptunk ki. Meglepetés is lehetett volna, ha az egyik védőnk nem játszik igen furán.
Divat - télikabát
Érdekes hírt találtam az egyik divatszabósággal foglalkozó honlapon. (fashionstylist.@bochum.de) Idézem: "Visszavonult a szakma egyik nagy öregje, nagy mestere. Lett légyen nerc, nyest, irha, ezüstróka, ő mindegyikben otthon volt."
Győr - KTE 2-1
Tévés meccs. 2-0 után már attól tartottam, hogy meg is szórhatnak minket, a csapat becsületére szóljon hogy ehhez képest a végén akár egyenlíthettünk volna is mázlival.
KTE - Újpest 4-3
Fura azt leírni, hogy egy pesti nagycsapat ellen lehetett volna 6-1 is, pláne úgy, hogy a végén meg majdnem egyenlítettek. A lényeg: megvan a három pont.
A meccs, amikor a komputer előtt ülve kerültek elő a sálak
Debrecen - KTE 0-3 Magyar Kupa, 16 között, első mérkőzés.
Siófok - KTE 1-2
Újabb képernyő előtti frász happy enddel. Őszinte irigység azok iránt, akik utaztak, és ott buzdítottak. Nem akármilyen héten vagyunk túl, hat pont meg egy debreceni odavágó. Sivic mester nyilatkozata: "A csodajáték elmaradt." Nem, baj, mester, ami engem illet, én az első hét fordulóban egy életre elég látványos, közönségszórakoztató játékot láttam.
KTE - Vasas 3-1
Gyanúsan jól kezdés után bealudt a csapat, persze, hogy beszedtünk egy egyenlítőt. Akkor féltettük a csapatot, de aztán a végén nagy ruha is lehetett volna. Utána ráadás: kislányommal kosármeccs. Győzelem a Zalaegerszeg ellen. A kosárkák meg lehet, hogy az élre álltak.
KTE - MTK 3-0
Az első féildő végén azon malmoztam, hogy sose hittem volna, hogy megérem, hogy egy KTE meccsen, pesti nagycsapat ellen már az első félidő végén nem kell izgulni.
Ferencváros - KTE 2-1
A külső szemlélő szerint gyengébb kerettel rendelkező Prukner megverte az egész héten arcoskodó Sivic csapatát.
KTE - Debrecen 3-1
1. Fura ezt leírni: behúztuk a kötelezőt. 2. Ennek ellenére csak péntek este dől el, hogy ki a faszagyerek. 3. A négy közé jutásért már idegenbe is "mindnyájunknak el kell menni".
KTE - Debrecen 3-0
Az első félidőben kiegyenlített játék folyt, aztán egyszer csak percek alatt eldöntöttük a meccset. Soha rosszabbat.
KTE - Siófok 5-1, MK, első forduló
Nyolc napon belül harmadszor bicegtünk ki dermedt lábakkal a stadionból a lefújás után, de megérte. Helyenként szürrealista jelenetekkel tűzdelt meccsen megérdemelt arányú győzelemmel kerültünk az elődöntő kapujába.
Szolnok - KTE 2-1
Elképesztő mennyiségű vendégszurkoló volt, a vendégszektorban egy tűt nem lehetett volna leejteni. A csapat csak a második félidőben próbálta meghálálni az imponáló bizalmat, akkor már késő volt.
Elődöntőben a KTE
Feledhető meccsen Siófok - KTE 1-1. Kecskeméti ünneplő s bámészkodó csődületből sikerült nagy nehezen telefonon elérni a Siófokon szurkoló különítmény egyik tagját: a többiek éppen a Balatonban fürödtek. (!) Elődöntőben a KTE.
KTE - ZTE 1-0
Küzdelmes, kiélezett mérkőzésen a 60. percig megérdemeltük a győzelmet. A kiállítás után följött a ZTE, a levegőben lógott az egyenlítés. Remek ellenfél ellen az eredmény ránk nézve hízelgő. Remek ellenfél ellen az eredmény teljesen jó.
Haladás - KTE 1-0
A 93. percben kapott góllal. Leverő ez így, bár a netes tudósítások alapján nem szögeztük a kapujához az imponáló nézőszámot felvonultató Szombathelyet.
KTE - Pápa 0-1
Megajándékoztunk egy nálunk hajszállal kevésbé indiszponált csapatot három ponttal. Reménykedjünk ebben, hogy játék tekintetében ennél lejjebb már nincs.
Paks - KTE 2-0
Városunk büszke jelmondata - melyet a szurkolótáborok joggal átvettek -: "Sem magasság, sem mélység nem rettent". A múlt héten ütött szöget a fejemben, hogy mihez kezdjen ezzel az, aki - mint például én - tériszonyos? Arról már nem is beszélve, hogy városunk hála istennek igen lapos. Nálam a Kápolna utca már lejt, a Mária utca határozottan domb. (De vakmerőn állok meg a tetején: "Nem félek. A kürt harsogását, A nyihogó paripák szökését bátran vigyázom". )
The Road to Népstadion
KTE-ZTE 5-1. We`re 90 minutes away from the Hungarian Cup Final and we have a 5-1 advantage in aggregate.
Der Weg zu Népstadion
Mit einer Galavorstellung hat Kecskeméti TE-Ereco das Hinspiel im ungarischen Pokal-Halbfinale gegen Zalaegerszegi TE mit 5:1 (4:0) gewonnen und sich damit eine perfekte Aufgangslage für das Rückspiel geschaffen. Das Rückspiel findet am Dienstag, 3. Mai, 17:00 Uhr in der ZTE-Arena (Zalaegerszeg) statt.
KTE - Kaposvár 4-1
A motivált csapatunk egész egyszerűen parádézott.
KTE - Honvéd 2-1
Közepes színvonalú mérkőzésen, ám az idő előrehaladtával egyre inkább öldöklő küzdelemben több gyönge egyéni teljesítmény dacára is sikerült itthon tartani a három pontot. Úgyhogy bravó.
Videoton - KTE 2-2
Nem törtek át. Le a kalappal a félig tartalékos csapatunk előtt.
Holnap ZTE-KTE
5-1-es előnyt kell megőriznünk ahhoz, hogy a klub, története során először bejusson a Magyar Kupa döntőjébe.
ZTE - KTE 0-0
Kupadöntős a KTE. Hogy a döntőt hol rendezik, még nem dőlt el, de ez már a magyar szövetség szégyene.
Kecskeméti TE - Videoton
Az MLSZ kitalálta, hogy pályáztassa meg a városokat, ki akarja rendezni. Elképesztő igazságtalanságot szült volna, én a magam részéről Székesfehérvárra mérgesen utaztam volna, a kecskeméti Széktói stadionba rossz szájízzel mentem volna ki. A végére megmaradt, érintett két klub elképesztően intelligens megoldással vágta át a nagytekintélyű szövetség által bogozott gordiuszi csomót: egyik sem pályázott a döntőre, s így arra az eredeti kiírás szerint Budapesten kerül sor.
KTE - Győri ETO 3-3 (1-1)
Az első félidőbe gyors vezetés után belealudtunk, az lehetett volna 2-es. A második félidő élénkebb volt, az lehetett volna 1-es. Ha összeadjuk, igazságos az X. Ha nem 3-1-ről az, tán még elégedettek is lehetnénk.
Újpest - Kecskemét
Amit ez a lengyel ----- fújt az Újpestnek, az elképesztő volt. Mintha április négy még április négy lenne.
KTE - Siófok 2-3
A kupadöntő miatt főleg fiatalok kaptak lehetőséget, szimpatikusan küzdöttek.
MK döntő: Kecskeméti TE - Videoton 3-2
Kupagyőztes a KTE.
KTE - Ferencvárosi TC
A saját, a KTE fórumban leadott véleményeimet veszem itt csokorba, amiket végül kiöncenzúráztam, mert
a) senkit nem akarok én megbántani,
b) ki vagyok én, hogy osszam az észt?
1. Tudom, én vagyok kisebbségben, de nekem a közönségszórakoztató mérkőzésekből elegem van.
Szerintem amikor csak az Urbányi István lenyilatkozza, hogy mi nyíltan fogunk támadni, akkor az ellenfél edzője először röhög fél órát a markába, aztán meg nem hiszi el, hogy ez igaz lehet, hogy tényleg ennyire hülyék vagyunk. Hogy egy vendégcsapat ennyire hülye, hogy nekiront például az MTK-nak. Gólt meg nem lő, persze. (De akkor meg minek ront neki, kérdezem én?)
Egyébként az Urbányi féle közönségszórakoztató futballról az a véleményem, hogy az egész egyszerűen káosz, de még a célnak sem felel meg, a közönség ugyanis akkor szórakozik, ha otthon nyer a csapat, idegenben meg 0-0.
A keret egyébként - Ebalát kivéve, akinek minden előre indulása gólveszély, hátul, döbbenetes balfogás a faszi, bár a mesternek a kedvence - kecskeméti szinten elképesztő, nem hittük volna két éve, hogy lesz ilyen. Egy "mesterrel" ez a keret UEFA kupa helyezést venne célba.
Nálunk viszont kapitány nélkül, céltalanul sodródik a hajó a tengeren. A vezetőségnek ezt már most látnia kellene, persze nem fogja, viszont miután Debrecenben kikaptunk, és a Szolnok is eljött ide oktatni - mert fog, afelől ne legyen kétség, ők ugyanis tudni fogják mit akarnak: győzni, nem közönséget szórakoztatni -, akkor majd lassan lépni kéne.
Utóirat: Amíg ez az eszement fejetlenség megy, addig idegenben el lehet engem felejteni, az ilyesfajta közönségszórakoztatásra nem futja, nem futhatja.
2. Ráadásul ez egy elképesztően gyenge Ferencváros volt. Viszont nagy "captain" a rúdnál. A két edző közti különbség gólokban mérve egész pontosan öt.
3. Egyébként ha Magdi nénit játszatnánk, még a feleségem is kijönne. Akár a Haladás ellen is.
4. Képzeletbeli gyónás. (Diogenes-nek, szeretettel)
U. I: Dicsértessék a Jézus Krisztus.
V. atya: Mindörökké, ámen. Mondjad, fiam.
U. I: Utoljára két hete gyóntam, azóta - emlékeim szerint - kétszer vétkeztem. Egyszer az ÚR nevét a számra vettem...
V. atya: Hm.
U. I. Illetve Bede sportárs felmenőit szidtam, de szerintem igazam volt.
V. atya: Ez nem szép, fiam, ráadásul azt, hogy igazad volt-e, vagy sem, azt az Úr dönti el. A közönséget egyébként elszórakoztattad?
U. I: El, atyám, bár mind a kétszer kikaptunk, viszont egész Magyarország jól szórakozott, kivéve a KTE szurkolókat.
V. atya: Fiam, neked a nyájadra kell tekintettel lenned. Bárányaid kishitűek, rövidlátók. És azt ugye nem gondolod, hogy Krisztus Urunk bárkit is szórakoztatni akart? Penitenciaként mondj el két miatyánkot... Illetve nem is. Mondj el négy rózsafűzért, de az Ave Maria helyett ezúttal azt pergesd, hogy egy-null, null-null, egy-null, null-null. Az Úr irgalmas és megbocsát.
Menj, és ne vétkezzél.
5. Képzeletbeli interjú. Petőfi Népe, részlet:
...B.K: És Debrecenben is felvállalják a nyílt sisakos játékot?
Edző: Nem. Nem. Semmiképpen sem. Ezúttal nem. Ebből már megjöttünk. Tíz emberrel bunkert ásunk a tizenhatosunk köré, jelszavunk: Foglyot nem ejtünk. (We take no prisoners.) Foggal-körömmel őrizni fogjuk a nulla-nullát, alattomos szabálytalanságokkal tervezzük tördelni a játékot, időhúzás, miegymás, - érje be annyival, hogy hét közben elemeztük a fiúkkal a Reggina római kupameccsét, szerintem mindenki érti, mire gondolok. Ha közben Tököli egyszer elmegy, és berúgja, és egy-nullra nyerünk, az már csak bónusz, azesetben viszont elvárjuk hétfőn a szurkolókat a városháza előtti téren, a következő testhelyzetben: :sx
Ott lesznek, attól ne féljen.
2010 nyara: A hajmeresztő tavaszi idényünk a hírek rovat alapján:
Videoton - KTE 2-0
Innen, a távolból simának tűnő vereség, plusz még bekaptunk két pirosat. Két, Fehérvárt megjárt szemtanúval beszéltünk, mind a ketten visszafogottan nyilatkoztak, utóbbi szerint kapura lövésünk nem volt.
KTE - Újpest 2-1
A 10. és a 70. perc között nyújtott játék felrázta a cinikusokat és a pesszimistákat is. A rengeteg labdaszerzés, a bátor akcióvezetések megnyugtatták a csapatért aggódókat. Lehetett volna nagyobb verés is, de a végén persze lehetett volna - újpesti helyzet nélkül - iksz is, úgyhogy a dolog rendben van.
Győr - KTE 1-0
Már az elején rúgtak egyet, és sajnos úgy is maradt. Az első négyből hárommal játszottunk, ebből van három pont.
Vasas - KTE 0-1
Az angol cimbora a hetvenedik percben azt még látta, hogy Bori (?) a saját térfelünkről előre bikázza a labdát, de akkor pittyent a telefonja, lenézett, hogy megnyissa az sms-t, de már nem tudta, mert megijedt az iszonyatos hangorkántól, akkor felnézett, és már ott volt a hálóban a labda. nbcee: "A Vasas ellen négyből négy."
KTE - DVTK 1-1
A botrányosan indiszponált játékvezetőnél csak a hazai csapat volt kiábrándítóbb. A vendégek az ötödik percben kaptak egy szabálytalan gólt ajándékba, amit utána a KTE mutatott, az kritikán aluli volt. Az a csoda, hogy sikerült egyenlíteni.
KTE - Pápa 2-2
Az eredménynél csak a mutatott játék aggasztóbb.
KTE - Honvéd 2-2
Semmire se jó döntetlen. Egyébként majdhogynem jogos az iksz, hisz előbb egy vesztett meccset hoztunk döntetlenre, aztán egy megnyert meccset engedtünk ki a kezünkből. Kapusunk a második gólban lehet, hogy újfent ludas. Bár nbcee-nek igaza van, fogott helyette mást, ami gól lehetett volna. Remélem, Urbányi rám cáfol, és köznevetség tárgya leszek.
Összeomlás. KTE - Haladás 2-3
A kormánylapátját vesztett hajót most egy súlytalan celeb irányítja, aki karjait széttárva, a fotósokra megnyerően mosolyogva fog továbbállni, amikor a homokvárosra ráborul a csönd.
KTE - ZTE 2-2
Hetek óta végre először focizott a csapat. Az első félidőben több góllal el lehetett volna dönteni a meccset, ekkor ugyanis a ZTE tényleg úgy játszott, mint aki sztrájkol. A második félidőben pedig úgy, mint aki a szünetben megkapta a fizetését. Ám hiába javult fel a zalai társulat, a játékvezető hathatós segítsége is kellett az egyenlítéshez. Ezúttal megérdemeltük volna a győzelmet.
Nyíregyháza - KTE 2-3
Volt már 1-3 is, de miután a Nyírség szépített, Simont meg kiállították, utána még internetet nézve is hajmeresztő volt. De nagyon kellett.
KTE - Paks 1-1
Még azt se mondhatjuk, hogy a fiúk nem hajtottak volna. Örülhetünk az iksznek. Hazai szereplés tekintetében szerintem lassan mi vagyunk a döntetlenkirályok, ami kétpontos rendszerben kétes dicsőség, három pontosban viszont egyenesen agyrém.
FTC - KTE 3-2 (3-0)
Fura meccs volt. Az első félidő játéka, bár botrányos ajándéktizenegyest kapott a Fradi az elején, minősíthetetlen. Szünet után meg mintha kicserélték volna a csapatot. Gyűlnek a sötét felhők, elég a sorsolásra nézni: nagyon nagy a baj.
Bentmaradt a KTE. KTE - Kaposvár 3-1
Húúúúúúúúú. Vége még nincs, de egy negyvennyolc kilós kő azért legördült a hazai szívekről.
MTK - KTE 0-1
Gól: Némedi. Ott voltunk. De meg se próbáljuk elmesélni, milyen volt az, amikor a pattogós hazaadásnál a kapusunk lába alatt elment a labda, mert úgyse hinné el senki. (Nem azt kell nézni, hogy luftot rúgott, hanem hogy milyen hihetetlen gyorsasággal reagált, és ért vissza a gólvonalra, és rúgta ki. Egy MTK-sba, akiről mellé pattant.)
KTE - Debrecen 1-0
Le a kalappal. Mind a küzdelem, mind a tét, mind a hangulat - majdnem telt ház! - alapján kupadöntőnek is beillő mérkőzésen a hazai csapat óriásit küzdve, ha kellett, csúszva-mászva, egymást kisegítve Csordás góljával megérdemelten nyert. S egyfajta világcsúcsot felállítva hat nap alatt kilenc pontot szerzett.
2010. március 28.Tom: KTE sál tulajdonos Saint Louis-ban.
Tom az Egyesült Államokbeli Saint Louis-ban, Missouri államban él. Tavaly egy évet Kecskeméten töltött, több KTE mérkőzésre is kilátogatott, tagja az International KTE Fans Club-nak. (Facebook!) Tavaly már a legelső mérkőzés kezdete előtt jelezte igényét, hogy mindenképpen megelőlegzi a KTEnek a bizalmat, és szeretne sálat venni. Ezt a Devils segítségével sikerült azonnal megoldani. Tom jól érezte magát Kecskeméten, olyannyira, hogy az idén visszalátogatott egy hétre, a szintén meccsre járó angol cimboránál lakott. Még csak szervezték a látogatást, de már előre egyeztettek, hogy lesz meccs, idegenbeli, és szerénységemnek is előre jelezték, hogy jönnének Angyalföldre. Mentünk is, és most tessék megkapaszkodni: Tom magával hozta a sálját. Saint Louis-ból. Szerintem ez eszméletlen. Folyton elképzelem, hogy elkezd pakolgatni az egy hetes magyarországi látogatásra, és nem rest berakni a táskába a KTE sálat, mert meccsre megyünk.
Tom és a kihagyott lehetőség (The voice)
Most pedig a lehetőség, amit kihagytunk Angyalföldön, ami miatt azóta is fogom a fejem. Nyilván sokan ismeritek a Vasas pályán azt az öreg, borízű hangot, amely megbízható rendszerességgel bődüli bele a hervasztó környezetbe, hogy Hajrá Vasas. Tévésmeccsen a tévéből is kijön a hangja. Ezt jeleztem is a három külföldinek, amint először besüvöltött az öreg. Utána ment tovább a traccsparti, közben a csapat miatti aggódás, így aztán nem mindig figyeltem, hogy a külföldi kontingens miről is agyal, csak annyit hallottam, hogy az egyik angol azt tanítgatja Tom-nak, hogy hogy kell rendesen kiejteni azt, hogy hajrá KTE. (Hangsúlyozom, pont azután, hogy felhívtam a figyelmüket Süvöltő Bölényre!) De nem figyeltem, miről folyik a csevely. Este viszont beugrott, hogy mi lehetett a téma, és meg is kérdeztem őket, hogy eltaláltam-e. Rábólintottak. Tom Amerikában zenetanár, egészen pontosan énekes, még konkrétabban operaénekes. És akkor ott Angyalföldön bizony nem kevesebben malmozott a szemből jövő borízű hang hallatán, hogy elenged egy operaénekesi Hajrá KTE-t. Ez sajnos nem történt meg, mondom, még mindig fogom a fejem, hogy miről maradtunk le. Az meggyőződésem, hogy az öreg Vasas drukkerben megállt volna a levegő, (nagyot koppan akkor, azután elhallgat), és talán az egész meccsre elhallgatott volna a döbbenettől. Az viszont száz százalék, hogy az a vereség talán még a pályán elszenvedettnél is rosszabbul esett volna neki.
Na, egyszóval szó szerint ordító ziccert hagytunk ki.
2010 eleje: Az őszi idényünk a hírek rovat alapján:
Helyesbítés
Nem kiesőhelyen telelünk.
Debrecen-KTE 1-0
Lehet, hogy kiesőhelyen telelünk.
KTE - MTK 2-5
Se kép, se hang. A téli szünetet ki kell használni tudatos építőmunkára, különben az örök tél köszönthet be a kecskeméti labdarúgásban.
A Csertői-affér
Villáminterjúban megkérdeztük Carl Douglas-t, amerikai egyslágeres sztárt, hogy hogyan látta az őszi Haladás-Videoton meccsen történt affért. Így felelt: Everybody was kung fu fighting.
Kaposvár-KTE 2-1
Kikaptunk. Egy Kapos büszke várát megjárt szemtanú szerint jó egy óra után a többségnél elfogyott a szufla.
Újpest - KTE 6-2
Próbáljuk meg pozitívan felfogni: "Égni kell annak, aki gyújtani akar." (Piramis)
KTE - Ferencváros 3-1
Motivált volt a csapat.
Magyar kupa: KTE - Újpest 2-5
Tegyük hozzá, az Újpest félgőzzel játszott. A KTE erkölcsileg szétesett, tartását vesztett, teljességgel motiválatlan társaságnak tűnik. Fájó szívvel írom le azt, ami augusztus óta ott motoszkál a fejemben, (miközben a szépre is emlékezem): a lovak közé van vetve a gyeplő. Új kocsis kell a bakra, mert ennek így kiesés lesz a vége.
Paks - KTE 2-1
A végén 11-est is kihagytunk.
KTE - Nyíregyháza 2-2
Kecskeméti szurkoló számára fájdalmasan nyílt mérkőzésen döntetlen, eldőlhetett volna így is, de úgy is.
ZTE - KTE 3-2
Sajnos mi jöttünk ki rosszul a gólváltásokból.
Haladás - KTE 3-3
Internet előtt se volt könnyű, hiszen mindig a Haladás vezetett, de a lényeg, hogy megvan az egy pont.
Kispest fölött lila volt az ég
Honvéd - KTE 0-1. Romeo lehúzta a rolót, Szavke meg bedurrantotta.
Baj, hogy zakó, még nagyobb baj, hogy papírforma
Pápa - KTE 2-0
Megalázó volt
Diósgyőr - KTE 4-1
Breaking news!!!! KTE-Vasas 5-1!
KTE-Vasas 5-1
KTE - Győr 2-0
Megy a vita, hogy most akkor kilenc ember ellen elég-e ez, véleményem: jobb győztes meccs után fanyalogni, mint hősies vereség után büszkének lenni.
Újpest - KTE 3-1
Az egyetlen pozitívum, hogy zárt kapus volt, így aztán nem kellett leverten bumlizni hazafelé. Ha ez így megy tovább, hamarosan nagy leárazások lesznek KTE kegytárgyak frontján. Mindegy, hétvégén újra kint leszünk. (Sőt, már szerdán is.)
KTE - Videoton 3-6
Ilyen is van. Sőt, egy-hat is volt.
Impressziók a KTE-MTK Ligakupa meccsről�Observations of an Honest Man� (Syrius)Bemelegítés, hajszál híján KO-val�Fejünk fölött repül a nikkel szamovár.� (Kassák Lajos.)
Kis híján nem jutottam ki a meccsre. Előző délután � nem óhajtott szabad idő birtokában - azt mondtam, szép idő esetén kinézünk. Ebben nem is volt hiba, ezer ágra sütött a nap. Igen ám, de délelőtt kilenc óra tájban, a piacon a fogyasztói kosárba váratlanul másfél kiló birkahús került bele, birka testvérnek nevezett darabja háromnegyedtizenkettőre megfőtt, ebédre a pörkölt felét � meg levest, naná � krumplival agyba be, mint mondjak, olyan ütést kaptam, hogy rám kellett számolni. Nem sok híja, hogy nem lett KO. Így azután jó húsz perces késéssel értem ki a tét nélküli, kutyát-nem-érdekli Ligakupameccsre, amire miért is indultam? Vakartam a fejemet, mert azért hívottott vissza az ágy. Ja igen. Csapattól elbúcsúzni, illetve Csertői Aurél gesztusnyelvét, lehetőség szerint mimikáját tanulmányozni, azokból messzemenő következtetést levonni.
Mit árult el Csertői Aurél arca?�Kik ezek? Kik ezek az emberek?� (Bizottság együttes)
Who are you and who am I? (Electric Light Ochestra)
Bár a műfüves pályán nincs futópálya, - az ember a partjelző fejére tudna csorgatni egy liter zacskós tejet, olyan közel van a korláthoz, amire könyöklünk, de ez persze csak elméleti állítás, és akkor a negatív példa mellé tegyünk egy pozitívat is: a keménytarhonyával is lehetne etetni, szépen, gyengéden, szeretettel: na most tátsd ki, áá, egyet apucinak!, - Csertői Aurél ennek ellenére mégis olyan messze volt, a túloldal olyan olimposzi távolságban volt, hogy gyakorlatilag csak a sziluettjét sikerült nagy nehezen kihámozni. Hogy mire lettünk volna kíváncsiak? Hát arra, hogy mi van az arcára írva. Mármint elnézve a csapatunkat. Csertői úr természetesen egy hazárdjátékos nyugalmával üldögélt, de vajon gondolatban a kezeibe temette az arcát? Hogy �te jószagú atyaúristen. Hát meg vagyok én húzatva, hogy ide aláírtam? Mit vállaltam be már megint, te jó ég. Pedig hányszor megígértem az asszonynak, hogy legközelebb legalább egyszer megnézem azt a csapatot, ahova felkértek. (Hogy tavaly, a Haladás edzőjeként már láttam? Ez közkeletű tévedés: akkor én csak a Haladást néztem és láttam.) No, mindegy, most a végéig még az arcomon tartom a pléh pofát, aztán a meccs után egy mukk nélkül menekülünk el innen, el ebből a városból, el ebből a tájegységből, messze ettől a csapattól, amely menthetetlen és reménytelen, amely � a vak is látja � kiesésre ítélt, amelyről inkább azt nem érti az ember, hogyan szerzett pontot egyáltalán valaki ellen.� Vagy pedig Buddha szobor rejtélyességével mosolygott, mint aki máris tudja, amit tud. Hogy tavasszal olyan penge kis gárdát gyúr, kovácsol ebből a lelkileg �reméljük: - átmenetileg leült társaságból, hogy annak csodájára járnak nem csak Budapestrű, nem csak Zalábú, de hanem még a Májer Münkhentű is.
Ám színházi látcső kezünk ügyében ott a műfüves pálya szélén nem lévén, Csertői Aurél arcát � ismétlem - nem láttuk, így a mögöttünk álló bekezdés voltaképpen okafogyottnak tekinthető. Lenne, de nem az, mert a burkolt kérdés mégis benne van, a burkolt kérdés fontos, mert hogy mi fúrja az oldalunkat? Hogy mit gondolhat vajon Csertői most, igazából, miután már látta őket bajnokin, agyonverve?
Cukic�I�ll be back.� (A Terminátor, vagy Jack Slater, kinek melyik.)
�I will return, as a live, as a breath as I burn.� (Van Der Graaf Generator
Nagy örömmel láttam a pályán Cukic-ot, aki � tavaly nyáron nagy meglepetésünkre, az utolsó pillanatban � Mezőkövesdre száműződött. Cukic tudvalevőleg nem egy pengés játékos, viszont annyit hajt, annyit küzd, annyit fut, hogy vele legalább mintegy tizenöt kilométerrel messzebbre jut a csapat. Cukic-ról a két legszebb emlékünk a Vasas elleni hazai gól, (laposan a bal sarokba, a kapufa mellé), és a Vasas elleni idegenbeli gól. (Berobbanva, fejjel a hálóba. Meg aztán az ünneplés!) Láttuk még nyáron a bor utcában. Mielőtt bárki bulvár újságért kiáltana: nem részegen, abban az állapotban mi leledzettünk, hanem bánatosan, de nem ilyen futó hangulat volt ám az a bú, hanem világfájdalom. Utólag, Mezőkövesdre távozta hallatán már a bor utcai sértettség okát is érteni véltük.
Most viszont olyan magabiztossággal mozgott, olyan tanárian szerelt, olyan tiszteletet parancsolóan intézkedett, mintha a régi osztályfőnök érkezett volna vissza az elkanászodott osztályba.
Lazareanu kommunikál"Hey, you." (Pink Floyd)
A román kapus tette, ami kapustól elvárható: hangjelzésekkel próbálta összefogni a védelmet, irányítani a csapatot. A dolog szépséghibája, hogy mindössze egyetlen szót használt, azt, amit teniszpályán a vonalbírók: Out. És ezt egy-egy alkalommal nem is csak egyszer mondta el, hanem valahogy így. Out. � Out. Out. Out. � Out. Out. � Out. Ráadásul ez az utasítás szerintem � jó félóra megfigyelés után � két különböző dolgot is jelentett. Az egyik, hogy állítsák lesre a támadókat, a másik pedig az, hogy kirúgásnál menjenek föl. Na már most lesre állításnál ez így elég körülményesnek tűnik, hogy körülbelül hét másodpercig kell többször kiabálni, hogy Out. Azt nem mondom, hogy azt várnám el, hogy a kapus egy képzeletbeli csocsóboton húzogassa (nem jobbra, balra, hanem) előre hátra a védelmet, ahogy a lesreállítás kívánja, de ez az utasítás így, ebben a formában meglehetősen követhetetlennek tűnt.
Hogyan pörölt Koncz?
Az MTK második gólja lesgyanús helyzetből született. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ordító lesből. Szó szerint, hiszen a pálya széléről ezen egy alkalommal a közelben állók ordítottak is, hogy les. De nem is csak a nézők, akik valóban csak ezen alkalommal törték meg a műkerti műfüves nézői szempontból kápolnai hallgatást idéző csöndjét, hanem a Koncz Zsolti is. (Kislány újdonsült apukája, ezúton is gratulálunk.) Koncz Zsolti már az indítás pillanatában beleüvöltötte az éterbe, hogy les, és miután a labda a hálónkban landolt, meglepő vehemenciával indult meg a partbíró felé, hogy �Ki volt benn? Ki volt benne? Mutassa meg, hogy ki volt benn? Ki volt benn? Mutassa meg?� De mondom, olyan vehemenciával indult meg a spori felé, hogy már-már attól tartottam, hogy kiállítják. A bíró is odament, csitítgatni, Zsolti azonban továbbra is követelte a választ, hogy ki ragadt bent. Én ittam a perpatvar minden rezzenését, hiszen ritka alkalom ez. A Széktói tizenötezres közönsége előtt az ember csak látja, hogy a védő odamegy a partjelzőhöz, és méltatlankodik, de a felháborodott zsivaj miatt csak a hadonászást látja. Itt viszont végre kiderült, hogy igenis konkrétan kéri számon, hogy mi történt. (Bármiféle trágárság nélkül, hadd tegyem hozzá.)
(Én a másik térfélen álltam, úgyhogy les ügyében állást foglalni nem tudok, egy közvetett bizonyíték az off side-ra azonban a rendelkezésünkre áll: Lazareanu ennél az esetnél egyetlen egyszer sem rikoltotta, hogy Out, tehát ha rá támaszkodunk, akkor ez minden lesek lese lehetett.)
Látogatói, egyben szakértői hozzászólás, játékvezetői Murphy törvénynek beillik:
2009.12.01. KHLA pillanatfelvételhez hozzáfűzve: "Mindig az kiabálja a lest, aki miatt nincs les". Az esetek nagy százalékában így van, persze kivétel is előfordul.Security�A vonat ment tovább, csak zökkent, meg sem állt,
s egy fényes helyen váratlanul kiszálltál.� (LGT)
Ady után szabadon, ha kérhetem, ezentúl ne tapossatok rajtuk nagyon, ne tiporjatok rajtuk nagyon. Bár az egyik sárga mellényes megfelelt hírének: amikor a húsz perces késés után megkérdeztem, volt-e már gól, vállat vonva annyit felelt, hogy asszem, nem. Egy takarítónő tudott volna ilyen érdektelenséggel vállat vonni. (Ráadásul nem is volt igaz, csak a szünetben tudtam meg, hogy nem vezetést szereztünk meg nem sokkal az első félidő lefújása előtt, hanem egyenlítettünk.) Ám amikor távoztam a mérkőzésről, hirtelen feltűnt egy másik sárga mellényes. Nem akartam hinni a szememnek, de muszáj volt. Nem kisebb ember állt ott tétován, a lassan kiguruló autók közt, mint azt, aki annak idején, 1991-ben a KTE-Diósgyőr meccsen, a Városi Pályán 1-1 után a vezetést szerezte meg. Na jó, nincs ebben semmi, nincs az sehol leírva, hogy minden focistának minimum edzőnek kell lennie, de a néhai gólvágót itt, egy ilyen csöndes kis meccsen securitys mellényben bizonytalanul álldogálni látni mégis olyan érzést keltett az emberben, hogy szerencsétlen dolog, ha egy tanár abba az iskolába megy vissza mondjuk portásnak, ahol valaha tanított.
Ja, és a gólok:
Az egyenlítő gólunk úgy született, hogy Csori előreívelt egy szabadrúgást, valaki az ötös sarkáról átfejelte a túloldalra, (Litsingi?), a túloldalon pedig a berobbanó Janika juttatta a hálóba. A második egalizálás egy mintegy tizenöt méterről leadott lövésből történt, szerintem megpattant egy lábon, azért hullott át védhetetlenül a kapus fölött, de erre nem vennék mérget. A meccset utána le is fújták.
A szemtanú helyreigazít!! (Kovács György barátunk személyesen jelentkezett. Ő az, aki a KTE-UTE beszámolóban idézett, a rendőrök és a zöld mezes kartárs közt elhangzott párbeszéd fültanúja volt, és volt olyan kedves, hogy beküldte a dialóg és a szituáció autentikus, precíz leírását. Az eredeti leírásban csak anoním Vasas drukkerként szerepel. Kérdeztem, hogy ezt az inkrimináló adatot húzzam-e ki most, hogy immáron névvel is vállalja a nyilvánosságot, ám ő nemhogy kihúzatni nem akarta a Vasasra való utalást, hanem érthetetlen mód egyenesen kérkedne vele!)
"...egy kiegészítéssel élnék:
Az Újpest meccsen a (leírni sem tudom úgy, hogy közben ne mondjak magamban rosszat) FTC-mezben villogó Várkonyi barátunkat (?) a sünök a meccs előtt érték utol a sportcsarnok környékén, és a beszélgetés a következőképpen zajlott le szó szerint:
- Figyelj, ugye tudod, hogy mindkét tábor lila ugye?
- Persze.
- Te meg kijössz ide Fradi mezben, ez nagyon nem jó ám. Jó, oké, annak szurkolsz, akinek akarsz, és most még idejöttünk, megvédünk, de szerintem nagyon gyorsan vedd le ezt a pólót, vagy vegyél rá valamit, mert ebből baj lesz.
(Várkonyi úr kussban, értetlen arcot vágva mered a yardra)
- Na jól van, azt csinálsz, amit akarsz, ez a te életed, úgy kúrod el, ahogy akarod.
(a magasan kvalifikált szem- és fültanú ekkor úgy érezte, hogy eljött az idő, és az egyébként ilyen tettektől amúgy �normális� állapotában sem tartózkodó személyem a lélekmelegítő hatása alatt artikulátlan: �Elkúrtad, elkúrtad!� felkiáltással nyugtázta a történteket, majd barátai verbális tanácsára, illetve óvatos fizikai ráhatására elhagyta a helyszínt)
Nos a kiegészítés ennyi lenne a történethez." KTE-REACZTE 7-3, avagy Jucika és Matt
Hogy mi volt az egyik sértés, amit tegnap a hazai közönség véleménye szerint indiszponáltan és a hazai csapatot sújtó módon lengető partjelző fejéhez vágtak? �A Jucika nálad sokkal jobb vót, te g- -i.�
Történt ugyanis, hogy a múlt pénteki REAC meccsen az egyik partjelző nő volt. Mondanom sem kell, részleteznem meg felesleges, hogy már a kezdés után jöttek a zömében nyomdafestéket nem tűrő, csak laktanyákban és tribünökön hallható, a beordibálók által szellemesnek vélt válogatott trágárságok. (Ezt a koncepciót vitatom, egyébként: addig minek szidjuk, amíg nem is "vétett" ellenünk? Ráadásul úgyis csak nagyjából egy, másfél percet kell kibírni, majd "vét".)
Aztán amikor a REAC lesgyanús - ezzel nem azt állítom, hogy a partjelző hölgynek nem lehetett igaza, mert lehet, hogy nem volt les, csak nem biztos � helyzetből indulva berúgta a másodikat és megszerezte a vezetést, érthető módon egyre szervezettebb formában fordult ellene a népharag.
Ám aztán 2-2 után a hangulat némileg enyhült, és az addig hallott trágárságokat néhány Judit bekiabálás is fűszerezte.
(Matt-tel, a kenti angollal közben azon agyaltunk, hogy ha az angol nyelvben a partjelző linesman, akkor most ez a hölgy lineswoman, vagy female linesman. Előbbiben maradtunk.)
A második félidőben történt hazai egyenlítést követően aztán kezdett enyhülni a partjelző hölggyel szembeni lincshangulat, sőt, olykor már szervezett formában a �Júdit! Júdit! Júdit!� skandálás is kezdetét vette.
Én ekkor Matt-nek azt magyaráztam, hogy valószínűleg ez nem az igazi neve lehet, hanem a szurkolók valószínűleg minden női pályatartozékot Judit néven illetnek. (Ahogy Kecskeméten az összes, általában pesti csapatok keretében idelátogató igen hosszú hajú, lófarokba kötött frizurájú labdarúgókat a népnyelv egyöntetűen Zsuzsinak nevezi, rögtön a meccs elején magának kipécézi, és nagyjából olyan mértékben rühelli, amennyire gyermekkoromban, a hatvanas-hetvenes évek fordulója táján a teljes vidéki rokonságunk a farmeros-szakállas-hosszú hajú fiatalokon és a Ringasd el magad című szám öncélú értelmetlenségén megbotránkozott.) A Matt-nek adott információt tekintve viszont tévedtem, tegnap, a ZTE meccsen ugyanis Matt, amikor Jucika ismét, immár kimondottan pozitív felhanggal szóba került elmondta, hogy ő direkt utánanézett (!!), és tényleg Judit volt az asszisztens hölgy neve. (Magamban elismerően csóváltam a fejem, a mindenit! A Matt képes volt ezt interneten kibogarászni? Kalap le!)
Na és aztán amikor végre már vezetett a KTE, előbb négy, majd öt háromra, és a kiállítások miatt a tribün végleg megenyhült, akkor előbb a trágárságok kezdtek egyre inkább elmaradozni, majd az egyre sűrűsödő �Júdit! Júdit! Júdit� kórust az immáron kedélyes szimpátiára utaló �Jucika! Jucika! Jucika!� váltotta föl, a kórusban részt nem vevők nem kis derűjét kiváltva.
Ami pedig Matt-et illeti, tegnap a meccs és négy sör után bevallotta, hogy most már beleszeretett a csapatba. Elmondta, hogy otthon, Angliában a kedvenc csapatát voltaképpen csak tévében látja, meg újságban olvas róluk, és hogy bármekkora futballbolond, ő ilyet még életében nem élt át, hogy egyszer csak rendszeresen elkezd járni egy klub meccseire. S valóban, már hetek óta egyre több játékost ismer név szerint, némelyeket a keresztneve alapján is, s ő például az első között volt, aki felfigyelt arra, hogy a Litsingi, még ha szór is el labdákat, milyen hihetetlenül hasznosan játszik. Az meg, hogy meccs után lejön pacsizni a srácokkal, most már természetes.
Ahogy az is, hogy már nem először csatlakozik bele a �Hajrá lilák�, illetve a �Hajrá KTE!� kórusba, azt viszont tegnap hallottam először, s magamban rendkívül jót somolyogtam is rajta, hogy egy elmaradt büntető után hallom, hogy egy új kórusban is debütált, imígyen: �Hülye vadzs! Hülye vadzs! Hülye vadzs!�
És amikor a feleségemnek, akinek ő ugyebár a kollégája, erről beszámoltam, akkor az asszony rögtön rávágta, hogy tegnap fel is tűnt neki, hogy amikor a meccsről kérdezte, akkor Matt immáron többes szám első személyben nyilatkozott, tehát WE volt az alany.
Mi mással zárhatnám e rövidkét, mint azzal az sms idézésével, amit még valamikor márciusban küldött, a győri tévé meccs előtt. �Oira KTE!�
Április 30. Vasas-KTE, bölcsissel
Ki a könyvet ösmeri, annak számára Krónikás állandó dilemmája sem idegen: Lelkiismeretes apa hogy hagyja otthon a családját, a gyermekeit egy nyavalyás fodbal meccs miatt? Ez volt megin�, ezerrel, de aztán kedd délelőtt éreztem: dilemmák ausz, a Vasas meccsre elmegyünk.
Én mentem összeszedni a csapatot oviba és bölcsibe, s a nagyobbikat elkezdtem finoman eképp puhítani: Figyelj csak, apa ma este lehet, hogy nem lesz itthon, mert elmegy meccsre. Erre a kisebbik (három és fél): �Apa, én el akarod veled menni�. Erre kapásból a nagyobbik (hat és fél): �Jaj de jó, ketten leszünk anyával!� (Rögtön elő is adta a Csavard fel a szőnyeget prózában zanzásítva, de stimmelt.) Pár kontrollkérdés a kisebbikhez, hogy de hát Pesten, meg hogy messze van, de hajthatatlan volt, sőt, még azt is kijelentette: �Apa, ne aggódjál, hazafelé csicsikázok.�.
Anyukájuk már a boltban talált ránk, majdnem kész tények elég állítva, ahol bevásárlás történt. (Persze mind a meccsre menőnek, mind az itthon maradónak fele-fele arányban): Chips, két kis dobozos üdítő, nápolyi (ez csak a kirándulónak), Dörmi mackó. (Figyelem, ennek később még lesz jelentősége!)
Alig másfél óra múlva már az angyalföldi stadion lelátóján üldögéltünk, a kecskeméti tábor közepén, egészen egy percig, amikor a Devils kórusa tőlünk három méterre rázendített, és azonnal láttam a szegénykém rémült arcán, hogy nem is a kórus a sok, hanem a nagydob, úgyhogy a kezdő sípszóra már a kecskeméti tábortól harminc méterre, a kapu mögött üldögéltünk. A tábor egyébként ugyanott állt, ahogy immáron majdnem húsz éve a szegedi, azon a Vasas-Szeged odavágón. (Ezt nem utólag emelem ki, ott akkor is megemlékeztem a régi meccsről.)
Indul a meccs, elég nyugisan, eddig idegenbeli meccsek még csak ennél nehezebben indultak. Aztán amikor Cukic a hálóba csúsztat, az én Góól! kiáltásomtól a drága kislányom sokkal jobban megrémült, mint a kórustól, alig győztem lenyugtatni. Egyébként szurkolgatott ő magától is, legtöbbször a Hajrá Yannick-ot kiabálta, ritkábban a Hajrá hírös várost, nagy néha Hajrá KTE-t is eleresztett. A második gól előtt bosszankodtam, hogy mi a fenének kell fölpörgetni a labdát, az ilyenből már sose lesz semmi, ám mire végigmondtam az okfejtést, valaki már le is fejelte jó helyre a labdát, Janika rástartolt és bevágta, kettő-null ide.
Megy ez, mint a karikacsapás. A szél miatt a picit magam elé ültettem, türelmesen majszolgatta a chips-et.
A harmadik gól elmaradt, pedig a Litsingi amúgy Madjer módra bizony elsarkazta a megdermedt kapus mellett, a forduló gólja lett volna, ha nem pár centire a bal alsó sarok mellett gurul el.
A Vasas még csak nem is veszélyeztetett, nagyon úgy éreztem, hogy ilyen gyenge ellenféllel az idén még nem találkoztunk. (Persze, tudom, nincs pénz Angyalföldön, meg egyebek, de most nem az okok a lényeg, ilyenkor a tribünön csakis a konkrét, az adott helyzet érdekes, a most folyó meccset kell megnyerni.)
A szünetben elballagtunk a bejárathoz, ahol a meccs előtt a beengedőembereknek volt szívük a bölcsis gyermek fél literes, egyébként originálisan lezárt ice teáját elvenni, mondván, hogy majd szünetben jönnünk vissza meginni, mert a tribünre föl nem vihetjük. Mire lementünk érte, az üveg ott volt ugyan, de üresen, és a kislányom igen nagy sírásban tört volna ki, ha nem lett volna nálam egy tartalék kisüdítő. Ezt jólesik azért így leírni, mert bár igaz, hogy a könyv írása során, és az NB II-es bajnokság megnyerése után megbékéltem a múlttal, mintegy kikúráltam magamból a Vasas fóbiát, azért az mégis jól hangzik, hogy a Vasas pályán a bölcsis gyerekek teáját is megdurrantják. Úgyhogy maradjon meg ez így a történelem számára. (Akkor is, ha netán arra járó kecskeméti itta meg. Ennyi rosszmájúság nem hogy belefér, hanem tán kell is.)
A második félidő elején rögtön kihagytunk két helyzetet, és erre a semmiből jött a felelet: jó beadás, és a Sowumni olyan öt vagy tíz méterről üresen érkezve bombaerővel be a léc alá. Na, ekkor kezdtem el a meccs miatt először idegeskedni, mert látszott, hogy ezt nagyon nyerni kéne, és elcseszni pont így lehet, hogy a semmiből felhozzuk az ellenfelet. De aztán hál�Istennek gyorsan alábbhagyott a hazai lendület.
A kislányom az ötvenedik perc táján jelezte, hogy már csak négy darab chips van. Szeretettel bólogattam. (Szépen beosztotta.) Sőt, még tíz percig majszolgatta a maradékot, aztán a hatvanadik percben bejelentette, hogy elfogyott, majd legnagyobb megrökönyödésemre felállt, és azt mondta, hogy akkor mehetünk haza. Egyszerre kapkodtam levegő után és áldottam az apai előrelátást � nem megalapozatlan amúgy, hisz a nagyobbikkal is jártam én otthon mecc
Szólj hozzá
Diogenes [ 2011-07-01 12:00 ]
Szuper összeállítás. Az meg külön öröm, hogy szerénységem is megjelenik benne, mint célszemély.
Gratula!
Freca [ 2009-05-07 17:57 ]
Linesperson.
Hírek
Vasas - KTE 2-4 (0-3)
Magabiztos győzelem. Újra kupadöntőben a KTE. Debrecen - KTE 1-1
Az egyenlítő gólunkig is csak a leginkább elfogultak izgultak egy picit - vagyis egy picit mi is izgultunk -, ám amikor Savic tanári labdáját követően Tököli eldöntötte a továbbjutást, végképp megnyugodtunk.
A "Mit ér a kupadöntő, ha Liga?" kérdés felvetésekor jusson eszünkbe például a pár héttel ezelőtti Liverpool-Cardiff City csodálatos League Cup final, és örüljünk, hogy az idén újra kupadöntőben szurkolhatunk, ráadásul itthon.
(S hogy ennek például mi a folyománya? Hát például az, hogy a kényelmes megoldás miatt nálunk például immáron a család összes nőtagja bejelentette részvételi szándékát.) KTE - Haladás 2-2
Rendkívül indiszponált játékvezetés mellett a gyenge színvonalú, mégis küzdelmes mérkőzés a gólváltásoknak köszönhetően voltaképpen elszórakoztatta a publikumot. Az eredmény igazságos. 1-0, (Lencse) 1-1, 1-2, 2-2 (Tököli). KTE - Debrecen 4-0
Az ember ímmel-ámmal, félszívvel, logisztikázza ki, hogy a sípszóra kiérjen, - mert ez csak Ligakupa, és bár elődöntő, de akkor is csak odavágó a Debrecen ellen -, aztán úgy tér haza, hogy fél lábbal már a következő kupadöntőben van a csapat, és bár csak Ligakupa, tehát pacal helyett csak paprikás krumpli, de a paprikás krumpli is jó, ha éhes az ember. Csak most már aztán főzzük is meg. Honvéd - KTE 1-4
Egyszerű játék ez. Hátul nem kell gólt kapni, elöl néhány helyzetet be kell rúgni. Csattanós válasz ez a károgóknak - vagyis nekem is. Carry on! KTE - Pécs 1-2
A 22. másodpercben már vezettünk, 10 perc 43 másodperc után már ők vezettek. Ezután nyolcvan percen át erőlködtünk, elképzelés, átütőerő nélkül. Igazságos az eredmény. Debrecen - KTE 2-1
Óvatosan kezdtünk, aztán egyre bátrabbá váltunk. Én tévében nézve úgy éreztem, az egyik pontra rászolgáltunk volna. KTE - MTK 1-0
Ligakupa: KTE - MTK 1-0. Összesítésben 3-2. Akik becsülettel végigfagyoskodták a mérkőzést, azok jutalma egy Litsingi-gól volt a 79. perc táján. Továbbjutásunk csak addig a néhány másodpercig forgott veszélyben, amikor az első félidőben egy vendégfejes után a labda gondolkodott, hogy a jobb alsó sarkunkba pattanjon vagy mellé. KTE - Diósgyőr 1-0
A 6. másodpercben megítélt büntetőből szerzett góllal értékes három pontot szereztünk egy alacsony színvonalú, küzdelmes mérkőzésen. Debrecen - KTE 1-1 (0-1)
Becsülettel harcoltak a fiúk, sokáig csak egy gólra voltunk a továbbjutástól, a párharc tehát végig kiélezett volt, ezt elsősorban a Debrecenbe ellátott szurkolóink meg is érdemelték. Tehát mégiscsak az odavágó második félidejében látott brigád a mi csapatunk. KTE - DEbrecen 1-2 (0-2)
Kínkeserv a köbön. Néző korábban kibolondítva, tragikomikus gesztus, homályos jövő, the rest is silence. KTE - DEbrecen 1-2 (0-2)
Kínkeserv a köbön. Néző korábban kibolondítva, tragikomikus gesztus, a jövő homály. Kaposvár - KTE 2-1
Vert sereg kapott ki Kapos büszke várában. KTE - Paks 0-1
Mumusunk lett a Paks. Megérdemelten szenvedtünk vereséget egy sokáig 0-0-ásnak kinéző mérkőzésen az idei év leggyengébb játékával. A teljes csapat betlije ellenére Németh Gábort mégis muszáj kiemelni: nélküle már az első félidőben komoly hátránnyal fordultunk volna. Angol szakértőnk véleménye: This game was difficult to lose but we succeeded. (Ezt a meccset nehéz volt elveszíteni, de nekünk sikerült.) Ligakpua: KTE - Szolnok 0-0
A Ligakupa jelenlegi fázisában már mindkét brigádnak mindegy volt. Olyan is volt. De a szurkoló nem teheti meg, hogy nem megy ki. (Még ha szét is fagy.) KTE-Siófok 3-2 (1-2)
Nehéz, de megérdemelt győzelem. Újpest - KTE 3-1
First half was disappointing, but we dominated after the equaliser and deserved another goal. That said, there was more than one penalty that could have been given to Ujpest, so ultimately, we deserved a point from this game and were unlucky to come away with nothing. My MotM: Maynard for his work in both attack and defence. Good effort boys! Hajra KTE! (Matt Bruce)
Hajtott a csapat, eldőlhetett volna így is, úgy is. Sajnos úgy dőlt el. KTE - Pápa 3-0
Helyenként parádés játékkal, megérdemelten győzött a KTE, s a tabellán eddig nem látott magasságba emelkedett. Sivic és Savic újfent bizonyította, hogy erről a sportágról ők tudják a legtöbbet Magyarországon. De a meccs embere ismét Bori Gábor volt. Videoton - KTE 0-2 (0-0)
Fegyelmezett, jól szervezett játékkal bravúros, megérdemelt győzelem a bajnok otthonában. Radanovic csúsztatott, Savic bombázott. Rába ETO - KTE 4-0
Nagyon kikaptunk. Mit lehet erre mondani? Azt, hogy jobb a Rába ETO vendégeként szarrá veretődni, mint Szentesen küszködni a második ligába való feljutásért.
Ja, és a Ribánszki nem kapus. Aranyos fickó, imádom, bármikor beszélgetek vele, főzök rá, de nem kapus. KTE - Ferencváros 1-0
A vendégcsapat jól megszervezte a védekezését. Ennek ellenére többgólos hazai győzelem is születhetett volna, mivel azonban a helyzetek kimaradtak, a végén örülhettünk a győzelemnek a minden mindegy alapon kitámadó fővárosiak ellen. ZTE - KTE 1-1
Döntetlen a sereghajtó vendégeként. Vezettünk is, aztán a végén tíz emberrel támadtunk. A netes tudósításokból ítélve. KTE - Vasas 1-1
Nagy nehézségek árán sikerült feltörni a Vasas védelmét. Ha a helyzeteket berúgjuk, simán megvan a meccs. Aztán a némi bíróig segédlettel megtámogatott Vasas úgy fölbuzdult, hogy a végén az iksznek is örülhettünk. Az az érzésem, hogy szerdán veszítettük el ezt a két pontot, amikor tíz emberrel mindent elkövettünk a győzelemért. Haladás - KTE 2-2
Így a távolból, látatlanban bravúrosnak tűnő pontszerzés, értékesnek tűnő pont. Haladás - KTE 2-2
Így a távolból, látatlanban bravúrosnak tűnő pontszerzés, értékesnek tűnő pont. KTE - Honvéd 3-1 (1-1)
Közönszégszórakoztató, izgalmas mérkőzésen megérdemelt győzelem. Pécs - KTE 2-2
Nem láttam a mérkőzést, csak a vitibeten követtem a számokat, (elég fárasztó volt), tehát elfogulatlanság nélkül jelenthetem ki: két pontot Pécsen hagytunk. KTE - Debrecen 0-1
A vendéggyőzelem igazságtalannak tűnhet, de nem érdemtelen. Ma este:
KTE - Debrecen. Diósgyőr - KTE 1-2
Nyertünk, az a lényeg, a többire fátylat. KTE - Kaposvár 4-0 (3-0)
Siófokon tudtam követni, neten, egy étteremben, de büszkén KTE póló/sálban. Hogy egy kedves ismerőst idézzek: állva haltunk meg. Paks - KTE 3-2
A tribünön 3-1 után aggodalom által vezérelve már azon malmoztunk, hogy ez milyen siralmas, hogy a védelem átjáróház, meg hogy a támadójáték esetleges, ehhez képest meg simán döntetlen is lehetett volna. Kecskeméti TE - Aktobe 1-1
Dühömben fogalmazott fogadalmamat megszegve, gyermekeimet nyaralásban cserbenhagyva mégiscsak hazajöttem a mérkőzésre. Nálunk jobb csapat ellen csíptünk meg egy értéktelen döntetlent. (Hogy Dosso mit keres a kezdőben: rejtély. Mondjuk nálam az Ebala is a "köszönjük, Emese kategória.) A kupafőpróbán Kecskeméti TE – Videoton 0-1 (0-0)
Az első félidőben a vendégeknek állt a zászló, nyomasztó volt a vendégfölény, úgy a 60. perc után inkább nekünk, 10 emberrel szemben már helyzeteink is voltak, őket kihagytuk, aztán egy szép egyéni villanás döntötte el a meccset. (A tűzijátékot eme malőrből kifolyólag nem vártuk meg.) Semmi gond, a májusit kellett megnyerni.
KTE - Gloria Bistrica 1-1 (1-0)
Sok jó ember kis helyen is nagyon tud aggódni a csapatért. Fotó: délmagyar
A második félidőben aztán mintha kicserélték volna a csapatot. Litsingui, a szünetben beállt cserejátékos látványos akció végén a harmadik percben egyenlített, majd a félidő derekán Lencse káprázatosan nagy gólt ragasztott a Siófok kapujának a jobb alsó sarkába. (Jó huszonötről, laposan, elképesztően nagy bomba volt.) Ezt követően az eredmény lehetett volna akár öt is ide, - hogy nem lett így, abban az egyre indiszponáltabb teljesítményt nyújtó partjelzőnek is volt szerepe -, de a végén akár el is úszhatott volna két pont. A Siófok tett azért, hogy találjon gólt, szerencsére nem talált.
A meccs embere nálam Németh Gábor. Lencse a második félidőben látványos teljesítményt nyújtott, Gyurcsó a szokásos csupaszív játékát hozta, csatár létére nem egyszer utolsó emberként mentett. De a nem egy látványos, mégis veszélyes, alattomos lövést hárító Németh Gábor nyugalma, megbízhatósága nélkül nem jött volna össze a győzelem.
Újpest-KTE 3-1
A KTE International Supporters` Club képviselője társaságában tekintettük meg a mérkőzést, ezúttal az ő véleményével kezdjük: (Holnap majd fordítom is.)
First half was disappointing, but we dominated after the equaliser and deserved another goal. That said, there was more than one penalty that could have been given to Ujpest, so ultimately, we deserved a point from this game and were unlucky to come away with nothing. My MotM: Maynard for his work in both attack and defence. Good effort boys! Hajra KTE! (Matt Bruce)
Hajtott a csapat, eldőlhetett volna így is, úgy is. Sajnos úgy dőlt el.
KTE-Pápa 3-0
Helyenként parádés játékkal, megérdemelten győzött a KTE, s a tabellán eddig nem látott magasságba emelkedett. Sivic és Savic újfent bizonyította, hogy erről a sportágról ők tudják a legtöbbet Magyarországon. De a meccs legjobbja ismét Bori Gábor volt.
After a beautiful, sometimes spectacular 3-0 victory against Pápa KTE moved to heights unprecedented on the table. Sivic and Savic proved again that they are the Sultans of football in Hungary. But the man of the game was Gábor Bori again.
A ZTE szurkoló a csarnokban a KTE- meccs után
Szóval úgy tudtunk átérni azon lila sálasan, kegytárgyakba burkolva a KTE meccsről a kosármeccsre, hogy majd félidős késéssel, mert egybecsúszott a kettő. (Sokan malmoztak, érdemes-e jegyet venni a kosármeccsre úgy, hogy egy félidőről már gyakorlatilag lemaradtunk, de kérem szépen: KTE jeggyel, illetve bérlettel nem kellett jegyet váltani!)
Aztán beértünk, és elég volt egy pillantást vetni az eredményjelzőre (51-30), hogy lássuk: ezúttal csak szó szerinti, nem pedig képletes értelemben fogunk fölmelegedni a csarnokban.
A végeredményre már nem is emlékszem, iszonyú verés lett a vége ellen a tavaly leeresztett, merthogy anyagilag kipukkant Zalaegerszeg ellen.
Na mármost ennek ellenére � értsd: hogy voltaképpen reménytelen az idegenbeli meccs - volt néhány ZTE szurkoló.
És kérem szépen, a meccs után, a csarnok előtt hallom ám, hogy jön ki egy ZTEs, igen-igen mérgesen, és gondolom, tán kapatosan is, mert hangosan mondogatta � nem üvöltötte, csak határozottan, fennhangon sorolta, hogy észrevegyék � hogy hajrá ZTE, bajnok a ZTE, bajnok a ZTE. És aztán hozzátette, Kecskemét, az miben bajnok. Nem tűnt egyébként verekedő huligánnak, csak igen elkeseredettnek. Úgyhogy � bár ilyet nem szoktam csinálni � finoman feleltem neki, hogy mi meg kupagyőztesek vagyunk. És akkor rám sandított, látta és megértette a lila sálat, és azt felelte: Igaz. Igaz.
Videoton - KTE 0-2 (0-0)
Fegyelmezett, jól szervezett játékkal bravúros, megérdemelt győzelem a bajnok otthonában. Radanovic csúsztatott, Savic bombázott.
Rába ETO-KTE 4-0
Nagyon kikaptunk. Mit lehet erre mondani? Azt, hogy jobb a Rába ETO vendégeként szarrá veretődni, mint Szentesen küszködni a második ligába való feljutásért.
Ja, és a Ribánszki nem kapus. Aranyos fickó, imádom, bármikor beszélgetek vele, főzök rá, de nem kapus.
KTE - Ferencváros 1-0 A vendégcsapat jól megszervezte a védekezését. Ennek ellenére többgólos hazai győzelem is születhetett volna, mivel azonban a helyzetek kimaradtak, a végén örülhettünk a győzelemnek a minden mindegy alapon kitámadó fővárosiak ellen.
ZTE-KTE 1-1
Döntetlen a sereghajtó vendégeként. Az elején a Zete tizenegyest hibázott, aztán mi vezettünk, aztán a végén, kiállítás után tíz emberrel is voltak helyzeteink. A netes tudósításokból ítélve.
Most mindenki elcsöndesedett-csalódott, a Vasas meg a Zete elleni döntetlen után, de a fodbal már csak ilyen. Ha a jövő hétvégén teszem azt legyőzzük a Ferencvárost, minden (látszólagos) botlás meg lesz bocsátva, elfelejtve, mindenki be lesz lelkesülve, mintha megnyertük volna a kupát. Ja, azt már megnyertük.
KTE � Újpest 4-3 (1-2)
1. Hangulat fölforrt
A Ligakupához méltóan csöndesen kezdődő mérkőzés a Ligakupához �méltatlanul� forró, fiesztahangulatban ért véget.
Ligakupa meccsre rutinból civilben (értsd: sál, egyéb harci díszek nélkül) jár az ember és nem óbégat. Az elképesztően indiszponált játékvezetői hármas azonban felrázta békés apátijából a hazai tábort; mit felrázta, úgy felpaprikázta, hogy már az első félidőben ment kórusban a Hajrá, Kecskemét! (Én úgy láttam, hogy nem csalt a sípos, csak valami elképesztően rosszul fújt.)
Az első, majd a második vendégtizenegyes persze csak olaj volt a tűzre.
2. Savic varázsol
1-3-nál a tizenhatosunknál felszabadító fejes, Savic a mellével maga elé teszi, a következő érintéssel negyven méteres, tökéletes indítás Gyurcsónak, az új kedvenc ki is ugrott jó ütemben, csak aztán valahogy rátekeredett a labdára, és odalett a helyzet.
Nem sokkal később, szintén 1-3-nál szabadrúgás, jó huszonötről. Kivételesen még kiabáltam is, hogy Savic álljon oda. Szavke a legnagyobb természetességgel lőtt a balösszekötő helyéről a jobb felső sarokba. 2-3.
Aztán jött még a nevetséges kiállítás, ment tovább a flúgos futam, tribünön a hangulat a tetőfokán, 3-3-nál azt beszélgettük, hogy ezt se hittük volna, hogy egyszer sajnálni fogjuk, hogy egy Ligakupa meccsből már csak pár perc van hátra. Aztán a végén győzött a �jó�.
3. Apai szerep: rutinból hoztuk
Kisebbik lányom látta a gólokat, tanári módon osztotta el a nyalóka-chips-sózott mogyoró triót a kilencven percre, felismerte a Kinder tojásos cikkekhez mellékelt fotókról Lajost, itthon hibátlanul számolt be eredményről-ellenfélről.
U.I. A nap legérdekesebb beszólása a játékvezetőnek (talán talányos is): Úgy néz ki a homlokod, mint egy vonatütköző. (?)
KTE � Debrecen 0-1. A vendéggyőzelem igazságtalannak tűnhet, de nem érdemtelen
1. Hogyan láttuk 88. percben?
Ez a szikrázóan kemény, nagy iramú, az első negyedórát követően robbanásig feszült hangulatú mérkőzés a bizonyíték arra, hogy egy 0-0-és meccs is lehet izgalmas és érdekes. Az első félidőben bizony fölényben volt a Loki, a kiállításra is szükség volt ahhoz, hogy a második félidőben már a KTE domináljon. Helyzeteket kialakítani azonban alig-alig sikerült, így igazságos a döntetlen.
2. Hogyan láttuk a lefújás után?
Nem tudtuk bedarálni a második félidőben végig hátrányban játszó vendégcsapatot, a vendéggyőzelem talán igazságtalan de nem érdemtelen.
3. Szintézis
Olyan szikrázó, lüktető mérkőzés volt, hogy kilencven perc után úgy éreztem, mintha száznyolcvan percig tartott volna az esemény. Nem csak kisebbik lányom ásítozott utána a kocsiban a hulla, mert idegi fáradtságtól, hanem én is.
4. A játékvezető Who`s the clown?