Ac-Bc koncert, Kecskemét, augusztus 6. Egy nem AC/DC rajongó megfigyelései. A műsor, avagy mit toltak, legközelebb mire számíts:
Nem kis szervezés kellett hozzá, hogy már a kezdésre, tehát a meghirdetett este nyolc után nem sokkal ott legyek, de sikerült. Megérte iparkodni, a banda ugyanis a Live Wireral indított. A műsor nagy részét a Bon Scott éra dalai tették ki, de került bele nem kevés nóta a Brian Johnson korszakból is. (A Big Gun, például, durrant nagyot az is.) Ami magát a műsort illeti, olyan, elismerésre méltóan sok számot nyomtak le, hogy szerintem magamtól én még ennyi AC/DCt egy húzásra nem hallgattam.
A banda:
Amikor az énekes hangja megszólalt, megdöbbentem. Nem voltam felkészülve arra, hogy olyan lesz, mintha magát Scott-ot hallanám. A frontember egyébként ránézésre, tehát arcra is méltó Bon Scott követő, a színpadról sugárzik róla az a hamisítatlan vásott kölyökség. De ez még hagyján, hanem amikor az első Brian Johnson nótát nyomták, akkor meg hurrogott. Vagyis az embernek az volt az érzése, hogy Scott és Johnson váltogatják egymást a színpadon. Az egész banda korrektül nyomta, a szólógitáros természetesen rövid nadrág, fehér ing, nyakkendő szerelésben tolta, és időnként bedobta azt a Youngos kacsázó ugrálást, de nem fárasztósan sokszor, szerintem ideális mértékben fűszerezett. (Kislányom hívta fel másnap a figyelmem, hogy „Apa, neked föltűnt, hogy a gitáros minden szám végén a levegőbe ugrott?” És tényleg.) (Néhányszor a közönség köreibe is lemerészkedett. Kétszer odamerészkedtem, és próbáltam szolidan headbangelni.)
A közönség, avagy mi:
Főtéri koncert volt, tehát viszonylag hűvösen indult a hangulat, ami nem csoda, hiszen ki tudja, mire lehet egy olyan helyen számítani, ahol sramli zene is bármikor föltűnhet. Az viszont már a kezdős előtt is látszott, hogy a megszokottnál egy hangyányival több leharcolt ex-rocker, (lelkében titokban ex nélkül) gyűlik a szökőkút köré, mint egyébként. Aztán a hangulat lassan, de biztosan javult. Fölforrni végül csak az utolsó nótára, a Thunderstruckra forrt föl, akkor már többedmagammal egészen a színpadi előre merészkedtünk, én még a mobiltelefonomat is tartottam bele a nagyvilágba, hátha a barátom felveszi, és megpukkadt az irigységtől, de csak később hívott vissza.
Egyszóval a hangulat is alakult meg az állapot is.
Ajánlom nem csak AC/DC rajongónak.
Május 27. Egy KTE nóta
Jó ideje ácsingózó igény egy KTE induló, úgyhogy amikor pár napja jött a telefon, hogy Kecskemét egyik sörözőjében csütörtök este valaki bemutatna egyet, ami készen van, magától értetődött, hogy én is indulok abba a sörözőbe, zsürizni. (Hogy közben sört is ittunk, az lényegtelen mellékszál: az ember egy sörözőben csak nem ihat Canada dry-t, furán venné ki magát.)
Elöljáróban annyit, hogy – ez szubjektív vélemény, megbántani senkit nem áll szándékomban, de az első döbbenet okának a tisztázása végett ez itt most mégis leszögezendő – én úgy érzem, hogy az őszinte kőkemény rock nyugaton nagyjából 1976-ra, Magyarországon – hm, legyünk jóindulatúak – 1983-ra kifutotta magát. (Egyszerű szerkezete idejétmúlttá vált, közhelyes szövegei minden patront ellőttek.)
Úgyhogy amikor először hallgattuk végig az opuszt, amelyben a műfaj által felállított korlátok miatt nem is lehet semmi új, őszinte, bánatos döbbenettel ültem, hogy ez nagyon rossz.
Azt természetesen már az első hallgatás után készséggel elismertem, hogy az hallatszik rajta, hogy a munka benne van, ezen az anyagon a zenészek korrekten, becsületesen megdolgoztak. (Ne kissebítsük érdemeiket: apait, anyait beleadtak.)
Aztán hamarosan megtaláltam az első pozitívumot is, az egyik, már első hallásra is tisztán kivehető sora ugyanis így szól: „győzni fog a jó.” Erre azért mégiscsak szélesen elmosolyodik a szurkolófajta ember, hiszen ez így a labdarúgás leglényegét kapja el. Mi vagyunk a jók, ők – az ellenfél, a bíró – a rosszak. (Hogy az aktuális meccsen melyik a nagyobb ellenség, az úgy a hatvanadik perc tájára általában kiderül.) És itt viszont visszakanyarodhatunk az őszinte kőkemény rockhoz, ami ezáltal ehelyt mégis létjogosulttá vált, hiszen cizelláltabb zenébe ilyen sort beleírni nem lehetne.
No, mindegy, szó szót követett, sör sört, és a végére szerintem legalább hatszor meghallgattuk. És akkor végezetül mondom a jó hírt: a refrénre ma reggel is emlékeztem, megmaradt a fülemben, most is dúdolom.
„Sem mélység, sem magasság nem rettent!” – tolja a szót, az ágaskodó kritikát a kétkedőkbe is belefojtó teátralitással az énekes, a háttérben pedig kellemes kórus felel rá, hogy „Kecskemét.” A dal utolsó egy percében erre a refrénre utazik a hallgató. (Ha tetszik: egyenest a Széktóiba.) És ez, most már bizton állíthatom, látványosra sikeredett. (Amikor az utolsó hangot leütik, még kapunk egy „Hajrá lilák!”at is.)
Na szóval, kérem szépen, a zenekar nevét elfelejtettem, nem tudom, hogy a számnak van-e címe, tudtommal még a youtube-on sincs fönn, de mindenképpen ajánlom mindenkinek.
(Egyelőre annyit tudok, hogy talán a Gong rádión majd fogják nyomni. Tessék betelefonálni és követelni! Hogy a youtube-ra fölkerüljön, annak érdekében én is megpróbálok szerény eszközeimmel odahatni.)
U. I. A magasság és a mélység szavak föl vannak cserélve, ennek az oka technikai: az eredeti sorrendben kivitelezhetetlen lett volna. Világ tériszonyosai: tartsunk össze!
Június 1. Janis Joplin: Mercedes Benz
Ha már a Kesporton ez is szóba került a KTe tulajdonosával készült interjú kapcsán, ráadásul a nótát én magam hoztam fel, és odabiggyesztetem egy igen szabad fordítást - nem az enyém -, akkor küzdjünk meg ezzel is.
Itt könyörög Janis kisasszony a stuttgarti autócsodáért.
Oh Lord, won`t you buy me a Mercedes Benz ?
Ó, Uram, légyszi, vennél nekem egy Mercedes Benz-t?
My friends all drive Porsches, I must make amends.
A barátaim Porschéval járnak, egyenlítenem kell,
Worked hard all my lifetime, no help from my friends,
Egész életemben melóztam, mint az állat, a barátaim csesztek segíteni,
So Lord, won`t you buy me a Mercedes Benz ?
Úgyhogy Uram, légyszi, vennél nekem egy Mercedes Benz-t?
Oh Lord, won`t you buy me a color TV ?
Ó, Uram, légyszi, vennél nekem egy színes tévét?
Dialing For Dollars is trying to find me.
A Tárcsázzon és kaszáljon című műsor csak énreám vár,
I wait for delivery each day until three,
Minden nap délután háromig lesem a postást,
So oh Lord, won`t you buy me a color TV ?
Úgyhogy Uram, légyszi, vennél nekem egy színes tévét?
Oh Lord, won`t you buy me a night on the town ?
Uram, fizetnél nekem egy estét a városban?
I`m counting on you, Lord, please don`t let me down.
Számítok rád, Teremtőm, kérlek, ne ültess fel.
Prove that you love me and buy the next round,
Bizonyítsd be, hogy szeretsz, és fizesd a következő kört,
Oh Lord, won`t you buy me a night on the town ?
Ó, Uram, fizetnél nekem egy estét a városban?
Május 31. Vendégfordítás, Pepi. Önéletrajzi adat: régi nagy kedvence. Jethro Tull: Wond`ring Aloud Itt tudsz hangosan tűnődni.
Wond`ring aloud --
ez nem néma tűnődés
how we feel today.
hogyan is érzek ma
Last night sipped the sunset --
tegnap magamba szívtam a naplemente illatát
my hands in her hair.
és most az Ő hajában babrál kezem
We are our own saviours
csak te magad lehetsz a megváltója önmagadnak
as we start both our hearts beating life
abban a pillanatban amikor a másikért kezd el
into each other.
dobogni a szíved
Wond`ring aloud --
önkéntelenül azt kérdezem:
will the years treat us well.
mit hoz nekünk a jövendő?
As she floats in the kitchen,
És ahogy a drága a konyhába kiperdül
I`m tasting the smell
már érzem is a pirítós illatát
of toast as the butter runs.
és az olvadó vajét...
Then she comes, spilling crumbs on the bed
Már vissza is libben, összemorzsázza az ágyat -
and I shake my head.
zsémbelek kicsit...
And it`s only the giving
Annyi vagy, amennyit szívből
that makes you what you are.
adsz.
Május 21. Jethro Tull: Up the Pool
Tisztelgésül, mivel ma jutott be a Blackpool az angol első ligába. Egyébként a legkedvesebb Jethro Tull számom.
Itt van a nóta.
Hát itt meg a szöveg. Ó, Blackpool. Ja, még annyit, hogy Blackpool Angliában az, ami Magyarországon Siófok.
I`m going up the `pool from down the smoke below
Megyek a vízhez, az iparváros füstjéből
to taste my mum`s jam sarnies and see our Aunty Flo.
hogy majszolgassam anyám lekvárját, és nézzem, ahogy a nagynéném bénázik a vízen
The candyfloss salesman watches ladies in the sand
A vattacukor-árus nézi a nőket, akik a homokban hevernek
down for a freaky weekend in the hope that they`ll be meeting
és eljöttek ide négy fergeteges hétvégére, a napon sülni, abban a reményben, hogy megtalálják
Mister Universe.
Miszter Univerzumot. (Mr. Szupermant.)
The iron tower smiles down upon the silver sea
A torony lemosolyog az ezüst tengerre
and along the golden mile they`ll be swigging mugs of tea.
közben az aranyparton bögre tea hegyek,
The politicians there who`ve come to take the air
A politikusok, akik kijöttek levegőzni,
while posing for the daily press
miközben a sajtónak pózolnak,
will look around and blame the mess
körbenéznek és legyintenek, és a köznép politika iránti érdektelensége miatt kit hibáztatnak?
on that wood peer.
A mólót, ahol a kiba-ott köznép vígan elvan.
There`ll be bucket, spades and bingo, cockles, mussels, rainy days,
Van ott vödör, kislapát, hatos lottó, ilyen kagyló, olyan kagyló, esős napok
seaweed and sand castles, icy waves.
Tengeri növények és homokvárak, kurva hideg hullámok.
Deck chairs, rubber dingies, old brest, braces dangling down,
Napozószékek, gumicsónakok, vén, ráncos, lötyögő mellek
sun-tanned stranded starfish in a daze.
A nap által szarrá szárított, kóválygó csillaghal.
I`m going up the `pool from down the smoke below
Megyek a vízhez, az iparváros füstjéből
to taste my mum`s jam sarnies and see our Aunty Flo.
hogy eszegessem anyám keserű lekvárját, és nézzem, ahogy a nagynéném bénázik a vízen
The candyfloss salesman watches ladies in the sand
A vattacukor árus nézi a nőket, akik a homokban hevernek
down for a freaky weekend in the hope that they`ll be meeting
és eljöttek ide négy hétre, a napon sülni, abban a reményben, hogy megtalálják
Mister Universe.
Miszter Univerzumot. (Mr. Szupermant.)
There`ll be bucket, spades and bingo, cockles, mussels, rainy days,
Van ott vödör, kisásó (műanyag!) ötös lottó, hatos lottó, ilyen kagyló, olyan kagyló, esős napok,
seaweed and sand castles, icy waves.
Tengeri növények és homokvárak, kurva hideg hullámok.
Deck chairs, rubber dinghies, old brest, braces dangling down,
Napozószékek, gumicsónakok, vén, ráncos, lötyögő mellek
sun-tanned stranded starfish in a daze.
A nap által szarrá szárított, kóválygó csillaghal.
Oh, Blackpool, Oh, Blackpool.
Ó, Siófok, ó, Balaton.
Május 20. Dream Theater: Take Away My Pain (Apu emlékére)
A Dream Theater nálam rövid, átmeneti fázis volt. Az a fázis, amikor a progresszív rock-ból elkezdtem a kemény zene felé tapogatózni. Aztán hamar úgy voltam vele, hogy progresszívnak nem eléggé progresszív, aztán a felfedező úton továbbhaladva arra is rájöttem, hogy keménynek meg szinte egyáltalán nem, legfeljebb látszólag kemény. (Az igazi kemény az nem a gitártól kemény, hanem sok minden mástól is. Azért szeretem a Sepultura Roots című lemezét.)
Sőt, inkább teátrálisnak, urambocsá, giccsesnek érzem már.
Ez a dal viszont megmaradt. Édesapám halála után a második éjszakán, ami az elsővel szemben ébren telt, meg is hallgattam, sőt, édesanyámnak is megmutattam. (Igazából csak akkor egyszer sírtam, hajnalban. Pont ez alatt a nóta alatt. It’s time to let it rain, there’s nothing left to hide, ahogy alább majd olvasható lesz, fordításban is. A másik, amire itattam még az egereket, a Not going home anymore - „Többé nem mennek haza” - volt, a Sundance Kid és Butch Cassidy befejező dallama.) Ha megszólal a szám, azt hiszitek, hogy tévedés, annyira kellemes, Hawaii-s dallammal indul. De nem tévedés, ez az a nóta. Giccses, nem mondom, persze, hogy az, viszont a szöveg belülről jön, sőt, szerintem a szerepek is szellemesen, szemléletesen vannak kiosztva, a refrén is a mondanivalót erősítve változik. (A rain szerepe is szépen változik, szerintem.) A szövegből is nyilvánvaló, hogy az egyik tag édesapjának állít emléket, de ha valaki vitatná a fordító jogát a szövegértelmezésre, a megállapítást végérvényesen bizonyítja a borítón a szám alatt található megjegyzés: Lyrics: John Petrucci, dedicated to John E. Petrucci.
Huh, most akkor sóhajtsunk egy nagyot, aztán jöjjön a szám.
Itt van, zavaró videó nélkül.
Take away my pain
I was sitting on the edge of his bed,
Az ágya szélén ültem,
Staring at the headlines on the paper.
Az újság szalagcímeit bámultam.
He said: „Look at poor Gene Kelly
Ő megszólalt: Látod, szegény Gene Kelly?
Guess he won’t be singing in the rain!
Ő se fog már énekelni az esőben.
You can take away my heroes,
A hőseimet el tudjátok venni,
Can you take away my pain?
El tudjátok venni a szenvedést?
Ref:
Take away my pain!
Vegyétek el a szenvedést!
Leave the cold outside!
Ne engedjétek be a hideget!
Please don’t let it rain!
Ne essen be az eső!
Don’t stumble on my pride!
Hagyjátok meg a maradék méltóságom!
Take away my pain!
Vegyétek el a szenvedést!
I’m not frightened anymore,
Nem félek már,
Just stay with me tonight,
Csak ma este maradj velem,
I’m tired of this fight,
Belefáradtam ebbe a harcba,
Soon I’ll be knocking at your door.”
Hamarosan kopogtatok az ajtódon.
She was standing by the edge of his bed
Anya ott állt az ágya mellett,
Starring at the message on their faces.
Figyelte az orvosok beszédes arcát.
He said: „What else can you do, babe?
Apa megszólalt: Mit tehetnénk, szívem?
I guess I won’t be coming home again.”
Én innen már aligha megyek haza.
They just took away all promises
Most elvették a reményt,
Make them take away my pain!”
Hát akkor vegyék el a szenvedést is!
Ref:
Take away my pain!
Vegyétek el a szenvedést!
Leave the cold outside!
Ne engedjétek be a hideget!
Please don’t let it rain!
Ne essen be az eső!
Don’t stumble on my pride!
Hagyjátok meg a maradék méltóságom!
Take away my pain!
Vegyétek el a fájdalmamat!
I’m not frightened anymore.
Nem félek már.
Just stay with me tonight,
Csak ma este maradj velem,
I’m tired of this fight
Belefáradtam ebbe a harcba,
Soon I’ll be knocking at your door.”
Hamarosan kopogtatok az ajtódon.
His final scene,
Az utolsó jelenetében
The actor bows,
A színész meghajol,
And all those years
A sok év
Are gone somehow,
Eltelt,
The crowd applauds,
A közönség tapsol,
The curtain falls.
A függöny legördül.
I was standing by the edge of a water,
Valami víz szélén álltam,
I noticed my reflection in the waves,
A hullámokban megláttam a tükörképem,
Then I saw you looking back at me,
Aztán azt láttam, hogy te nézel vissza rám,
And I knew that for a moment
És tudtam, hogy
You were calling out my name.
A nevemet szólítod.
Took away my hero,
Elvetted a hősömet,
Will you take away my pain?
Elvennéd a fájdalmamat is?
Ref:
Take away my pain!
Vegyétek el a fájdalmamat!
Let the cold inside!
Engedjétek be a hideget!
It’s time to let it rain!
Zuhogjon végre az eső,
There’s nothing left to hide.
Nincs már mit titkolnom. (Értelmezném: Nem kell már hiúságból visszafogni magam.)
Take away my pain,
Vedd el a fájdalmamat,
I’m not frighetened anymore,
Nem félek már,
I’m learning to survive
Megtanulok élni úgy,
Without you in my life
Hogy te nem vagy ott mellettem,
Till you come knocking at my door
Mígnem egyszer kopogtatsz az ajtómon.
Lyrics: John Petrucci
Dedicated to John E. Petrucci
Dream Theater: Falling Into Infinity, 8.nóta
Ha bárki bármelyik sort vitatja, hogy nincs jól lefordítva, természetesen habozás nélkül javítok.
További, fordításban várható dalok:
Paper Lace: The Night Chicago Died (poén)
A néhai, dicsőséges hétfői kívánságműsor – egyébként jó – magyarításában: Chicago halálának éjszakáján. (Al Capone is felbukkan! És kiderül, mi az a tikk-takkolás a szám közepén.)
Johnny Wakelin: Zaire (poén)
Az évszázad meccse, a Rumble in the Jungle, tehát a Mohammed Ali versus George Foreman viadal pophimnuszba örökítése.
Eagles: The Last Resort (súlyos)
A Hotel California album záró száma, ha szabad ilyet mondani: veri a Hotel Californiát.
Beach Boys: California Girls (poén)
Csúcs poén, ajánlom a Leningrad Cowboys előadásában is. Egyúttal a Leningrad Cowboys talán legpoénosabb produkciója. Pedig abból van egypár.
(Felmerülő igény esetén megpróbálom angolra a Sajtból van a holdat. :-)
(The Moon is made of cheese?)
Március 28. Van élet a Cadaveres de Tortugas után.
Néhány éve koncertre járó kedvem végzetes törést szenvedett, amikor egy szenzációs lemez kiadása után feloszlott a Cadaveres de Tortugas. Annyira szerettem őket, hogy még Szegedre is ellátogattam őket megnézni. A feloszlásukkor végleg szakítottam a koncertre járással, leszámítva az utódbanda, a Cadaveres egyik koncertjét. (A Pikongban, a pincében voltunk vagy tízen, a hangosítás viszont olyan sikeres volt, a falak úgy verték vissza a zúzást, hogy másnap délben már komolyan kérdeztem meg a feleségemet, hogy „te, a fülemből ez a csöngés elmúlik valamikor?”)
De most visszakaptam a hitemet. Matt, az angol cimbora kérlelt, hogy menjünk már ki a Korona pizzériába, egy ismerőse játszik egy együttesben, hívták, nincs kedve egyedül menni. Itt jött egy kis nyűglődés, amikor kiderült, hogy az Izsáki úton van a pizzéria, buszozás, bumlizás, ajjaj. Az, hogy a DVTK-t nem sikerült megverni, minden bizonnyal belejátszott abba, hogy rábólintottam. (Annyit kérdeztem, hogy hörögnek is? Azt mondta, szerinte igen.)
És amikor bementünk, és megkezdte a beállást a dabasi Lazul a lánc nevű zenekar, széles, elégedett vigyor terpeszkedett szét arcomon. Amikor meg elkezdték a muzsikálást, már tudtam: jó helyen vagyunk. Gyilkos kemény, mégis nagyon technikás zenét játszottak, a számok hosszúak voltak, és változatosak, ritmusváltások, témaváltások, döngött, mint a légkalapács. A fazonok is szimpatikusak, (hosszú hajú, rövid hajú, kopasz, néha koreografikus együtt headbangelés) nagyszerű volt.
A másik és a harmadik kecskeméti banda volt. A Keeper of Dreams is elképesztett. Döbbenetesen technikás death metállal nyomták. Az énekes úgy hörgött, hogy ha este féltíz felé esetleg nénike haladt volna el a Korona pizzéria mellett, biztos hányt volna egy-két keresztet, tudván: itt az utolsó ítélet. Mondom, ez a zene death metál, de itt is voltak olyan eszméletlen ritmus, ütemváltások, hogy hitetlenkedve mereszgettem a szemem, fülem, az angol cimborával tényleg csak néha egymásra bólintani tudtunk a meglepetéstől, meg mert rájöttünk, hogy kommunikálni itt szigorúan csak számok közt lehet. Végül jött a Tesztoszteron, ők nem csak saját számokat nyomtak, hanem Metallicát is, (mindennél beszédesebb adalék, hogy nem kevesebbel, mint az Enter Snadman-nel nyitottak), meg Motörhead-re emlékszem, nem ragozom: ők is lekapták a fejemet. A minőség, a produkció egész egyszerűen kifogástalan.
Én a trash-t egyébként nem is igazán szeretem, de így élőben egész más volt. Ja, nyomtak egy Sepulturát is, a Troops of doom-ot.
És utólag el vagyok képedve. Hihetetlen, hogy ilyen tehetség nyomatja, és mintegy húsz-harminc ember kíváncsi csak a dologra, pedig a teljesítmény az bizony ott volt.
Ugyanakkor persze örülök is, nem kell Megasztár, nem kell tátika, nem kell hajó, nem kell repülőgép, a rock él, és köszöni szépen, ha a föld alatt is, de virágzik.
2010 elején: Color, magyar sorsok, pár letaglózó mondat a Wikiépdiából
"1982-ben jelenik meg második nagylemezük „Új szinek” címmel, erről a „Féltelek” című szám hat hónapig vezette a slágerlistát. Szeptemberben újabb váltás, Bokor Attila Amerikába távozik.
Hamarosan a másik két Bokor srác is végez az orvosi egyetemen, és a munkaadójuk, a „professzor” válaszút elé állítja őket, vagy komoly orvosok lesznek, vagy ilyen izé zenészek, a kettőt együtt ő nem engedélyezi.
Végül is `84-ben ők is külföldre távoznak, és ezzel megszűnik a zenekar, nagyjából készen lévő harmadik nagylemezüket már nem adják ki.
Kevés felvétel maradt utánuk, legprogresszívebb számaik mintha sosem lettek volna."
Június 12. Rövid bejegyzés.
Új banda: Mastodon.
Jellemzés: Na, hát azok aztán nyomják, mint állat.
Április 30. Spock`s Beard: Snow, avagy nyílt levél T. barátomnak.
Kedves T.
Egy dupla koncept albumról van szó, szerintem már azon frissiben is ajánlottam néked, amikor megjelent, 2000-ben, de elég bátortalanul, most viszont már eltelt kilenc év, a dolog kapott némi árnyalatot, volt időnk emészteni, az időbeni távlat segít feleletet adni a kérdésre, hogy annak idején méltó volt-e az anyag figyelmedbe ajánlásra.
Tegnap este feltettem, az első lemezt, ma végighallgattam a másodikat, a válaszom röviden: igen. Azaz fenntartom, hogy javaslom meghallgatásra a művet. Ahogy mondtam, koncept album, és mennyiségre nem is kevés, százhúsz perc, az az két darab hatvan perces lemez.
A zenekar, a Spock’s Beard a régi, kedvenc progresszív rock együtteseink leszármazotta, olyan bandák unokaöccse, mint a Genesis, a Yes, a Jethro Tull, az Emerson, Lake and Palmer, vagy akár a Rennaissance.
Nem állítom, hogy egy ligában játszik az elődökkel, de már önmagában dicsérendő, hogy valaki a modern korban felvállalja letűnt idők méltatlanul letűnt zenei stílusát, a muzsikát, amelyet szerintem az tett varázslatossá, hogy igenis sugárzik belőle a hit, hogy zenével igenis lehet jobbá tenni a világot. Naszóval, a Spock’s Beard azért az elődökhöz képest inkább erős másodosztály, de ez a lemeze, a Snow speciel egészen remek darab. Már önmagában az se semmi, hogy kétezerben, abban a korszakban, amikor kereskedelmi rádiók már egy húsz másodperces gitárszólót nem bírnak ki, egyszerűen le kell keverniük, szóval hogy ebben a korban valaki egyáltalán kiáll egy kétszer hatvan perces anyaggal.
Naszóval, a számok jók, szépek, a harmóniák, a szólamok a régi időket idézik, dallamokat tekintve nagyjából a nagy elődökhöz képest is megállja a lemez a helyét. Ugyanakkor az, hogy a dolognak majdhogynem rock opera jellege van annak köszönhető, hogy a melódiák olyan szépen szövik át az egész anyagot, amire így hirtelenjében a könnyűzene terén csak egyetlen példát találok: a Jesus Christ Superstar-t. Egyszóval rendkívül izgalmassá teszi a hallgatást, és a klasszikus operákat idézi, ahogy harmadik hallgatásra már felfedezel más számokban hallott dallamokat, beazonosítani még nem tudod, hogy melyik számban is volt, de tudod, hogy valahol a másik lemez közepén, egyszóval rendkívül ízléses szerkesztésben köszönnek vissza az eltalált harmóniák.
A lemez szövegéről már fogalmam sincs, rajta van a borítón, de ehhez azért már mégiscsak öregek vagyunk. Arra emlékszem, hogy akkoriban a megjelenéskor olvastam a Metal Hammer-ben az albumról .- ami a közhiedelemmel ellentétben a progresszív rockot is felvállalja – hogy a zenekar lelke kocsibal hazament a nyugati partról a keletire, egyedül, afféle modern zarándoklat, mellette ott volt a billentyűje, és már az út elején kipattant a koncept album ötlete, és vezetés közben zongoráltagott is, el is mentette az anyagot, úgyhogy mire átért a keleti partra, maga az alap már megvolt. Ráadásul a lemez végére elköszön az eddigi életétől, és tudtommal nem a levegőbe beszélt, a lemez megjelenése után valóban elköszönt a régi társaktól, valahogy úgy lehetett ez, hogy a Peter Gabriel se folytathatta a Genesis-szel a Lamb Lies Down után, onnan egyszerűen nem lehetett tovább.
Nem akarom én ezt feleslegesen, az eddigieknél bővebb lére ereszteni, úgyhiogy végezetül annyit, hogy zsenialitást az anyagtól nem kell várni, (negyven fölött mitől lehet?), de két dolog biztos. A muzsika szórakoztató is, igényes is, és nem egy olyan nóta van, amikor pár pillanatra újra tizennyolc, huszonöt évesnek érzi az ember magát, amikor még előtte álltak a kemény dolgok is, meg a szép dolgok is, persze, egyszóval a hozzáállás egy fiatalabb, gondtalanabb korszakot idéz.
Még egyszer: szeretettel ajánlom figyelmedbe. Hajrá.
2009. Április 14. Kedvencünk sikere
P. Süni hívta fel figyelmünket a következő index hírre: "A Whiter Shade of Pale a világ legnagyobb slágere. A brit szerzői jogvédő összeállította az elmúlt 75 év 75 legtöbbet játszott slágerének toplistáját. A Beatles hozta be a legtöbb számot a toplistára, de az első tízbe nem tudtak bekerülni. A Procol Harum brit progresszív rockbanda 1967-es slágere, a Whiter Shade of Pale az elmúlt 75 év legnagyobb slágere, legalábbis a brit szerzői jogvédő hivatal listája alapján. A szervezet a fennállása óta rendelkezésre álló adatok alapján összesítette a nyilvános helyeken és a médiában a legtöbbet játszott zenéket."
Feburár 26. ELO. Electric Light Orchestra.Ezúttal az ELO család gyászol: Kelly Groucutt, aki 1974 és 1983 között volt a szívünknek kedves Electric Light Orchestra basszere, 2009. február 19-én elhunyt. "You took me higher and higher..."
Két dolgot nem lehet tenni az ELO-val az ezredforduló után, (mit ezredforduló: nem lehetett már nyolcvanegytől sem): magas értelmiségi körökben bevállalni - mármint hogy szereti az ember, mert kiröhögik miatta -, és udvarolni vele. (Utóbbi esetben nem csak kiröhögik, hanem azon felül még az útját is kiadják, el is hajtják a halál f-szára, mint régimódi habókost, és tényleg, az ELO-t udvarlási céllal bevállaló hősszerelmes ma úgy hatna, mint egy frakkban, csokor rózsával érkező Don Quijote.)
Ami engem illet, én értelmiségi körökben is bevállalom, ami pedig az udvarlás részét illeti? Az előbb leteszteltem saját magamat. Megkérdeztem a feleségemet. És amikor az előbb feltettem neki a kérdést, (azért, hogy mit is írhassak ide őszintén, az állításaim ELO-val való udvarlási részéhez), szóval amikor megfogalmaztam felé a kérdést, hogy tőlem hallott-e az ELO-ról, amikor még csak jártunk, azt mondta, hogy persze, és mielőtt folytatta volna, akkor azonnal be is ugrott. Amikor az egyik barátommal és a húgával az első ülésen elindultunk a városházára, az esküvőre, az esküvőnkre, akkor elővettem a vőlegényi öltöny zsebéből az erre az alkalomra gondosan beállított kazettát, és amikor a barátom beindította a kocsit, hogy menjünk, mondom, oda, AZ eseményre, akkor a szám, amit betettem, az ELO Living Thing-je volt.
Még egy jellemző dolog a zenekarral kapcsolatban. Sz. I. kollégám, barátom vett tíz éve valami könyvet a nagy klasszikusnak számító rock bandákról, már nem is tudom, hogy a zenekarokról mit írtak, de arra ma is emlékszem, hogy az együttesekről írt fejezetek címe mindegyik esetben klinikai pontossággal találó volt. Nos, abban a könyvben az ELO-ról fejezet címe a következőképpen hangzott: Vörös bor, gyertyafény. Telitalálat.
Mert a hetvenes években lehetett udvarolni az ELO-val. A hetvenes években az ELO-val lehetett udvarolni.
(Kattints.)Shangri-La
The Electric Light Orchestra (1971)
ELO 2 (1973)
On the Third Day (1973)
Eldorado, A Symphony (1974)
Face the Music (1975)
A New World Record (1976)
Out of the Blue (1977)
Discovery (1979)
Xanadu (1980)
Time (1981)
Secret Messages (1983)
Balance of Power (1986)
Zoom (2001)
A kor divatjának megfelelően - sírjuk vissza azt a korszakot, rendesen - hamisítatlan progresszív zenével indítottak, csak annyi volt az újdonság, hogy ott voltak a vonósok is, húzták vonták keményen. In Old England Town.Roy Wood hozta tán össze a bandát? Csuda tudja. Ő a második lemez után elment, akkor lett végleg Jeff Lynn a főnök. Két újabb csodálatos nagylemez jött, a Face The Music különösen Beatles rajongóknak ajánlott, az a húsz perces A oldal maga a szárnyalás, de ugyanezt kapni az Eldorado-n is. Aztán a zene egyre slágeresebb lett, egyre könnyedebb, egyben játékosabb, és egyre több lett a sláger. Ahogy fentebb írtam: vörös bor, gyertyafény. A pomp rock a maga teljességében. Egyik kedves barátom felhívta a figyelmemet, hogy például a Mr. Blue sky című számot úgy nagyjából háromszor fejezik be. Nem túlzott. Tényleg mintha az ember a hattyúk tavát nézné, és egymás után három befejezés is elhangozna. A könnyedség - mondom - játékosságot is hoz. A Birmingham blues című nótában felejthetetlen tréfa a Kék rapszódia téma. Szöveg szempontjából számomra az egyik legemlékezetesebb teljesítmény a Wild West Hero. A dal úgy kezdődik, hogy Wish I Was A Wild West Hero. És akkor a vadnyugatra vágyás témáját lefestendő következnek a - itt most mint irodalomtörténeti fogalmat használom a szót - romantika korszakához köthető sablonok, az elvágyódás, a vadon vidék, távol a civilizációtól, de a peace and love is. (Naná: a hippy mozgalom arról a tőről fakad.) És amikor a szám végül - az ebben a korszakban megszokott pompázatos crescendo után - elül, akkor döbben csak rá az ember, hogy az összes szép és jó, minden feltételes módban volt, és már a szám után teszi hozzá, a bárcsak vadnyugati hős lennék típusú mondatok után, hogy de hát nem vagyok.
Aztán 83 után, amikor már dobgépet is vettek, hát, elhalt a dolog, maga a zenekar, de hát azt a nyolcvanas éveket sok régi kedvencünk nem bírta ki.
Búcsúzzunk talán az Eldoradoval. (Kékre klikk.)
Here it comes, another lonely day, playing the game,
I`ll sail away on a voyage of no return to see
if eternal life is meant to be
and if I find the key to the eternal dream.
The painted ladies of the Avalon play in the sun,
take to the road, to the North there lies the chills of cold,
to the South there lies the tales untold.
But in between there lies the place to close your eyes.
And I will stay, I`ll not be back, Eldorado.
I will be free of the world, Eldorado.
Say goodbye, the city`s heroes sing, bird on the wing
feel, feel so free through the life upon the rooftop haze,
all the cheating and the broken days.
So through it all I see there`s nothing left for me.
So I will stay, I`ll not be back, Eldorado.
I will be free of the world, Eldorado.
Sitting here on top of everywhere, what do I care.
Days never end, I know the voyage`s end will soon be here,
no eternal life is here for me.
And now I found the key to the eternal dream.
Then I will stay, I`ll not be back, Eldorado.
I will be free of the world, Eldorado.
Then I will stay.2009. január 29.
Az üzenőfalról idézünk: "2009.01.29. 16:52 Ahmet: Január 28-án éjszaka Orange Park-i (Florida) otthonában elhunyt Billy Powell, a Lynyrd Skynyrd billentyűse." A banda eredeti, tehát a repülőszerencsétlenséget szenvedett felállásából, teszem hozzá én.
Lynyrd Skynyrd: Coming Home
http://www.youtube.com/watch?v=GsVB2D8v0g8
Wikipedia:
"A Lynyrd Skynyrd rockegyüttes 1964-ben az amerikai Jacksonville-ben alakult. Kezdő felállás : Ronnie Van Zant (ének), Gary Rossington (gitár), Allen Collins (gitár), Leon Wilkeson (basszus) és Bob Burns (dob). Nevüket több más próbálkozás után gimnáziumi tornatanáruk, Leonard Skinner neve ihlette (aki nem igazán szerette a hosszú hajú rockereket). Első kislemezük 1968-ban jelent meg ("Michelle / Need All My Friends").
Zenéjük az amerikai dél western-countryját ötvözi a hard-rockkal. Legnagyobb sikerük a "Sweet home, Alabama" és a "Freebird" (a végén a világ egyik lejgobb gitárszólójával) című számok.
1977-ben repülőbalesetben a csapat három tagja és a menedzserük életét vesztette, a többiek pedig súlyosan megsérültek. Ekkor abbahagyták a közös zenélést, a tagok külön próbálkoztak (The Rossington-Collins Band, The Artimus Pyle Band, The Allen Collins Band).
Az együttes 1987-ben újra összállt Ronnie Van Zant öccsével, Johhnyval (ének és dalszerzés) koncerteztek. Ezután is hűek maradtak southern blues gyökereikhez."
A repülő lezuhanása előtt egy héttel jelent meg a Street Survivors című albumuk, a borítón a tagok egy lángoló háttér előtt állnak. (Cover est omen?) A The Smell című szám is igen baljós: Ó-ó, the smell. The smell of gas around you. Azaz: Maga körül érzed a benzin szagát.
Stúdióalbumok:
1973 - (pronounced `lĕh-`nérd `skin-`nérd)
1974 - Second Helping
1975 - Nuthin` Fancy
1976 - Gimme Back My Bullets
1977 - Street Survivors
1991 - Lynyrd Skynyrd
1993 - The Last Rebel
1994 - Endangered Species
1997 - Twenty
1999 - Edge of Forever
2000 - Christmas Time Again
2003 - Vicious Cycle
Comin` Home lyrics
It`s been so long since I`ve been gone
Another day might be too long for me
Traveling around I`ve had my fill
Of broken dreams and dirty deals
A concrete jungle surrounding me
Many nights I`ve slept out in the streets
I paid my dues and I changed my style
Seen hard times. All over now
I want to come home. It`s been so long since I`ve been away
And please, don`t blame me `cause I`ve tried
I`ll be coming home soon to your love to stay
I miss old friends that I once had
Times ain`t changed and I`ll be glad when I go home
I don`t know why the thought came to me
But why I`m here I really can`t see. And now...
I want to come home. It`s been so long since I`ve been away
And please, don`t blame me `cause I`ve tried
I`ll be coming home soon to your love to stay
Coming home to stay
Coming home to your love, mama
I`ve seen better days
I miss old friends that I once had
Times ain`t changed and I`ll be glad when I go home
I don`t know why the thought came to me
But why I`m here I really can`t see. And now...
I want to come home. It`s been so long since I`ve been away
And please, don`t blame me `cause I`ve tried
I`ll be coming home soon to your love to stay
Coming home to stay
Coming home to your love, mama
I`ve seen better days2009. január 1:
SBB
"Szukaj, Burz, Buduj", azaz "Search, Break, Build"
Józef Skrzek - zongora, moog synthesizer, basszusgitár, ének
Apostolis Anthymos - gitár, dob
Jerzy Piotrowski - dob
A lengyel SBB a kelet-európai progresszív rock leghíresebb, stílusalkotó együttese. A sziléziai Katowicében alakultak 1971-ben és már első nyilvános hangversenyüktől kezdve elképesztő sikereket arattak. A három kirobbanó tehetségű fiatal muzsikus az amúgy is rendkívül magas színvonalat és játékerőt képviselő lengyel zene szupergroupja, majd rövidesen Közép-Európa legjobb progresszív zenekara lett.
Noha művészetük a jazz-, rock-, blues- és klasszikus zene legnemesebb hagyományait ötvözi, a "Keress, Rombolj, Építs" bizarr ideológiája jegyében sikerült egy teljesen egyedi, saját stílust kialakítani, létrehozva ezzel az ún. "kelet-európai progresszív rock" irányzatot. Zenéjüket kultikus érdeklődés kísérte, szinte elképzelhetetlen energiákat mozgósítottak a színpadon, mellyel a környező országok teljes rock-nemzedékét sikerült mobilizálniuk.
Az elsők között Czeslaw Niemen is felfigyelt a különleges trióra és szerződtette saját kísérőegyüttesének. Azonban egy év alatt "kinőtték" az akkori rock-idolt, és saját programmal, saját impresszárióval elkezdték önálló működésüket. Már első koncertkörútjukon befutottak: 1973-ban az SBB az év együttese, tagjai az év zenészei lettek, és ez így is maradt sok éven keresztül Lengyelországban, ahol minden alkalommal olyan kitűnő muzsikusokat utasíttak maguk mögé, mint Adam Makowicz, Urszula Dudziak, Tomasz Stanko, Zbigniew Namyslowski, Stanislaw Sojka, Michal Urbaniak, Zbigniew Seifert vagy Janusz Muniak.
Az SBB-t mindenek előtt JÓZEF SKRZEK, a zenekar alapítója jelenti. Multi-instrumentális zenész, ragyogó komponista és hangszerelő. Négy éves korában kezdet zongorázni, majd egy évvel később már hegedűn is tanult. Koncertzongorista szeretett volna lenni, ám egy baleset félbeszakította ígéretes komolyzenei karrierjét; a katowicei Zeneművészeti Főiskola hallgatójaként egy etüd előadása közben törte el a kezét. Hosszú ideig még a billentyűket sem érinthette meg, ezért zeneelmélettel foglalkozott. Ugyanebben az időben került egyre inkább a rockzene hatása alá, idővel játszani kezdett különböző helyi együttesekben.
1971. február 4-én alapította az SBB-t, akkor még "SILEZIAN BLUES BAND" néven. Rövidesen felvette hangszerei közé a basszusgitárt, mely minden képzeletet felülmúló energiával szólalt meg kezében. Elementáris basszusgitár-játéka az SBB egyik védjegye lett, de különleges énekhangja is fontos része kompozícióinak. Mindezek mellet az SBB későbbi felvételein is tettenérhető, hogy a lélekteljes, lírai zongorajáték az igazi, életre szóló szenvedélye. Azokban az időkben, mikor az SBB felfüggesztette tevékenységét, a zongora mellett a templomi orgona vált fő hangszerévé.
Sok SBB rajongó számára az első számú kedvenc mégis a görög származású gitáros, ANTHYMOS APOSTOLIS. A Lengyelországban élő emigráns családból származó, rendkívül finom, szerény fiatalember lelkivilága kiemelkedő szerénységgel, szorgalommal és különleges művészi tehetséggel párosult. Nyugati rádióműsorok és lemezgyűjtő barátai révén került kapcsolatba a zenével, már a kezdetektől "kemény", progresszív rock- és jazz zenéket hallgatott. Autodidaktaként kezdett gitározni. Ösztönös improvizatív készsége és rendkívüli muzikalitása révén hangszerjátéka fantasztikus fejlődésnek indult, így 15 éves sem volt, mikor Jozef Skrzek egy katowicei iskolai zenekarban felfedezte. Az SBB energiától duzzadó, új útakat megnyitó zenei törekvéseiben jelentős szerephez jutott, tudása és sikerei révén máig a gitárosok európai élmezőnyéhez tartozik. Virtuóz gitárjátéka mellett élményszámba mennek dob- és ütőhangszer-improvizációi is. Jelenleg Athénban él.
A harmadik alapító tagot, a dobos JERZY PIOTROWSKI-t szintén Skrzek hozta az együttesbe. Piotrowski már jelentős amatőr múlttal rendelkezett, de az SBB-ben lett népszerű és elismert zenész. A Cobham-iskolát követve fő erőssége a hihetetlenül precíz és dinamikus dobjáték, a gépiesen pontos "zakatolás", mely a trió szólistáinak erőteljes ritmikai alapot jelentett. Egyik legsikeresebb specialitása az úgynevezett "harc" (kérdés-felelet) a dobok és a billentyűs hangszerek, illetve a gitár között. Évek óta az Egyesült Államokban, a zenétől visszavonultan él.
Piotrowski távolléte sokáig meghatározta az SBB visszatérésének esélyeit, mígnem Józef Skrzek 1998 őszén váratalanul bejelentette az SBB újjáalakítását! A hír azonnal mozgósította a zenekar rajongótáborát, és a trió - a lengyel új generáció nagy igérete, Miroslaw Muzykant dobjátékával kiegészülve - frenetikus sikerű visszatérő koncertet adott a Varsói Zeneakadémián! Ezt követően telt ház köszöntötte őket újra Magyarországon is, ahol a Hungarian Jazz Festival programjában 1999. június 13-án adtak emlékezetes hangversenyt a Petőfi Csarnokban. (Forrás: www.passzió.hu)
Lemezeik: (Pirossal kiemelem, amit bátran ajánlok)
SBB (1974)
Nowy Horyzont (1975)
Pamięć (1976)
Ze Słowem Biegnę do Ciebie (1977)
Wolanie o Brek Skla (1978)
Jerzyk (1977)
Follow My Dream (1978)
SBB, Amiga (1978)
Welcome (1979)
Memento z Banalnym Tryptykiem (1980)
Live 1993 (1994)
Live In America `94 (1994)
Absolutely Live `98 (1999)
SBB w filharmonii: akt 1 i 2 (1999)
Good Bye! (2000)
Nastroje (2001)
Karlstad – Live 1975 (2001)
Budai Ifjusagi Park 1977 (2001)
Trio – Live Tournee 2001 (2002)
Freedom – Live Sopot 1978 (2002)
22.10.1977 Göttigen, Alte Ziegelei (2004)
Anthology 1974-2004 (22 CD) (2004)
Odlot – Live 2004 (2005)
New Century (2005)
Lost Tapes, vol. 1 (2005, 9 CD)
Live In Theatre 2005
Live In Spodek 2006
Lost Tapes, vol. 2 (2006, 9CD))
Live in Marburg 1980. The Final Concert (2007, 2CD)
The Rock (2007)
____________________________________________________
2009. január 1.
Néhány tipp, youtube-ról:
Metal
Sepultura: Straighthate
http://www.youtube.com/watch?v=lOwgtW_Qzgg&feature=related
Sepultura: Ratamahatta
http://www.youtube.com/watch?v=bLFymDPsvRc
Isten háta mögött: Közelítő, távolító (A legjobb magyar banda.) Ez csak audió, de így is megéri.
http://www.youtube.com/watch?v=-T0eoZlwJd0
Ugyanez live-ban.
http://www.youtube.com/watch?v=CsC6Uz_3CaA&feature=related
Sepultura: Kaiowas
http://www.youtube.com/watch?v=larahPkCwcE
Pihentető, 70-es évekbeli disco (néha az is kell)
Van McCoy: Do the Hustle
http://www.youtube.com/watch?v=gFz2WkVAk38
Tina Charles: I love to love (ez is disco)
http://www.youtube.com/watch?v=JaQvdwRh-HM
Klasszikusok:
Lynyrd Skynyrd: Freebird part 2.
http://www.youtube.com/watch?v=-12QgmejKKU
Lynyrd Skynyrd: Sweet home Alabama
http://www.youtube.com/watch?v=RHsDa9_HSlA
SBB: Moja ziemio wysniona (live in Warszawa, 1979)
http://www.youtube.com/watch?v=tDaV-KCjZUU&feature=related
Beatles: Free as a Bird
http://www.youtube.com/watch?v=0D196-oXw2k
ELO: Mr. Blue Sky
http://www.youtube.com/watch?v=98P-gu_vMRc
2008. november 26. Metallica, RATM, C.C.
Kövezzetek meg, de így első hallásra nem érzek az új Metallica albumon sem különösebb újdonságot, (nem mintha szükség lenne rá, de hát ők az új megjelenés előtt ők győzködik mindig az embert, hogy vagy újítás lesz, vagy legalábbis más, mint az előző), sem azt az ellenállhatatlan lendületet. Még csak a negyedik számnál járok, de olyan, mint egy csökkentett kalóriatartalmú Slayer.
Az újszülöttnek minden vicc új. A Rage Against The Machine-re Norbi hívta fel a figyelmemet. Nem mondom, hogy minden idők legzseniálisabb zenéje, de el bírom hallgatgatni.
Ma viszont fáradtan, önlektorálási munkálatok végzése közben állati jól esett egy kis rég nem hallgatott Chick Corea & Return to Forever, az első album, amin zongora, dob, bőgő, fuvola felállásban nyomják. Meg a női ének, persze.
2008. november 10., in memoriam Tunyó
Ahogy keményvonalas Sepulturások megvetését is vállalom azzal, hogy nekem a zenekar 2001-es albuma is tetszik, a Nation, a fekete énekessel, ugyanúgy állom a Mobilosok megvető tekintetét, hogy nálam igazából a Tunyogi a P. Mobil énekese. Egyszerű a magyarázat: akkor szerettem meg, amikor már ő nyomta a számokat.
Több évvel ezelőtt láttam már nagyon betegen, aztán mintha javult volna egy kicsit.
Mindenféle nyálas nekrológ helyett idézzünk inkább két P. Mobil nótát, a másodikat ráadásul ő szerezte.
Az óra körbejárt
"Léghajó, nem száll fel velem,
nem lebeg.
Homokzsák régen megrepedt,
ütheted.
Valaki más felhúzza,
valaki más felhúzza majd,
valaki más felhúzza,
és az óra újra körbejár.
A Nagy Szikra Vasúttársaság
tönkrement
Nincs vonat, az állomásfőnök
hazament..."Az utolsó rock and roll"Lemegyünk a telekre, de nem én vezetek,
ülök a parton, nézem a vizet,
ha nincs kapás, eszem egy kis bablevest.
Még egyszer fenn a színpadon,
nagyon jó,
nagyon jó,
eljátszunk még egy rock and rollt,
az utolsót,
az utolsót..."
Szólj hozzá
Hírek
Vasas - KTE 2-4 (0-3)
Magabiztos győzelem. Újra kupadöntőben a KTE. Debrecen - KTE 1-1
Az egyenlítő gólunkig is csak a leginkább elfogultak izgultak egy picit - vagyis egy picit mi is izgultunk -, ám amikor Savic tanári labdáját követően Tököli eldöntötte a továbbjutást, végképp megnyugodtunk.
A "Mit ér a kupadöntő, ha Liga?" kérdés felvetésekor jusson eszünkbe például a pár héttel ezelőtti Liverpool-Cardiff City csodálatos League Cup final, és örüljünk, hogy az idén újra kupadöntőben szurkolhatunk, ráadásul itthon.
(S hogy ennek például mi a folyománya? Hát például az, hogy a kényelmes megoldás miatt nálunk például immáron a család összes nőtagja bejelentette részvételi szándékát.) KTE - Haladás 2-2
Rendkívül indiszponált játékvezetés mellett a gyenge színvonalú, mégis küzdelmes mérkőzés a gólváltásoknak köszönhetően voltaképpen elszórakoztatta a publikumot. Az eredmény igazságos. 1-0, (Lencse) 1-1, 1-2, 2-2 (Tököli). KTE - Debrecen 4-0
Az ember ímmel-ámmal, félszívvel, logisztikázza ki, hogy a sípszóra kiérjen, - mert ez csak Ligakupa, és bár elődöntő, de akkor is csak odavágó a Debrecen ellen -, aztán úgy tér haza, hogy fél lábbal már a következő kupadöntőben van a csapat, és bár csak Ligakupa, tehát pacal helyett csak paprikás krumpli, de a paprikás krumpli is jó, ha éhes az ember. Csak most már aztán főzzük is meg. Honvéd - KTE 1-4
Egyszerű játék ez. Hátul nem kell gólt kapni, elöl néhány helyzetet be kell rúgni. Csattanós válasz ez a károgóknak - vagyis nekem is. Carry on! KTE - Pécs 1-2
A 22. másodpercben már vezettünk, 10 perc 43 másodperc után már ők vezettek. Ezután nyolcvan percen át erőlködtünk, elképzelés, átütőerő nélkül. Igazságos az eredmény. Debrecen - KTE 2-1
Óvatosan kezdtünk, aztán egyre bátrabbá váltunk. Én tévében nézve úgy éreztem, az egyik pontra rászolgáltunk volna. KTE - MTK 1-0
Ligakupa: KTE - MTK 1-0. Összesítésben 3-2. Akik becsülettel végigfagyoskodták a mérkőzést, azok jutalma egy Litsingi-gól volt a 79. perc táján. Továbbjutásunk csak addig a néhány másodpercig forgott veszélyben, amikor az első félidőben egy vendégfejes után a labda gondolkodott, hogy a jobb alsó sarkunkba pattanjon vagy mellé. KTE - Diósgyőr 1-0
A 6. másodpercben megítélt büntetőből szerzett góllal értékes három pontot szereztünk egy alacsony színvonalú, küzdelmes mérkőzésen. Debrecen - KTE 1-1 (0-1)
Becsülettel harcoltak a fiúk, sokáig csak egy gólra voltunk a továbbjutástól, a párharc tehát végig kiélezett volt, ezt elsősorban a Debrecenbe ellátott szurkolóink meg is érdemelték. Tehát mégiscsak az odavágó második félidejében látott brigád a mi csapatunk. KTE - DEbrecen 1-2 (0-2)
Kínkeserv a köbön. Néző korábban kibolondítva, tragikomikus gesztus, homályos jövő, the rest is silence. KTE - DEbrecen 1-2 (0-2)
Kínkeserv a köbön. Néző korábban kibolondítva, tragikomikus gesztus, a jövő homály. Kaposvár - KTE 2-1
Vert sereg kapott ki Kapos büszke várában. KTE - Paks 0-1
Mumusunk lett a Paks. Megérdemelten szenvedtünk vereséget egy sokáig 0-0-ásnak kinéző mérkőzésen az idei év leggyengébb játékával. A teljes csapat betlije ellenére Németh Gábort mégis muszáj kiemelni: nélküle már az első félidőben komoly hátránnyal fordultunk volna. Angol szakértőnk véleménye: This game was difficult to lose but we succeeded. (Ezt a meccset nehéz volt elveszíteni, de nekünk sikerült.) Ligakpua: KTE - Szolnok 0-0
A Ligakupa jelenlegi fázisában már mindkét brigádnak mindegy volt. Olyan is volt. De a szurkoló nem teheti meg, hogy nem megy ki. (Még ha szét is fagy.) KTE-Siófok 3-2 (1-2)
Nehéz, de megérdemelt győzelem. Újpest - KTE 3-1
First half was disappointing, but we dominated after the equaliser and deserved another goal. That said, there was more than one penalty that could have been given to Ujpest, so ultimately, we deserved a point from this game and were unlucky to come away with nothing. My MotM: Maynard for his work in both attack and defence. Good effort boys! Hajra KTE! (Matt Bruce)
Hajtott a csapat, eldőlhetett volna így is, úgy is. Sajnos úgy dőlt el. KTE - Pápa 3-0
Helyenként parádés játékkal, megérdemelten győzött a KTE, s a tabellán eddig nem látott magasságba emelkedett. Sivic és Savic újfent bizonyította, hogy erről a sportágról ők tudják a legtöbbet Magyarországon. De a meccs embere ismét Bori Gábor volt. Videoton - KTE 0-2 (0-0)
Fegyelmezett, jól szervezett játékkal bravúros, megérdemelt győzelem a bajnok otthonában. Radanovic csúsztatott, Savic bombázott. Rába ETO - KTE 4-0
Nagyon kikaptunk. Mit lehet erre mondani? Azt, hogy jobb a Rába ETO vendégeként szarrá veretődni, mint Szentesen küszködni a második ligába való feljutásért.
Ja, és a Ribánszki nem kapus. Aranyos fickó, imádom, bármikor beszélgetek vele, főzök rá, de nem kapus. KTE - Ferencváros 1-0
A vendégcsapat jól megszervezte a védekezését. Ennek ellenére többgólos hazai győzelem is születhetett volna, mivel azonban a helyzetek kimaradtak, a végén örülhettünk a győzelemnek a minden mindegy alapon kitámadó fővárosiak ellen. ZTE - KTE 1-1
Döntetlen a sereghajtó vendégeként. Vezettünk is, aztán a végén tíz emberrel támadtunk. A netes tudósításokból ítélve. KTE - Vasas 1-1
Nagy nehézségek árán sikerült feltörni a Vasas védelmét. Ha a helyzeteket berúgjuk, simán megvan a meccs. Aztán a némi bíróig segédlettel megtámogatott Vasas úgy fölbuzdult, hogy a végén az iksznek is örülhettünk. Az az érzésem, hogy szerdán veszítettük el ezt a két pontot, amikor tíz emberrel mindent elkövettünk a győzelemért. Haladás - KTE 2-2
Így a távolból, látatlanban bravúrosnak tűnő pontszerzés, értékesnek tűnő pont. Haladás - KTE 2-2
Így a távolból, látatlanban bravúrosnak tűnő pontszerzés, értékesnek tűnő pont. KTE - Honvéd 3-1 (1-1)
Közönszégszórakoztató, izgalmas mérkőzésen megérdemelt győzelem. Pécs - KTE 2-2
Nem láttam a mérkőzést, csak a vitibeten követtem a számokat, (elég fárasztó volt), tehát elfogulatlanság nélkül jelenthetem ki: két pontot Pécsen hagytunk. KTE - Debrecen 0-1
A vendéggyőzelem igazságtalannak tűnhet, de nem érdemtelen. Ma este:
KTE - Debrecen. Diósgyőr - KTE 1-2
Nyertünk, az a lényeg, a többire fátylat. KTE - Kaposvár 4-0 (3-0)
Siófokon tudtam követni, neten, egy étteremben, de büszkén KTE póló/sálban. Hogy egy kedves ismerőst idézzek: állva haltunk meg. Paks - KTE 3-2
A tribünön 3-1 után aggodalom által vezérelve már azon malmoztunk, hogy ez milyen siralmas, hogy a védelem átjáróház, meg hogy a támadójáték esetleges, ehhez képest meg simán döntetlen is lehetett volna. Kecskeméti TE - Aktobe 1-1
Dühömben fogalmazott fogadalmamat megszegve, gyermekeimet nyaralásban cserbenhagyva mégiscsak hazajöttem a mérkőzésre. Nálunk jobb csapat ellen csíptünk meg egy értéktelen döntetlent. (Hogy Dosso mit keres a kezdőben: rejtély. Mondjuk nálam az Ebala is a "köszönjük, Emese kategória.) A kupafőpróbán Kecskeméti TE – Videoton 0-1 (0-0)
Az első félidőben a vendégeknek állt a zászló, nyomasztó volt a vendégfölény, úgy a 60. perc után inkább nekünk, 10 emberrel szemben már helyzeteink is voltak, őket kihagytuk, aztán egy szép egyéni villanás döntötte el a meccset. (A tűzijátékot eme malőrből kifolyólag nem vártuk meg.) Semmi gond, a májusit kellett megnyerni.
KTE - Gloria Bistrica 1-1 (1-0)
